DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, a mai vita lassan az éjszakába nyúlik, de mindenképpen hasznosan töltöttük a napot, és rengeteg olyan kérdésről esett szó, amely kapcsolódik a jövő évi költségvetéshez, illetve az idei költségvetés módosításához.

Az első az, hogy elég gyakran elhangzott a mai nap kapcsán, hogy ez egy nadrágszíj-költségvetés. Érdekes, hogy jelzőt nem mindenki tett hozzá. Azt gondolom, hogy egy nadrágszíjnak van funkciója: lehet feszes, lehet laza. Én általában úgy szoktam bekapcsolni, hogy pontosan passzol az emberen. Tehát próbáljuk a költségvetést is hasonló alapelvek alapján kialakítani, és nem szeretnénk sem túl feszesre, sem lazára hagyni.

A másik, amiről azt gondolom, el kell mondani a mai vita végén, hogy viszonylag kevés olyan javaslattal találkoztam, amely megtakarításokat javasolt volna a költségvetésből, és a hiány csökkentését eredményezte volna. Azt gondolom, egy költségvetési vitának nemcsak az a funkciója, hogy megkeressük, hogy hol éget még adott esetben egy-egy probléma, hol lehet többet költeni, hanem hol lehet megtakarításokat találni. Sajnos, e tekintetben viszonylag kevés javaslattal találkoztunk ma.

Egy másik jellemzője a mai vitának, hogy felsorolásra került több esetben, hogy mely előirányzatok azok, amelyek csökkentek. Miután több száz, ezres nagyságrendű előirányzat van egy-egy költségvetésben, ezért valóban mindig könnyű 5-10-15, akár 20 előirányzatot találni, amely az előző évhez képest csökken. Azt gondolom, ez teljesen természetes, és nyilvánvaló akkor, ha takarékos költségvetés készül.

Az expozémban is említettem, hogy nem az a mércéje egy-egy költségvetésnek, hogy mire mennyit költünk, hanem az, hogy hogyan költjük, mit kapnak az adott pénzből az adófizetők. Ez fogja igazából megmérni a költségvetést. Egy gazdaságpolitikai vita is zajlott ma, amelyben gyakran elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal milyen a kapcsolata, milyen a viszonya a kormánynak, és e tekintetben megerősítettem azt, hogy egy korrekt, jó együttműködés alakult ki az elmúlt hónapokban. Azt hiszem, ennek egyik jelzés értékű lépése ma az, hogy a Magyar Nemzeti Bank 50 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatlábat, amely segíthet abban, hogy az államadósság terhe csökkenjen a következő években, csökkenjen a vállalkozások finanszírozási terhe úgy, hogy egyúttal ne kerüljön veszélybe az antiinflációs célkitűzések elérése.

Szintén felmerült ma az, hogy a hiány akár lehetne nagyobb is, 5-5,5 százalék. Azt hiszem, ez sem tekinthető éppen egy vállalkozásbarát javaslatnak, ugyanis a költségvetési hiány növekedése definíciószerűen vagy a külső egyensúly romlását, vagy ami talán még ennél is rosszabb, a vállalkozások hitelhez jutási lehetőségeit rontaná, illetve emelné a kamatszintet.

Többször hallottam arról, hogy a motorok leállítására készül a kormány, vagy a motorok egyre lassabban fognak húzni. Úgy látom, és az elmúlt két év ezt bebizonyította, hogy amikor költségvetési eszközökkel próbáljuk a belső keresletet felpörgetni, a hiány mértékének a növekedésével próbáljuk a gazdasági növekedést elérni, ez nem lehet igazából tartós. Jól látható, az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan csökken a gazdasági növekedés mértéke, és ez a folyamat már sajnos akkor elindult, amikor még a nemzetközi recesszió nem jelentkezett.

Azt gondolom, szintén jellemző volt ma a vitára a jövő évi béremelések ügye a közalkalmazottaknál, a bíráknál, a köztisztviselőknél. Azt a félreértést mindenképpen el kell oszlatni, csak az elmúlt egy órában legalább két-három ellenzéki képviselő megemlítette azt, hogy a köztisztviselőknél nem lesz jövőre béremelés. Ez egy félreértés, ezért szeretném javasolni, hogy ezt a továbbiakban ne mondják, ugyanis a törvényjavaslatból világosan kiderül, hogy a jövő év közepétől egy béremelésre kerül sor a köztisztviselőknél, ami azt jelenti, hogy jövőre náluk is egy jelentős reálérték-növekedés lesz, illetve ezen túl a bíráknál, az ügyészeknél, a közalkalmazottaknál az áthúzódó béremelések hatása, ami azt jelenti, hogy 2003-ban bizony a közszférában egy további jelentős lépésre kerül sor.

Felmerült a minimálbér adómentességének az ügye, hogy miért nem emeljük a minimálbért, miért csak az adóra koncentráltunk. Az elmúlt években a magyar gazdaság versenyképességét illetően pont a minimálbér volt az egyik legnagyobb probléma, elsősorban azért, mert a közterhek nem csökkentek ezzel párhuzamosan. Jövőre úgy tudnak 10 százalékkal nőni a jövedelmek a minimálbéren foglalkoztatottaknál, hogy ez nem kerül többe a vállalkozásoknál azáltal, hogy az adócsökkentés eredményezi ezt a 10 százalékos jövedelemtöbbletet. Én azt gondolom, hogy ez az a lépés, amely mind a vállalkozóknak, mind a dolgozóknak kedvező.

Többen felvetették, és én némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy a nyugdíjemeléseket vagy a nyugdíjasok helyzetét illetően is kritika fogalmazódott meg. Az egyik az, hogy azt a nyugdíjemelési szabályt hajtjuk végre, amely az előző kormány alatt is érvényes volt, 8,4 százalékkal fognak nőni a nyugdíjak. De emellett és ezen túl indítja el a kormány a 13. havi nyugdíj intézményének bevezetését úgy, hogy az első évben ebből egy hetet lehet megvalósítani. Ez 2 százalékpontos nyugdíjemelést eredményez, és így már több mint 5 százalékos lesz a nyugdíjak vásárlóértékének az emelkedése, a reálnyugdíj-emelkedés.

Az önkormányzatok volt talán az egyik legérdekesebb vagy leggyakrabban említett témája a költségvetési vitának a mai napon. Azt hiszem, látható az, hogy különösen a béremelések forrását illetően fogalmazódtak meg aggályok. Ha valahol, akkor valószínűleg ezen a területen kell a következő napokban majd nyitottságot mutatnunk, és keresnünk közösen a frakciókkal a kompromisszumokat, hogy ezek az aggályok eloszlathatóak legyenek.

Szintén egy hasznos eleme volt a vitának, hogy több ellenzéki képviselő elkezdett különböző autópálya- és útépítési projekteket keresni a költségvetésben. (Derültség az MSZP soraiból.) Azt hiszem, hogy az elmúlt években erre nem nagyon lett volna lehetőségük, miután a kormánynak sikerült a költségvetésből ezeket a tételeket kivinni, és az MFB-n keresztül finanszírozni. Tehát én ezt már egy jó iránynak tartom, hogy egyáltalán keresik a költségvetésben ezeket a projekteket, ezeket az építéseket, és nyilvánvalóan azoknál a tételeknél, amelyek a költségvetésből kerülnek finanszírozásra, az átláthatóság szabályai szerint a későbbiekben a szaktárca ezeket az információkat meg fogja adni.

Szintén pozitívan értékelem az idei hiánnyal kapcsolatos két megnyilvánulását vagy két megnyilatkozását az ellenzéki képviselőknek.

Az egyik az, hogy miniszter elődöm elismerte azt, hogy az átadás-átvételkor az idei költségvetési hiányt 170 milliárd forinttal nagyobbra becsülte annál, mint ami a benyújtott, az idei évre eredetileg jóváhagyott költségvetésben szerepel. Az elmúlt hónapokban erre vonatkozóan is elég sok kétely hangzott el, én ezt mindenképpen pozitívan értékelem.

A másik: az MDF egyik tisztelt képviselője jegyezte meg, hogy az idei költségvetési hiány nagy növekedése milyen problémákat okozhat a piacon, milyen nyugtalanságot és hitelvesztést okozhat a kormány a költségvetési politikával szemben. Miután semmilyen extra költést ez a hiánynövekedés nem jelent a jelenlegi kormány részéről, ezért azt hiszem, nyugodtan lehet mondani, hogy akkor lett volna értelme aggódni, amikor ezek a döntések megszülettek az előző kormány alatt, amikor ezek a hiánynövekedések bekövetkeztek úgy, hogy a könyvekben ezeket nem mutatták ki. Most annyi történik, hogy úgymond a nullás számlaosztályból ténylegesen felhozzuk a nyolcas, kilences számlaosztályba - hogy számviteli fogalmakkal éljek -, megjelenítjük a költségvetési elszámolásokban ezt a tényleges hiányt, amely az elmúlt években keletkezett.

Azt hiszem, hogy a mai vitára részben jellemző volt az, hogy több területen olyan állítások fogalmazódtak meg a költségvetéssel szemben, és itt utaltam már korábban például köztisztviselői béremelésekre, létszámleépítésekre, amelyekre egyébként semmilyen konkrét példa nem hangzott el, vagy a nyugdíjasokkal kapcsolatban. Lehet, hogy ez annak a következménye, hogy még talán nem volt ideje minden képviselőnek végigtanulmányozni a költségvetést. Azt hiszem, érdemes végignézni, mert a száz napnak, illetve a kormányprogram jövő évre megfogalmazott céljainak a fedezete megtalálható ebben a költségvetésben.

Végezetül meg kell hogy köszönjem azokat a támogató szavakat, amelyek a költségvetési vitában elhangzottak, akár az önkormányzatok, akár az egészségügy, akár az oktatás, akár az informatika területét nézem. Úgy látom, hogy nagyon sokan úgy érzékelik, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat a költségvetési vita, illetve a módosító indítványok lezárása után érdemes lesz arra, hogy támogassák a tisztelt képviselők a szavazataikkal. Tehát én nagyon bízom benne, hogy ennek a vitának a végén, a szavazás végén lesz költségvetése az országnak. Én mindenesetre ebben a szellemben remélem, hogy folytatódik holnap a költségvetési vita, illetve holnap és holnapután, amihez további jó munkát és kitartást kívánok mindenkinek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

(23.50)

Forrás: parlament.hu