DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Amikor az ülésre vártam, a Parlament erkélyéről kormoránokat láttam. Ezek a madarak még a 19. században bőven falatozhattak a magyar vizekből a vadvízországban. Aztán a 19. század második felében az árvizek elleni védekezés jegyében a Vásárhelyi-terv keretei között megszűnt a vadvízország. Most, a 20. század végén kiderült, hogy az akkori megoldások nem mindenben hozzák már a 20. és a 21. században azokat az eredményeket, veszni látszik a Vásárhelyi-terv eredménye. Költöttek kormányok, ki többet, ki kevesebbet, azonban a lényeg azon a szemléletváltáson van, amit egyébként a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője is említett.

A magyar vízgazdálkodásnak a jövőben három pilléren kell igazából nyugodnia: a vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésén, a védelmi rendszernek a mértékadó árvízi terhelésre való kiépítésén - megjegyzem, rendre csak ez utóbbi teljesült korábban -, valamint harmadikként a nem szerkezeti árvízvédelmi módszerek fejlesztésén. Ki kell emelni, hogy csakis az első tudja meghatározni azoknak a konkrétumoknak a költségkihatásait, amiről Turi-Kovács képviselőtársam szólt. Úgy igaz, az árvíz nem csupán kártétel, hanem az ár, az árral jövő víz új életet is adhat; elég, ha a Nílus völgyére gondolunk, elég, ha az ókori Egyiptomra gondolunk.

Ennek a gondolatnak a jegyében készül a Vásárhelyi-terv megújításának a koncepciója, ami jövő év márciusára vélhetőleg elfogadásra is kerül. Az erre költendő 100-110 milliárd forint sikere is a nemzetközi együttműködéstől függ. Csakis e két szemléleti tényező komolyan vétele és egyidejű érvényesítése esetén valósulhat meg az, hogy nem kényszerű kiadásokká válnak az árvízvédelmi beruházások, hanem a jövő érdekében tett, hasznot hajtó és környezeti szempontból is fontos beruházásokká. Ezért üdvözöljük a budapesti kezdeményezést. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu