IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Még mielőtt az előre felkészült mondandómba belekezdenék, a pénzügyminiszter úrtól szeretném kérdezni, hogy miért hivatkozik módszeresen erre a 99. §-ra, hogy az előző kormány milyen adósságokat halmozott fel. Ezt a kérdést úgy teszi fel, mintha önök még egyetlenegy forintot nem költöttek volna el ebből a pénzmennyiségből, ami rendelkezésre állt. Tehát valahol úgy gondolom, a kettő között van az igazság. Természetesen egy kormány négyéves munkája alatt vannak kötelezettségek és vannak bevételek, és úgy gondolom, hogy a bevételi oldal is igen tekintélyes volt, amelyhez önök szabad kezet kaptak. Úgy gondolom, ezzel is el kell számolni.

Van egy régi latin közmondás: mindent mérték, szám és súly szerint. A gazdálkodó ember számára a tevékenységének a zsinórmértékét jelentette és szerintem ma is jelenti ez a magvas meghatározás. Hölgyeim és Uraim! Köztársaságunk tizenkét éves történetében először következik be, hogy a nyerési vágy félretette azt az alapvető emberi óvatosságot, hogy a materiális dolgokat mérték, szám és súly szerint is megvizsgáljuk, mielőtt bármiféle ajánlatot teszünk. Tizenkét év elegendő volt Magyarországnak elfelejteni az ilyen magatartással járó következményeket, pedig negyven évig egyfolytában ezt a hazugságszisztémát gyakorolták rajtunk.

Természetesen esendők vagyunk. Előre szeretnénk jutni, kicsit jobban élni, remélni, ezért szívesen fogadjuk a kedvező ígéreteket. Úgy gondolom, az egész ország így gondolkodott. Az MSZP politikusai meglehetős nagy rutinnal alkalmazták a szisztémát: ígérünk és költünk - a hiányért úgyis az ellenfél lesz a felelős. Ismerős a szisztéma, ugye?

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy 1990 óta nemcsak annyi történt, hogy a szocializmus helyett a magántulajdonra épülő tőkés gazdaságban élünk, hanem visszakaptuk alapvető emberi szabadságjogainkat is. Ez a szabadság kötelez arra, hogy országunk dolgaiért felelősséget vállaljunk, akár egy elrontott politikai és gazdasági lépés esetén, még ha azt politikai ellenfelünk követte is el.

Nézzük a tényeket! A választási kampányban Medgyessy Péter is elismerte, hogy a magyar gazdaság állapota jó, nincs szükség kiigazításra. Úgy gondolom, a tévé nyilvánossága előtt elhangzottakat tisztelt párttársai sem kívánják megcáfolni.

Az Orbán-kormány a monetáris politika követelményrendszerén belül érte el, hogy minden meghatározó gazdasági és életszínvonal-mutató évről évre javult. A forint felértékelődését is elbírták versenyképességi és termelékenységi mutatóink. A magyar munkaerő megbecsülését pedig elősegítette az erős forint. Próbáljuk innen is megközelíteni, az egyszerű dolgozó ember részéről, hogy a számára ez a megbecsülést is jelentette! A minimálbér felemelésével pedig a szociális igazságosság alapvető követelményét teljesítettük.

Ezeréves kereszténységünket és államiságunkat kulturáltan, egy szabad és független országhoz méltóan ünnepeltük, de tudtunk a bajban is együtt lépni és segíteni a károsultakon. Mindezeket le lehet ócsárolni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, de ne feledkezzenek el róla, hogy önöknek ez már mérce, és tessenek ettől jobbat és szebbet produkálni! A demokráciának ez a verseny a legnagyobb hajtóereje. Önök 19-re lapot húztak; legyenek szívesek igyekezni, és tényleges saját eredményeket produkálni, de nem a másik leócsárlásával!

Vizsgáljuk meg a leglényegesebb kérdést, hogy országunk biztonságosan meg tudja-e őrizni pénzügyi egyensúlyát. Az államháztartás hiányát 4,5 százalékra tervezik a GDP százalékában. Nem tartom egyensúlyvesztésnek, ha ez a szám akár egy százalékkal is növekszik, ha a növekedést olyan faktorok okozzák, melyek jelentős bevételnövekedést vagy megtakarítást eredményeznek a következő időszakban.

(20.50)

Veszélyes helyzet akkor alakulhat ki, ha az ÁSZ által is kérdésessé tett áfabevételek, a versenyszférából érkező szja-bevételek nem teljesülnek, a külföldi tőke kivár az uniós belépésünkig, ugyanakkor a bent lévő, adókedvezményekből profitáló, vámszabad területi, multinacionális cégek, munkaadók elkezdenek visszaépíteni. Ezek a veszélyek sajnos fennállnak.

Nagy kérdés még, hogy az államháztartás konszolidált, funkcionális mérlegében a társadalombiztosítás és az egészségügy együttesen 43,2 százalékot tesz ki a 8310 milliárd forint kiadási oldalon, és így is 840 milliárdos hiánnyal számol a mérleg. Ezen az utóbbi két területen, tehát a társadalombiztosítás és az egészségügy területén túlfűtött várakozás van a hiányok rendezésére és a megígért fejlesztésekre, melyek viszont nincsenek betervezve. Belátható, hogy az adóbevételek elmaradása, a vártnál kisebb GDP-növekedés, a tőke kedvezőtlen irányú mozgása, az egészségügy és a társadalombiztosítás feszítő szükségletei olyan súlyos hiányt okozhatnak, mely egyensúlyi zavarhoz vezet.

Ebben a megközelítésben kérdéses az indoklásban megfogalmazott stratégiaváltás, mely szó szerint a következő: a monetáris politika terén az elmúlt időszakban végrehajtott szigorítás további erősítése nem indokolt, az elkövetkező években a pénzügyi és makrogazdasági egyensúly javításában a fiskális politikára hárul meghatározó szerep. Talán lenne valami spiritusz az elgondolásban, ha nem állnának negatív példák előttünk, mint például az agrárhitelek törlesztési támogatása.

A tíz év óta folyamatosan visszaépülő, az Unió mezőgazdasági arculatától idegen, a földtől ténylegesen távol lévő társas vállalkozásokra van 60 milliárd forint, de a kormány a parlament által elfogadott, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítását az osztatlan közös földterületekről nem hajtja végre. Pedig csupán a jogos tulajdonukhoz kellene juttatni a földtulajdonosokat az ingatlanok megosztásával. Itt nem társas vállalkozásokról van szó, ők csak egyszerű magyar állampolgárok, szabadok. Ők ráérnek önök szerint 2004-ben; aki nagyon erősködik, megelőlegezheti a kimérés költségeit is, a megtérítést a kormány majd később eszeli ki. Néhány száz embernek 60 milliárd adomány, 200 ezernek pedig: fizess, ha dolgozni akarsz! De kapsz még egy évet esetleg, hogy felismerd: esélyed a nullával egyenlő a gazdasági életben maradásra.

Hölgyeim és Uraim! A Belügyminisztérium költségvetésével is szerettem volna részletesebben foglalkozni, de az előttem szólók már nagyrészt kitértek az ott felmerülő gondokra. Azért szeretném ismételten kiemelni a rendőrség alulfinanszírozottságát. Komoly aggodalomra ad okot az ÁSZ általános megállapítása, mely szerint a 2002. évi tényleges teljesítési adatok tükrében a javasolt előirányzatok nem teljesíthetők. Tehát nemcsak a rendőrségnél, hanem minden területen gondok vannak. Ezekre a területekre, úgy látszik, nem érdemes pazarolni, úgyis felhasználják. Itt sok mindenre nem lehet számítani. Ezek azok a területek, elsősorban a Belügyminisztériumhoz tartozó alrendszerek, ahol a mindennapi szükségletekre is oda kell figyelni, mert a mindennapi mozgási lehetősége is kérdésessé válik az ott működő szervezeteknek, például a rendőrségnek.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt vegyük komolyan, és tegyünk olyan módosító javaslatokat, fogadjuk el az olyan irányú módosításokat, amelyek megoldják, hogy Magyarország közbiztonsága ne olyanná váljon, mint kedves volt belügyminiszterük idejében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu