MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kosztolányi képviselő úr azt kérdezte, hogy a békés rendszerváltáshoz mi köze van Nagy Imrének. Részben csatlakoznék az előttem felszólalókhoz, hogy igenis nagyon mély a kapcsolat, hiszen amikor megindultak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások 1989 kora tavaszán, akkor az állampárt intranzigens képviselői azt mondták, hogy nekünk nincs legitimációnk, nincs felhatalmazásunk, mi önjelöltek vagyunk, önjelölt protopártok vagyunk - és tárgyalni merünk a hatalommal?! S akkor jött június 16-a, jött az a csodálatos nap, amikor eltemethettük a halottainkat, amikor körülbelül 300 ezer ember jelent meg, és méltóságteljesen kifejezte az együttérzését a forradalommal, a szabadságharccal, Nagy Imrével és több száz kivégzett társával, hiszen együtt temettük őket. Ezután megváltozott a Kerekasztalon a helyzet, meglett a legitimációnk, ők lettek a legitimációnk: Nagy Imre és a kivégzett társaink és az a 300 ezer ember, aki eljött oda. Utána már az állampárt is más embereket küldött, Pozsgayt küldte meg másokat, akik egészen másképp tárgyaltak. És utána eljutottunk oda, hogy három hónappal később, október 23-án közös akarattal kikiáltottuk a köztársaságot. Ez az egyik dolog.

A másik dologra már nem lesz időm, kedves Varga képviselő úr, hogy a katolikus egyház és a kereszténység nagyon sokszor összefonódott a közösségi gondolatokkal, a szociális és a baloldali elvekkel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a szolidaritás elvével, a munkáspapok intézményét említeném és így tovább, csak hogy felidézzem a kereszténydemokrata oldalról is ezeket a dolgokat. Nem lehet ilyen sommásan szétválasztani a világot.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu