DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd mondjam el azt, amit talán furcsa e Ház falai között mondani, hogy az egyet nem értések mellett igen nagy elégtétellel hallgattam a miniszter asszony expozéját. Több olyan fogalom szerepelt ebben, amivel én maximálisan egyet tudok érteni, de a Ktv. vitáiban, amelyeket az elmúlt években ez a Ház folytatott, illetve e Ház falain kívül folytak, ezek a fogalmak szóba sem jöttek; például az OECD tagországaira vagy az európai uniós gyakorlatra való hivatkozás, amelyet én is és többen mások is rendszeresen elmondtunk, és amely rendszeresen megkérdőjeleztetett, hogy egyáltalában ez a jogintézmény létezik-e.

Örülök, hogy akkor ezek szerint ezt most már önök is látják, tudják, hogy ilyen van, sőt mi több, ennek gyakorlata van. Nyilvánvaló, ezen gyakorlat változó, de maga a jogintézmény teljes mértékben szokásosnak vehető mind az OECD-tagországokban, mind az uniós tagországok jelentős részében. Örülök, hogy ezzel egy nagyon vitás pont az elmúlt évekből a helyére került, tehát megegyezhetünk abban, hogy ez van, nem új találmány.

A másik - hogy mindjárt kiemeljek egy elemet -, nagyon örültem, és ezt a bizottsági tárgyaláskor is elmondtam, hogy ebben az előterjesztésben megjelenik egy mondat, ami azt irányozza elő, hogy ha a főtisztviselő illetménye a főtisztviselői kinevezéssel kevesebb lenne, mint amennyi egyébként a köztisztviselői illetménye volt az adott helyén és beosztásában, akkor természetesen a magasabbat kell figyelembe venni.

Ennek azért örülök, mert az elmúlt időszakban hasonló módon - hadd legyek igazságos, zömmel egyébként az SZDSZ részéről - szembesülhettem azokkal az elképesztő állításokkal a főtisztviselők csillagászati, elképesztő mértékű jövedelméről és javadalmazásáról, amelyek tekintetében minden alkalommal el kellett mondanunk, hogy tessék megnézni a bértáblákat, illetve tessék megnézni, hogy ez hogyan viszonyul az egyéb, magasabb beosztású köztisztviselőknek az illetményéhez. Nagyon örülök, hogy ilyen módon az előterjesztésben ez is elismertetik, hogy bizony, főtisztviselő könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyébként egy vezetői beosztású helyhez képest a főtisztviselői kinevezéssel nem növekszik vagy éppenséggel csökken az illetménye. Örülök, hogy ez ilyen módon megjelent.

Említettem mint a bizottsági kisebbségi vélemény előadója, hogy egy sor átszerkesztés, átírás, szórendi változtatás, átfogalmazás szerepel az előterjesztésben. Ezeknek nagyobb részével egyet kell hogy értsek, ezt is említettem, mert nagy részük valóban pontosító jellegű, azonban a pontosítás több esetben úgy jelenik meg, mintha valami újat vezetne be. A miniszter asszony is kiemelte a rendelkezési állomány időszaka alatti munkavégzést. Nos, szeretném elmondani, hogy ez a jelenlegi törvényben is szerepel; valóban, egy ragozásbéli különbség van: az előterjesztés kijelenti, hogy beosztja, megbízza - azt hiszem, jól emlékszem az igékre -, az eredeti törvényben meg az van, hogy megbízhatja, beoszthatja.

Nos, én azt gondolom, hogy valóban lehet ezen akár nyelvtani vitát is folytatni, de mivel ez az egész a miniszterelnök kezében lévő döntés, hogy megbízza vagy beosztja, én azt gondolom, hogy pusztán ezért fölösleges lett volna a törvényt megnyitni, hiszen a mindenkori miniszterelnök nyilvánvalóan beosztja meg megbízza, hiszen ez jogában áll.

(13.00)

A rendelkezési állomány ideje alatt - és erre külön megerősítő mondat szerepel; azt gondolom, ennek egyértelműen csak politikai nyomatékosító súlya van - a kötelező munkavégzésre történő beosztás feltételeiről a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter gondoskodik. Nos, ezen, egyébként jól hangzó mondat bekerülése előtt is a törvényből világosan kiderül, hogy a rendelkezési állományban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a munkáltató. Tehát megint lehet persze politikai szempontokból ráerősíteni egy mondatra, de ettől függetlenül maga a jogintézmény nem változik, hiszen ez a mondat pontosan ugyanazt mondja ki.

Amit lényegesebb változásnak minősíthetek: megjelennek az igazgatási-ágazatpolitikai szempontok. Az eddigi főtisztviselői feladatkör egyértelműen kormányzati, összkormányzati feladatkörről beszél, ebben most megjelennek kifejezetten az ágazatpolitikai szempontok. Ezen nyilvánvalóan lehet vitatkozni, ez egy elméleti vita, ebbe nem óhajtok belemenni, hiszen a kormánynak joga van azt meghatározni, hogy hogyan és milyen módon óhajtja ezt felépíteni. Én ezt nem tartom helyesnek, de sem politikailag, sem szakmailag nem tartom éles kérdésnek, hogy ez megjelenik az előterjesztésben.

A létszám tekintetében: ha a miniszter asszony hivatkozott az OECD-, illetve az európai uniós gyakorlatokra, akkor nyilvánvaló, ma már talán azon sem fogunk vitatkozni, hogy általában nagyobb létszámúak a főtisztviselői karok ezekben az országokban. A magasabb létszámot természetesen nem országnagysághoz vagy országlakossághoz mérve mondom, hanem az adott ország köztisztviselői létszámához képest. Tehát innentől fogva megáll az az állítás, ami szintén nagyon sokszor képezte vita tárgyát az előző Ktv.-módosítás időszakában, hogy az a 300 fő, amennyiben a törvény ezt a létszámot meghatározza, ezen uniós vagy OECD-gyakorlatnak az alsó hányadát sem nagyon éri el. Ilyen módon érdekesnek tartom, hogy az előterjesztés mégsem a létszámon óhajt emelni - noha az, meg kell mondjam, indokolt lett volna, hiszen ez egy kiépülő-felépülő jogintézmény, aminek a felépülése nyilvánvalóan akár több évre is elnyújtott vagy elnyújtható -, hanem indirekt módon közelíti meg a létszám növelését. Mégpedig úgy, hogy a létszámból levonja azokat, akik rendelkezési állományban vannak, tehát úgy kezeli, hogy azoknak a helye mintegy feltölthető, illetve hozzáteszi az államtitkárokat, a közigazgatási államtitkárokat, a jövendőbeli esetleges címzetes államtitkárokat és a helyettes államtitkárokat, majdhogynem önjogon, hiszen azt állapítja meg az előterjesztés, hogy ha megfelelnek az előterjesztésben egyébként taxatíve felsorolt feltételeknek, akkor ez a kinevezés adott.

Szeretném az előterjesztésben foglalt taxációról elmondani azt..., nem akarok tiszteletlen jelzőt alkalmazni, maradjunk annyiban, hogy érdekes, hiszen azt mondja ki, hogy az államtitkárok főtisztviselői kinevezést kapnak, illetve nekik a miniszterelnök azt ad, ha megfelelnek az előző bekezdés pontjainak a pályázaton kívül. Azt gondolom, egy államtitkár esetében evidencia, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban, minisztériumban dolgozik, mert nehéz máshol dolgoznia, valamint az is evidencia, hogy az úgynevezett C típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton átesett, mert ezt meg kimondja a nemzetbiztonsági törvény; az meg vélelmezhető, hogy felsőfokú iskolai végzettséggel és közigazgatási gyakorlattal rendelkezik. Tehát ez meglehetősen furcsa rendelkezése ennek a törvénynek.

Itt azonban felmerül egy elméleti kérdés is, amit nyilvánvalóan ezen előterjesztés menetében sem - most már a kormány és ellenzék közti vitában sem - fogunk ezúttal sem eldönteni, és amelyik egyébként az ön által is említett, érdekképviseletekkel folytatott és a belső szakmai vitákban is vitás pontot jelentett a Ktv.-módosítás előkészítésének időszakában. Vagyis hogy vajon egy pályázat útján elnyert, főtisztviselői karban való helyfoglalásról beszélünk-e - mint ahogy önök is fogalmaztak - a pálya egy kiemelt szakaszaként, vagy pedig önjogon, meghatározott címhez, ranghoz automatikusan csatlakozó kinevezésről.

Természetesen mindkettő mellett és mindkettő ellen is felsorakoztathatók komoly érvek. Azt gondolom, hogy meghatározott keretek között akár még számomra is mindkét érvelés elfogadható lenne. Itt azonban ez az előterjesztés meredeken összekeveri a kettőt. Míg a főtisztviselői kar egy részében kifejezetten pályázattal, az önök által kifejtett módon elbírálandó és beadandó pályázattal elnyert helyről van szó, addig az államtitkárok esetében pedig az államtitkári kinevezéssel mintegy önjogon együtt járó rangról és címről. Szeretném felhívni arra a figyelmet, egyáltalán nem mindegy, hogy pályázati alapú főtisztviselői karról beszélünk-e, vagy pedig a magyar közigazgatásban a szakmai pályán való előrehaladás kapcsán egy meghatározott címhez, ranghoz való eléréskor valaki automatikusan főtisztviselővé válik. Ez nagyon nem mindegy a jogintézmény jövője szempontjából.

Ugyanakkor szerkezetileg talán nem ide tartozik, de azt hiszem, itt kell megemlítenem a rendelkezési állomány öt év-két év problematikáját, nem belebocsátkozva abba a vitába, hogy ez szerzett jog-e vagy sem; ezen még nyilvánvalóan sokat fogunk vitatkozni. Azonban annyit hadd jegyezzek meg, hogy az öt év rendelkezési állománynak - és egyáltalában nem mögöttes, hanem az akkori parlamenti vitában elhangzó módon - az volt az egyik indokolása, hogy mód és lehetőség legyen arra, hogy olyan magas rangú, magasan képzett köztisztviselő, aki egy következő kormányzati ciklusban ilyen módon az adott beosztásbéli munkavégzésből kivonódik, ne kényszerüljön arra, hogy más pályát válasszon. Én már reggel óta itt ülök a Házban, és egy más kérdés kapcsán alkalmam volt Kiss Elemér miniszter úrnak egy reagálását hallani, tehát most frissen hivatkozom erre, aki arra a felvetésre, ami ellenzéki oldalról elhangzott, hogy a közigazgatási államtitkárokat ez a kormány elküldte, azt mondta, hogy nem, merthogy egy maradt, amikor az Orbán-kormány kezdte meg a kormányzati ciklusát, és most kettő. Ezen nem akarok semmiképpen élcelődni, csak azt mondom: teljesen függetlenül attól, hogy erről milyen véleményt alkotunk, azt azért megállapíthatjuk, hogy a közigazgatási államtitkárok cseréje például már szokásjognak vehető.

Egyébként anélkül, hogy elkezdeném védeni előre a Medgyessy-kormány közigazgatási államtitkárait, azt gondolom, mivel ők bevonódnak ebbe a főtisztviselői karba, ha ez az előterjesztés átmegy a Házon, akkor már ebből a szemszögből is érdemes azt megfontolni: vajon lehet-e, kell-e olyan módon bevallottan, ahogy ezt annak idején a Ktv.-vitában mi előterjesztettük, azt az utat járni, hogy a magas rangú, magasan képzett köztisztviselőknek, főtisztviselőknek - természetesen nem munkavégzés nélkül, csak az adott kormányzati beosztás nélkül - legyen-e módjuk, úgymond, a szakmában maradni egy ciklussal odébb vagy sem. Itt már utaltam arra, hogy a munkavégzés tekintetében az eredeti normában sincs szó arról, hogy munkavégzés nélkül telne ez az időszak. Természetesen azt gondolom, hogy akármilyen kormányról beszélünk vagy akárki lenne a miniszterelnök, az teljesen természetes, hogy élne és élnie kellene azzal a törvényes feljogosítottságával, hogy munkavégzésre beosztja a főtisztviselőket, illetve a számukra feladatot szab.

Amit még szeretnék elmondani: azt helyesnek tartom - hogy ellenzéki képviselő oldaláról mindjárt egy helyeslést is mondjak szokatlan módon -, hogy a kivételesség helyett a területi és a helyi szervek, mondhatnám, rendszerszerűen jelennek meg az előterjesztésben. Annál is inkább, mert bármennyire is kivételes helyzetként kezelte ezt a jelenleg hatályos Ktv., ettől függetlenül, mint ahogy az tudott és köztudott, a területi szervektől pályázók is bekerültek, így például a közigazgatási hivatalvezetők is ebbe a főtisztviselői karba.

Szeretném még azt elmondani - és talán elébe is megyek a vitának ebben -, hogy a kinevezett főtisztviselőknek több mint háromnegyede olyan köztisztviselő, aki nemhogy az előző ciklusban lett köztisztviselő, hanem zömük meghatározó módon több ciklus óta köztisztviselő, sőt mintegy 40 százalékuk már 1990 előtt is az volt.

(13.10)

Tehát én nagyon nem szeretném - nem mintha ez bármit is számítana a további vitában -, ha megint olyan kijelentésekkel kellene megküzdenünk, amelyeket ezek az emberek már megkaptak, mintha ők egy kormánynak a vazallusai lennének. Én azt gondolom, hogy ez a legteljesebb mértékben méltatlan, a legteljesebb mértékben méltatlan helyzetbe hozza őket, és maximálisan sértő. Ezt mondani egy köztisztviselőre, ha több ciklusban dolgozik, és - mint ahogy a miniszter asszony mondta - a mindenkori kormányhoz lojálisan dolgozik, akkor az egy professzionális magatartás egy köztisztviselőtől, ha egy adott kormánytól valamifajta illetményemelést, előrelépési lehetőséget, pluszcímet vagy -rangot kap, akkor az a munkájának az elismerése, nem pedig azt jelenti, hogy az adott kormány abban a körben magának klientúrát épít. Ezt azért szeretném nagyon hangsúlyosan leszögezni, és a mondandóm befejezéseként egy egészen más példára hivatkozni, mert nagyon rossz tapasztalataink vannak ezen a téren.

És hogy egy, a témától idegen példával fejezzem be, a közigazgatási hivatalvezetők esetében, akkor, amikor 1999 végén pályázattal újíthatták meg a kinevezésüket, több mint kétharmaduk a helyén maradt. A közigazgatási hivatalvezetőket önök nevezték ki a Horn-kormány ideje alatt, utána pedig, amikor a helyükön maradtak, akkor abban a pillanatban Fidesz-vazallusokká váltak. Én azt gondolom, hogy azok az emberek, akik az elmúlt tíz-tizenöt-húsz esztendő alatt a magyar történelemnek és a magyar igazgatásnak ezt a meglehetősen zivataros, viharos időszakát, rendszerváltozással és az azóta következő kormányciklusokkal együtt végigcsinálták, némileg nagyobb tiszteletet és figyelmet igényelnek tőlünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu