DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozati javaslat elkészítését és parlament általi elfogadását a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. számú törvény írja elő. A törvény 33. §-a értelmében a tervnek meg kell határoznia a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitűzéseit, valamint a törvényben megállapított célok elérésének és az alapvető hulladékgazdálkodási elvek érvényesítésének érdekében elvégzendő feladatokat.

Az országos hulladékgazdálkodási terv a mai adat- és információgyűjtési adottságoknak megfelelően tartalmazza a jelenlegi hazai hulladékgazdálkodási helyzet általános bemutatását, a képződő hulladék mennyiségét, fajtáit, a kezelés gyakorlatát, a hulladékgazdálkodás intézményi hátterét és finanszírozását. Meghatározza ez a terv a legfontosabb hulladékgazdálkodási problémákat, a tervezési időszak végére elérendő célokat, valamint a célok eléréséhez szükséges eszközöket, intézkedéseket és fejlesztési programokat. Prognózist ad a várhatóan képződő hulladékok mennyiségére és az egyes hulladéktípusok esetén várható trendekre. Ezek alapján határozza meg a terv a hulladékképződés megelőzése, a képződő hulladék hasznosítása és az ehhez elengedhetetlen elkülönített összegyűjtés, valamint a hasznosításra nem kerülő hulladék ártalommentes elhelyezése terén elérendő célokat, majd a célok eléréséhez szükséges jogalkotási, jogérvényesítési és intézményfejlesztési, valamint gazdasági intézkedéseket.

A gyakorlat teljesülése biztosítása érdekében a terv meghatározza azokat a szakmai programokat, amelyeket a hulladékok kezelése terén végre kell hajtani, külön-külön a nem veszélyes, ezen belül az ipari, a mezőgazdasági, a települési és az inert hulladékra, külön a veszélyes hulladékra, valamint az egyes kiemelten kezelendő hulladékáramokra vonatkozóan. A terv alapján a kormány a határozati javaslatnak megfelelően köteles a megvalósításra részletes intézkedési és ütemtervet kidolgozni, és meghatározni a megvalósítás eszközrendszerét a feladatok, a finanszírozási források és a felelősök pontos megjelölésével, továbbá alkalmazni az országos hulladékgazdálkodási tervet minden más átfogó és ágazati politika, koncepció vagy program kialakításakor és végrehajtásakor.

(14.40)

Ennek megfelelően az országos hulladékgazdálkodási terv elfogadását követően ki fogjuk adni azt a részletes végrehajtási programot, amelyet egy évvel ezelőtt már előkészített a tárca, és akkor a bizottság, a környezetvédelmi bizottság kormánypárti tagjai meg is kaptak háttéranyagként, ez aktualizálva és pontosítva most végrehajtási programként fog valamennyi képviselő rendelkezésére állni.

A javaslatról folyó vita során számos olyan szakmai észrevétel és javaslat hangzott el a plenáris ülésen, illetőleg a bizottsági üléseken, amelyeket a megvalósítási programok véglegesítése során, illetve az éves költségvetési tervezésekkor tudunk és szándékozunk is felhasználni, különösen a megelőzés és a hasznosítás szerepének erősítése terén. Szintén igen hasznos és követendő javaslatokat hallottunk a jogi szabályozás és a gazdasági ösztönzők, támogatási eszközök fejlesztésének irányaira vonatkozóan. Ezek közül néhány, a vitában leginkább exponált kérdéskörre részletesebben is kitérnék.

A végrehajtás finanszírozása és a költségvetési támogatások kérdésköre. Az országos hulladékgazdálkodási terv a 2008-ig elérendő célokat, az elérésükhöz elvégzendő szabályozási, intézményfejlesztési és beruházási, illetve az ezeket részletező programfejlesztési feladatokat tartalmazza, és meghatározza a fejlesztések költségigényeit. Nyilvánvaló, hogy az előbbi kettő kormányzati feladat és költségvetési forrásokból finanszírozandó, míg a beruházási, fejlesztési költségekhez a költségvetés a támogatási rendszerein keresztül tud hozzájárulni.

A szervezeti és pénzügyi háttérfejlesztés szükségességét, ezek mértékét és eszközeit a terv tartalmazza. Megvalósításuk azonban nem a terv, hanem a jogi és gazdasági szabályozó eszközökön és a közigazgatás korszerűsítésén keresztül a kormány külön feladata. Az országos hulladékgazdálkodási terv 2003. évi időarányos teljesítéséhez szükséges javaslatokat a kormány a költségvetés előkészítése során kidolgozta, és ezt meg fogja tenni a későbbi költségvetések meghatározásakor is. Ezek megléte vagy rendelkezésre állásának mértéke a költségvetési törvény országgyűlési vitájának eredményétől függ. A feladatok elvégzésének konkrét éves ütemezését, finanszírozását az országgyűlési határozati javaslat 2. pontjának megfelelően a kormánynak kell átvennie és elfogadott költségvetés ismeretében meghatároznia.

2003-ra a költségvetési javaslatban közel 20 milliárd forint központi forrásigényt jeleztünk, ide beleértjük a támogatási kereteket is.

A terv negyedik része végén programokra lebontva bemutatjuk, hogy a 2008-ig tervezett fejlesztések mintegy 350 milliárd forintnyi költséget jelentenek, és ebből 5,1-5,6 milliárd forint a költségvetést közvetlenül terhelő intézményfejlesztési költség. Az is szerepel az anyagban, hogy a települési hulladékkezelés terén a fejlesztések 80-90 százalékát a támogatások fedezik, és ezt a jövőben is fenn kívánjuk tartani. A gazdálkodó szférát terhelő fejlesztéseket azonban a gazdálkodó szférának kell finanszíroznia, amihez a költségvetés legfeljebb kedvező kamatozású, de visszatérítendő támogatást ad. A megelőzés, hasznosítás, ártalmatlanítás preferencia-sorrendet pedig a támogatási feltételek megfelelő megállapításával lehet és kell biztosítani.

Az önkormányzati feladatok finanszírozása kapcsán az országos hulladékgazdálkodási terv is tartalmazza azt a feladatot, hogy felül kell vizsgálni az önkormányzatok finanszírozási rendszerét, különös tekintettel az önkormányzatok által a közszolgáltatás keretében ellátandó lakossági közcélú szolgáltatások működtetésére. E kérdéskörbe a hulladék kezelésén kívül a szennyvízkezelés, a köztisztaság, az ivóvízellátás és még sok minden más beletartozik, aminek rendezése természetesen nemcsak az országos hulladékgazdálkodási terv feladata. Mindazonáltal egyértelművé tettük, hogy a települési hulladékkezelésben is érvényesülnie kell annak az elvnek, miszerint a szennyező fizet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a díjfizetési kötelezettségek megállapításánál az önkormányzatok ne élhetnének és ne éljenek azzal a díjtámogatási lehetőséggel, amely azoknak a támogatását szolgálja, akiknek a díj kifizetése nehézséget okoz.

A települési folyékony hulladékok kezelésére vonatkozó programnak alapvetően a már elfogadott országos szennyvíz-elvezetési és -kezelési programnak megfelelően kell megvalósulnia, és lényegében a terv ennek a főbb célkitűzéseit veszi át, és a költségeket is ennek megfelelően kalkulálja. Ettől elkülönítetten jelenik meg egy 500 millió forintos összeg, amely lényegében a begyűjtés kötelező közszolgáltatásként történő megszervezésének és magának a begyűjtés korszerűsítésének fedezetéül szolgál. A települési folyékonyhulladék-elhelyezési problémákat ennek megfelelően a jogszabályokban is meghatározott feltételekkel és határidőkkel ütemezetten kell megoldani.

Mindemellett az országos hulladékgazdálkodási terv szerint is fenn kívánjuk tartani és szükség esetén bővíteni a meglevő önkormányzati támogatási keretet, mind a KAC-nál, mind a címzett és céltámogatásoknál, mind a települési hulladékkezelési fejlesztések támogatásánál. E kereteket egészíti ki az ISPA, majd az azt felváltó kohéziós alap támogatása, ami - mint azt önök is tudják - európai uniós támogatás.

A második jelentős felvetődött kérdéskör a termékdíjrendszer átalakítása, a gyártói felelősség érvényesítése volt. A termékdíj-szabályozás átalakítása nem jelenti egyben a termékdíj megszüntetését. Mindaddig, amíg a gyártói felelősség érvényesítésén alapuló rendszerek nem képesek a hasznosítási kötelezettségeket teljes mértékben teljesíteni, a termékdíjrendszerre szükség van, sőt a termékdíjak emelésére és újabb termékcsoportok bevonására is szükség lehet. A begyűjtők és hasznosítók működési költségeinek központi forrásokból történő támogatását az Unió versenyszabályai következtében meg kell szüntetni, illetve legfeljebb öt évig kivételes esetben lehet fenntartani, ha környezetvédelmi indokokkal alátámasztható.

A rendszeres támogatás megszüntetésével a központi forrásigények is csökkenni fognak. Egyelőre nem a termékdíjak helyett, hanem a termékdíj mellett tervezzük a hasznosítási és visszavételi kötelezettségek új szabályozásának bevezetését, aminek lényege, hogy a gyártói felelősségből fakadó visszaváltási kötelezettségre épülve, szemben a termékdíjas rendszerrel, üzleti alapon, de állami felügyelet mellett teszi lehetővé a hulladék visszagyűjtését és hasznosítását.

A csomagolások esetében 2003-tól kezdődően új lendületet adhat a hulladék-visszagyűjtésben és -hasznosításban a begyűjtést és a hasznosítást koordináló szervezetek megalakítása és működtetése következtében a kötelezettek által a koordináló szervezeteknek fizetendő díj, ami tükrözni fogja a tényleges begyűjtés és hasznosítás költségeit.

A visszaváltható csomagolások aránya egyre alacsonyabb, és ez ellen az ésszerűség határain belül fel kívánunk lépni. Ezt célozza a termékdíj-szabályozás átalakítása, a csomagolásokra és hulladékra vonatkozó kormányrendelet, továbbá a csomagolással kapcsolatos környezetvédelmi követelményekről szóló szabványrendszer kiadása, a betéti díjak, valamint a visszavételi kötelezettség alkalmazására vonatkozó kormányrendelet kidolgozása is, mely kormányrendeletet az év végéig szándékunkban áll megalkotni.

A harmadik jelentős kérdéskör, amely a vita során felvetődött, a hulladékgazdálkodási adatok és információk kérdésköre volt.

(14.50)

Való igaz, hogy az adatokban sok a bizonytalanság, különösen a kimondottan statisztikai célú adatszolgáltatások terén, ahol nincs konkrét szankció a bejelentés elmulasztása miatt. A KSH által gyűjtött településihulladék-adatok, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által gyűjtött termelésihulladék-adatok ilyen statisztikai adatszolgáltatásból származnak.

A hatósági önbevallási rendszereknek is hibája, hogy aki nem vall be, az nem szerepel az adatbázisban. Azonban ha tudjuk, hogy kinek kellene bevallania, akkor ez egyrészt számon kérhető, másrészt statisztikai módszerekkel figyelembe vehető. Az önbevallásnál átfogóbb módszert még nem találtak ki; az adóbevallás is önbevallás. Teljes körű, mindenre kiterjedő pontos adatok soha, semmilyen megoldással nem fognak rendelkezésünkre állni, azonban az alaposabb felmérések, a megalapozottabb statisztikai módszerek alkalmazása, a folyamatok és összefüggéseik feltárása és nem utolsósorban a lehetséges hibaforrások és hatásaik ismerete sokkal biztosabb képet adhat a valós hulladékhelyzetről.

A pontosság és megbízhatóság növelését határoztuk meg akkor, amikor egységes, átfogó hulladékgazdálkodási információs rendszer kialakítását helyeztük folyamatba. A tárca erre felkészült szakmai szervezeteken, intézményeken keresztül elemzéseket készített, így például a csomagolási hulladékról, az ipari nem veszélyes és veszélyes hulladékok különböző fajtáiról. A helyzet javítása érdekében a kormány 2002. évi jogalkotási tervének megfelelően zajlik a hulladékkal kapcsolatos átfogó nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendelet megalkotása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeink szerint, ha ez a terv nem is tökéletes, mégis lehetővé teszi, hogy elinduljunk azon az úton, hogy Magyarországon minél kevesebb illegális szemét keletkezzen, ezért tisztelettel kérem, hogy a határozati javaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu