HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Minden kormánykoalíció, minden kormány életében meghatározó jelentőségű az első költségvetés, amelyet benyújt és aztán amit elfogad a parlament. Ez nyilván nagyon sok szempontból megmutatja, hogy mit akar ez a koalíció, mennyiben akar mást, mint az előző, milyen más hangsúlyai vannak, milyen módon kíván változtatni Magyarországon az emberek létfeltételein, lehetőségein.

Ebből a szempontból elég sok helyen volt vita arról, hogy ez a költségvetés mennyire van kényszerpályán, mennyire van arca és mennyire arctalan ez a költségvetés. Én azt gondolom, nagyon határozott és egyértelmű arcot mutat. Ez a költségvetés egy olyan jóléti szociális csomag megvalósítására vállalkozott, amely 2002 szeptemberétől elindult, tehát ennek megfelelően csodák nincsenek benne, de annak az összes konzekvenciáját, ami 2002 szeptemberében Magyarországon elindult, vállalja és végigviszi, reményeink szerint hosszú távon.

Ennek elemeként Magyarországon egy, az eddigiektől alapvetően eltérő szociálpolitika érvényesülését láthatjuk a rendszerben, azt a szociálpolitikát, amely nem pusztán a feltörekvő középrétegeknek, hanem a társadalom egészének biztosít feltételeket, amely tudomásul veszi azt, hogy Magyarországon a szegénység további növekedésének megállítása abszolút előnyt élvező kormányzati feladat. Ezért volt például az, hogy a minimálbér adómentességét bevezettük; ezért volt az, hogy olyan feltételeket teremtettünk, teremtünk a családi pótlék emelésében és más szociális rendszerekben, amelyek lehetővé teszik azt, hogy Magyarországon minden állampolgár, minden polgár, ha szabad ezt a kifejezést használom - mindenki felkapta a fejét, örülök neki -, tisztességes feltételek között tudjon élni. (Szita Károly: Felébredtünk!)

Ha ebben egyetértünk, akkor ennek a költségvetésnek egy csomó elemében is egyetértünk. Ez az egyetértés egyébként augusztusban, az akkori költségvetési csomag módosításának elfogadásakor megjelent a parlamentben. Nyilvánvaló, hogy amikor az ellenzéki képviselőtársaim igen gombot nyomtak az akkori elhatározásainkra, tudták azt, hogy ennek konzekvenciái vannak a 2003-as költségvetésre. Abban is talán egyetértünk, egyet kell hogy értsünk, hogy a gazdasági egyensúly fenntartása közös érdek. Ez nem kormánypárti, ellenzéki módon osztódó kérdés. Mindannyiunk közös érdeke, hogy Magyarországon kiegyensúlyozott gazdasági növekedéssel, működőképes gazdasággal lépjünk be az Európai Közösségbe.

Ennek megfelelően tehát, ha egyetértettünk a célokkal - és még egyszer, én úgy ítéltem meg a nyári szavazáskor, illetve tulajdonképpen a társadalom két szavazásakor, a tavaszi, illetve az őszi önkormányzati választásokon, hogy a társadalom többsége is egyetért ezekkel a célokkal -, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ennek a költségvetésnek nagyjából ezek a keretei. Lehet ezt kényszerpályának nevezni, lehet illetni azzal, sok esetben egyébként jogos felvetésekkel, hogy mi minden hiányzik ebből a költségvetésből, de tudomásul kell vennünk, hogy nagyjából ez a mozgástér adódott az elmúlt fél év döntéseinek megfelelően.

Nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy ez a költségvetés a tudásalapú társadalom megteremtésének a költségvetése. Amikor ez a kormánykoalíció vállalkozott arra, hogy a diplomás minimálbér bevezetésével rendezi a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók bérét, azt gondolom, nem egyszerűen egy szociálpolitikai intézkedést tett, hanem ennél jóval jelentősebb kérdést rendezett. Most nem mennék vissza messzire, hogy mi minden ok miatt alakult ki az a helyzet, amelynek következtében, mondjuk, egy kétgyerekes pedagóguscsalád semmiféle lakáshitel felvételére nem volt jogosult a 2002-es ősz előtti jövedelemhelyzetét látva; egyszerűen nem volt módja arra, hogy a bére valamiféle garanciát jelentsen akármelyik banknál hitelfelvételre. Azt gondolom, amikor úgy döntöttünk - megint csak azt kell mondanom: közösen -, hogy ezt a kérdést rendezzük, és tudomásul vesszük, hogy a diplomás minimálbér bevezetése elemi feltétele Magyarországon a jóléti társadalom megteremtésének, akkor tudtuk azt is, mindannyian tudtuk, hogy ennek következményei lesznek a 2003-as költségvetésre, bizonyos értelemben behatárolják mindannyiunk mozgásterét. A Szabad Demokraták Szövetsége ennek tudomásulvételével vette kezébe ezt a költségvetési javaslatot, és támogatja az általános vita során ezt a költségvetést.

Kicsit részletesebben beszélnék az oktatási területről, hiszen szűkebb szakmám ehhez köt és ezzel is foglalkozom. Az oktatás területét, ha a költségvetésnek csak a fő számait nézzük, akár egy nyertes területnek is gondolhatnánk. Hozzáteszem, nem akarom saját magunkat becsapni, ennek a jelentős növekménynek az alapvető oka a már említett jelentős bérfejlesztés, 50 százalékos béremelés, amely mind a közoktatás, mind a felsőoktatás egészét érintette. Ennek megfelelően tudni kell azt, hogy miközben nagyon jelentős mértékben nőtt a tárca, az oktatási terület költségvetési lehetősége, ugyanakkor nem változtak vagy alig változtak - és én ezt ebben az esetben pozitívumnak tartom - a terület fejlesztési lehetőségei. Azt gondolom ugyanakkor, hogy van néhány olyan kiemelt terület az oktatás vonatkozásában, ahol még figyelembe véve a lehetőségeket is, történtek változások.

Melyek ezek a területek? Nagyon lényegesnek tartom, és nem csak szociálpolitikai szempontból, hogy - amennyiben elfogadjuk ezt a költségvetést - bevezetjük az óvodás gyerekek számára, azoknak a gyerekeknek a számára, akik kiegészítő családi pótlékkal rendelkeznek, az ingyenes étkeztetést. Ezt a magam részéről, még egyszer mondom, fontos szociálpolitikai intézkedésnek tartom, de ami ennél sokkal fontosabb, egy alapvető oktatáspolitikai intézkedésnek gondolom. Azzal az elképzeléssel, hogy ha ilyen alapon be tudjuk vinni az elszegényedett, nagyon rossz helyzetben lévő családok gyerekeit már az óvodába is, azt gondolom, ezzel megteremtjük, igazából ezzel teremtjük meg azt az alapfeltételt, hogy az iskola ne úgy kezdődjön ezeknek a gyerekeknek a számára, hogy eleve leszakadnak, eleve reménytelen helyzetbe kerülnek. Tehát arra kérem önöket, hogy ezeket a lépéseinket annak megfelelően tekintsék, ahogy ezek a lépések megszülettek: szociálpolitikai és oktatáspolitikai célként együttesen kell őket kezelni.

A magam részéről egyébiránt ilyen lépésnek tartom, az egész rendszer szempontjából jelentős lépésnek a közoktatási informatikára fordítandó fejlesztési források megduplázását. A Sulinet Expresszre és az iskolai informatika fejlesztésére több mint kétszer annyi pénz jut 2003-ban, mint 2002-ben. Én ezt robbanásszerű változásnak gondolom. Amikor - egyébként megint csak elvileg egyetértve - hosszasan beszéltünk, beszélünk az esélykülönbségek felszámolásáról vagy legalább csökkentéséről, hiszen ne legyenek illúzióink; akkor, amikor azt mondjuk, elemi kérdés, hogy Magyarországon minden iskolában legyen internet-hozzáférés, hogy Magyarországon az legszegényebb gyerekek számára is legyen hozzáférhető az informatikai hálózat, az informatikai világháló, akkor az esélykülönbségek csökkentéséről beszélünk. Amikor a kormányzat vállalja, hogy az összes magyar települést közösségi téren beköti az informatikai világhálóba, azt gondolom, hogy jelentős lépést teszünk előre. Amikor az Informatikai Minisztérium költségvetése 33 milliárd forint körül van - aztán majd lesznek ezek szerint módosító indítványok, mint hallottam, az MDF részéről -, akkor azt tudnunk kell, hogy ezek a fejlesztési források bölcsen elköltve azt eredményezhetik, hogy Magyarországon az az óriási szakadék, ami kialakult ahhoz képest, hogy hozzáférünk-e az információs világhálóhoz vagy nem, jelentős mértékben tud szűkülni. Ez közös feladat, közös felelősség.

Az a grandiózus terv, amelynek keretében ez a kormányzat két év alatt az összes magyar iskolát beköti, be kívánja kötni az információs világhálóba, azt gondolom, valamilyen módon gyógyírt jelenthet az elmúlt négy év ilyen értelemben elhalasztott lépései szempontjából. Az elmúlt négy évben Magyarországon összesen 250 iskolát sikerült bekötni internetcsatlakozásként és megteremteni az elemi feltételeit a számítástechnika oktatásának; igaz, hogy ezek között Alcsútdoboz is szerepel, de ez önmagában nem elegendő arra, hogy megoldjuk ezt az óriási problémát. Itt tehát nincs mese, a kormányzatnak még az egyébként a fejlesztés szempontjából nem is nagyon jó helyzeten kell tudnia változtatni.

(18.30)

Fontosnak tartom azt is, hiszen erről nyilván lesz, volt is már vita a Házban, hogy lássuk azt, hogy néhány ígéretünket, amit részben a kormányprogram, vagy a pártok vagy az SZDSZ a választási programjában megtett, nem a hagyományos eszközökkel kívánjuk megoldani. Amikor egyébként - látszólag joggal -, mondjuk, olyan észrevételek hangzottak, hangzanak meg hangzanak majd el a parlamentben, hogy nem emeltük meg például a tanártovábbképzés forrásait, hiszen a tanártovábbképzés 22 ezer forintról 14 ezer forintra csökkent az elmúlt négy év során, fantasztikus előrelépésként, akkor emellé azért oda kell tenni azt is, hogy 2003. január 1-jétől évi 60 ezer forintot lehet leírni az adójukból mindazoknak, akik továbbképzésen vesznek részt szervezett formában. Tehát ez az összeg jelentős mértékben megnő ilyenformán.

Ugyanígy azt gondolom, fontos előrelépés, hogy az adótörvények és a költségvetés egymást kiegészítve próbálnak meg célokat megvalósítani; ide visszakapcsolható az internethez és a számítástechnikai eszközökhöz való hozzáférés adókedvezménnyel való elérése mindenki számára Magyarországon.

Ennek a költségvetésnek számunkra van néhány olyan pontja, jelesül kettőről szeretnék beszélni, amiket szeretnénk korrigálni módosító indítványokkal az elkövetkező időszakban; mint hallom, ebben ellenzéki oldalról is vannak partnereink.

Az egyik ilyen, számunkra feszítő, megoldandó probléma az önkormányzatok finanszírozásának kérdése. Reményeim szerint a kormánykoalíció mindkét pártja képes lesz ebben együttműködni. (Font Sándor: Mi igen.) Köszönöm szépen, az ellenzéki oldal már megígérte - nekik most kevesebbe kerül, ezt mi is így tettük annak idején. (Font Sándor: Nekünk ugyanannyiba kerül.) Hát ez sajnos azért nem ilyen egyszerű - megtapasztaltam én már a másik oldalt is.

Tehát az az elképzelésünk, és azt gondolom, ezt nagyon alaposan és közösen kell végiggondolni, hogy az a fajta elképzelés, amely most ebben a költségvetési tervezetben körvonalazódik, miszerint a költségvetés közvetlen és közvetett eszközökkel gazdálkodik, tehát a normatívákkal, a személyi jövedelemadó felemelésével, egyéb adónemek településeknél hagyásával és esetleg valamiféle pufferháttér létrehozásával, hogy minden önkormányzat ki tudja fizetni a béreket, a mi elképzelésünk szerint nem elegendő. Valamilyen mozgástérre meggyőződésünk szerint szükség van az önkormányzatok szintjén, egyszerűen azért, mert el kell hogy induljanak olyan fejlesztési programok, amelyek ha nem indulnak el 2003-ban, akkor nem tudnak a ciklus során elérni addig a célig, amiben közösen megállapodtunk. Azt gondolom, itt a "közösen megállapodtunk" nem is feltétlenül csak a kormányoldalt jelenti.

Amikor azon gondolkodunk, azt vesszük számba, hogy mondjuk, a bejárói normatívát ki kellene terjeszteni a középiskolákra is, akkor azt gondolom, egy valóságos, közös problémára keressük a válaszokat, azon kisvárosok, városok és vonzáskörzetük számára keressük a megoldást, amelyek ma küzdenek azzal, hogy mit csináljanak az iskoláikkal, amelyek azzal a problémával kell hogy szembenézzenek, hogy átadják-e a megyének az iskolát vagy megőrizzék saját intézményként - egy példát mondok.

Ugyanígy azt gondolom, hogy kiemelkedő jelentőségű lenne az intézményi társulások költségvetési eszközökkel történő támogatása, a jelenleginél nagyobb mértékben, mert ez teszi lehetővé, hogy Magyarországon a települések közösen oldjanak meg olyan feladatokat, amelyeket külön-külön színvonalasan, elsősorban nem pénzügyi okok miatt, hanem szakmai vagy egyéb okok miatt nem tudnak megvalósítani.

Azt gondolom tehát, hogy ha van mozgásterünk a költségvetésben - és szerintem van mozgásterünk; nyilván a pénzügyminiszter úr ezzel nem feltétlenül ért egyet -, akkor ezt a mozgásteret az önkormányzati pozíciók javítására kellene fordítanunk, méghozzá nem általában a javítására, hanem célzottan az olyan irányú javítására, ami egy korszerűbb, modernebb intézményhálózat irányába nyomja el ezt az egész rendszert. Ha ebben meg tudunk állapodni, ha ebben közösen tudunk lépni, akkor azt hiszem, meg vagyok arról győződve, hogy ez a költségvetés javítható ebben az irányban. Egyébként meg tudomásul vehető, tudomásul veendő, hogy 2003-ban azzal az elképzeléssel, azzal az arculattal, amit az elején felvázoltam, ez a költségvetés a járható út.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu