DR. KONTRÁT KÁROLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tisztelt Ház 11 hónappal ezelőtt közel háromévi előkészítő munka, érdekegyeztetés, vita után fogadta el a köztisztviselői életpályatörvényt, amely 11 hónapja van hatályban, 11 hónapja működnek az alapvető intézményei.

Ezzel szemben a mostani törvényjavaslat, amelyet a tisztelt Ház T/66. szám alatt kapott meg, tudomásom szerint mindenféle érdekegyeztetés, előkészítés, egyeztetés nélkül került a Ház elé, és - úgy, ahogy Gémesi György képviselő úr is mondta - a tartalma alapján úgy értékelhető, hogy abszolút politikai szándékokat megfogalmazó törvényjavaslatot tartunk a kezünkben.

Ez a törvényjavaslat az életpályatörvény számos jogintézményét alapvetően módosítani kívánja. Az előterjesztés sorrendjében haladva ezek a következők. Nem tudni, mi okból, hiszen a kormány programja erről egyáltalán nem tett említést, az előterjesztő mindenekelőtt a köztisztviselők és a hivatásos szolgálatot teljesítők vagyonnyilatkozatait kezelő és ellenőrző Közszolgálati Ellenőrzési Hivatal jogállásának módosítását javasolja. Emlékeztetek arra, hogy a hivatal a polgári kormány korrupció elleni küzdelméről szóló koncepciója keretében a közélet tisztaságának megteremtése érdekében jött létre, számos OECD-ország példája nyomán. Ehhez képest érthetetlennek tűnik a hivatal átkeresztelése, az, hogy megnevezéséből az előterjesztő az ellenőrzésre utalás elhagyását javasolja, illetve az indoklás tükrében sem egyértelmű, milyen kommunikációs üzenete van a névváltozásnak a közszféra számára.

(Vincze Lászlót a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)

Ugyancsak nem világos, mi indokolja azt, hogy az alapvetően a főtisztviselők státusát újraszabályozó javaslat mintegy árukapcsolásként a hivatal feladatkörét is bővíteni kívánja, méghozzá egy olyan feladattal, a meglehetősen általánosan és ezért jogbizonytalanságra okot adóan meghatározott közigazgatás-szervezés feladatával, amely a hivatal jelenlegi homogén szakmai profiljától teljesen idegen, és amelyet a Belügyminisztérium a jelenlegi miniszteriális struktúrájában kitűnően ellát.

Nem világos az előterjesztés alapján, milyen hatékonyságnövekedést eredményezne az, ha ezt az általános feladatot a közszféra százezres nagyságrendű, éppen annak legérzékenyebb adatait, a vagyonnyilatkozatait kezelő, archiváló, ellenőrző, speciális szakfeladatot teljesítő szervezet látná el a jövőben.

A jelen törvényjavaslat érinti továbbá a Ktv., illetve a Hszt. módosításával tavaly július 1-jével a köztisztviselői életpálya bevezetésével egyidejűleg létrejött másik jogintézményét, a főtisztviselők és a központi tisztek jogállását is. A köztisztviselői életpályát azért hangsúlyozom, mert a főtisztviselői és a központi tiszti kinevezést a tavaly elfogadott törvény az életpálya részének, a szakmai előmenetel csúcsának tekinti.

Meggyőződésem, hogy a főtisztviselők és a központi tisztek szakmai elfogadottságukat és megbecsülésüket elsősorban éppen azzal érdemelhetik ki, hogy a törvényben meghatározott stratégiai céloknak megfelelően a rájuk bízott feladatokat a mindenkori vezetés által megszabott keretek között lelkiismerettel, legjobb szakmai tudásuk szerint lege artis és nem utolsósorban eredményesen végzik. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi tevékenységükkel a gyakorlatban kell bizonyítaniuk alkalmasságukat.

Ahhoz azonban, hogy erről megalapozott ítéletet tudjunk alkotni, elegendő időnek kell eltelni. Úgy gondolom, hogy a jogintézmény bevezetése óta eltelt mintegy 11 hónap, illetve a kinevezések óta eltelt mindösszesen alig egy-két hónap tapasztalata semmiképpen nem adhatott szakmai alapot arra, hogy pálcát törhessünk az új jogintézmény és a kinevezett szakemberek felett, hiszen utóbbiaknak még nemhogy képességeik bizonyítására, de a számukra megfogalmazott feladatok áttekintésére sem lehetett érdemben idejük.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat indoklásából az a nyilvánvalóan helyes kormányzati szándék olvasható ki, hogy a jelen módosítás az úgynevezett szakmai alapfeltételek meghatározásával magasan képzett, tapasztalt elitcsapattá kívánja formálni a főtisztviselői, központi tiszti kart. Ez rendjén is volna.

Másfelől azonban nem lehet kívánatos, hogy a kiválasztás teljesen formalizált volta merevvé, zárttá, rugalmatlanná, az új iránt kevéssé fogékonnyá tegye a főtisztviselői kart. A közigazgatási gyakorlat, a közigazgatási szakvizsga feltétele ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a közigazgatás kizárólag saját állományából fogja tudni kinevelni saját szakmai elitjét, és így például a privát szférából érkező friss, más szemléletet hozó szakemberek eleve lépéshátrányba kerülhetnek.

Ismerve a közigazgatás helyzetét, elmondhatjuk, hogy soha nem volt nagyobb szükség a versenyszférában megszerezhető korszerű menedzsmentismeretek átvételére, mint most, a közszféra teljes megújulásakor, gyökeres szervezeti és működési reformjakor.

A törvényjavaslat ennek a folyamatnak kíván adminisztratív gátat szabni azzal, hogy normatív és némiképp talán úgy is fogalmazhatnék, diszkriminatív jelleggel csak közigazgatásban teljesíthető feltételeket határoz meg, s nem általában szakmai gyakorlatról beszél.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a törvényjavaslat minőségére rányomja a bélyegét a lázas kapkodás, a megalapozatlanság, az ötletszerűség, az előző ciklus alatt létrejött új jogintézményekkel való, szakmailag egyáltalán nem indokolható "csakazértis" attitűdöt mutató szakítás szándéka.

Sokkal szívesebben tapasztaltam volna a törvényjavaslat előterjesztésével kapcsolatos bámulatos gyorsaságot a tavaly július 1-jétől lépcsőzetesen megemelt köztisztviselői illetményszorzók mielőbbi bevezetése érdekében, amely a teljes mértékre történő beállást csupán 2003. július 1-jére rendeli, ám a "kétszer ad, ki gyorsan ad" jegyében a köztisztviselői illetmények teljes körű emelésének előrehozása nemcsak lényeges anyagi előnyöket jelentene a köztisztviselők százezreinek, hanem egyúttal pozitív üzenetet is közvetítene feléjük, nevezetesen azt, hogy továbbra is fontosak a társadalom számára.

(Nagy Nóra elfoglalja jegyzői székét.)

Ez a javaslat azonban ettől homlokegyenest eltérő szemléletet sugall, azt sugallja, tisztelt Országgyűlés, hogy a kormányzat nem tiszteli a köztisztviselői életpálya kiszámíthatóságát. Jelen javaslatot tehát, mint a közszolgálati életpályarendszert nem szolgálót, nem áll módunkban támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu