GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most Vígh Ilonától kell elnézést kérnem, mert ő valahogy közénk ékelődött a művészeti oktatással. Én viszont még mindig Herényi úrhoz térnék vissza. A törvényjavaslatban tényleg szerepel a privatizációs törvény módosítása. Én sem tudom megállni szó nélkül, még ilyen késői órán sem, ne maradjon a köztudatban, képviselő úr, '90 és '94 között a krémet adták el, kevesebb mint egyharmad áron. (Herényi Károly: Meg volt büdösödve a krém.) Elhangzott a Házban már nagyon sokszor a privatizációs törvény kapcsán is, főleg a kisgazda képviselők részéről, hogy hol van a feldolgozóipar. Ez akkor kelt el 340 milliárdért.

Az, amit Szalay Gábor elmondott: én azt hiszem, már olyan messze vagyunk az akkori időktől, hogy nyugodtan kimondhatjuk, hogy 6 és 10 százalék közötti ajánlatot kapott az akkori kormány az áramszolgáltatókra vonatkozóan.

Ezzel szemben a '94 és '98 közötti időszakban megvalósult értékesítés több mint 300 százalékos a fölértékelt, tehát nem is a könyv szerinti, hanem fölértékelt vagyonhoz képest, és ami itt nagyon érdekes, hogy a regulátor kérdését megfelelően rendeztük. Én azt gondolom, hogy ennek köszönhető az, hogy az előző négy évben is tudtak hatni az árak alakulására. Az egy más kérdés, hogy hogy éltek ezzel vissza, ez külön megérne egy hosszabb vitát. Tehát én azt hiszem, hogy ezzel együtt tudtuk elérni, és ezért lehetett sikeres az a privatizáció is, ami azt követte.

Én az államadósságot még szóba hoznám, aminek az eredményeit mindannyian a magyar társadalomban élveztük, hogy megszabadultunk a kamatterhektől, az adósságszolgálattól.

A '98 és 2002 közti gyakorlatot viszont - ez a törvény mutatja - nem akarjuk folytatni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tehát azt, amikor fű alatt kikerül a Fejlesztési Bankba a vállalkozások nagy része, és ott szőrén-szálán eltűnik.

Köszönöm, elnök úr, újra kérek majd szót.

Forrás: parlament.hu