DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyar agráriumban ma egy dolog teljesen biztos: a bizonytalanság. Az a bizonytalanság, ami szüli az emberek fejében azokat a gondolatokat, amelyek miatt most önök a sajtón keresztül, mindenhol máshol mutogatnak jobbra-balra, hogy vajon a magyar vidék, a magyar gazda miért nincs elragadtatva az uniós csatlakozástól, miért van az, hogy tartózkodunk, és miért van az, hogy sokan még nemet is mondanak.

Azért, tisztelt Ház - és ezzel szembe kell most már nézni, a mai előadások alapján különösen -, mert a magyar gazdát nem lehet már ígérgetésekkel, közhelyekkel semmire sem rábírni. A közhellyel, az ígérgetéssel tele van a padlás.

Tisztelt Ház! Aki még egy kis reménységet táplált a magyar agráriumon belül, az a költségvetés megismerése után pontosan tudta, hogy az egyébként önök által 234 milliárd forintosnak mondott agrárköltségvetés valójában még a 170 milliárdot sem éri el. Pontosan tudta, hogy ez nem elégséges, még az önök klientúrájának a kielégítésére sem.

És miközben ez a helyzet van, miközben ez az állapot alakult ki, az ágazatok sora került válságos helyzetbe. Az ágazatok olyan sora, amelyek egyébként a magyar gazdák, a magyar kisgazdálkodók megélhetését jelentik. Ilyenek például a sertéstartók; a sertéstartók, akiknek az önök nagy piros kabátos országfutója annak idején Békés megyében - van itt Békés megyei képviselő - azt ígérte, hogy 350 forint/kilogramm alatt nem lesz a sertés ára. Aztán egyszer csak azt látták, hogy 200 forint alatt van; azok a sertéstartók, akik ma már ott tartanak, hogy boldogok, ha valamilyen módon elviszik a sertést az ólból. Vagy a tejtermelők, ahol az egy-tíz tehenet tartók, akik 20 ezer családhoz tartoznak, és ez ennek megfelelő családmennyiség, nem tudják, hogy vajon az európai uniós csatlakozás után a most bejelentett nagy diadalmenet mellett vajon mire számíthatnak, mit kell teljesíteniük. Mit kell teljesíteniük ahhoz, hogy azokat az egyébként csak pályázat útján elérhető nagyságrendű összegeket, amelyeket önök mindig fix összegekként jelölnek meg, egyáltalán megkaphassák? Igen, tisztelt Ház, jó lenne, ha a valóságot kezdenénk mondani!

Vagy mi lesz azokkal a melegházi növényhajtatókkal, akik már egyszer átálltak a szénről az olajra, mert erre biztatták őket, aztán az olajról átálltak a gázra, és egyszer csak most rájöttek, hogy a gázszámlát nem lehet fizetni? Egyáltalán mi lesz azokkal, akiknek piaca sincs, mint például a baromfitenyésztőknek? Hiszen most halkan, csendben mondom, jó az, persze, nagyon jó, hogy mindenkivel igyekszünk békésen lenni, de jó lenne, ha békésen lennénk és békében lennénk azokkal is, akik például a baromfi számára tudják a piacokat biztosítani.

Mindeközben kiderült, hogy van azért olyan dolog, amire az agráriumban van pénz. Kiderült ugyanis, hogy önök elindítottak egy olyan akciót, amelyet én nem tudok máshoz hasonlítani - lehet, hogy azért, mert a koromnál fogva jobban emlékszem, mint az éppen itt ülők közül bárki -, mint ahhoz az időszakhoz, amikor a magyar parasztot, az öreg magyar parasztot arra kezdték rábeszélni, hogy milyen csodálatos lesz neki, ha már nem lesz földje, hanem beviszi a kolhozba. Ma arról beszélgetnek, hogy adja el a földjét az idős paraszt, adja el életjáradékért, szüntesse meg a jövőjét nemcsak magának, hanem a családjának, a hozzátartozóinak is.

Erről szól ez a történet. És senki nem mondja el neki, hogy kedves bátyám, hát ha igazak azok a hírek - mert részben azért igazak -, hogy az európai uniós csatlakozás után még a 25 százalék és az ígért 30 százalék, ha ön csak ugaroltatja a földjét, akkor is többet fog érni, mint amilyen kegydíjat most éppen önnek felajánlottak, akkor tartsa meg, megtarthatja azt a földet, ami az egyik legfontosabb célpontja ma az egész szocialista politikának, mert el akarják érni, hogy ez a föld a nagybirtokhoz, a nagybérlőkhöz kerüljön.

(9.40)

Meg kell tartani a magyar gazdának a földet. Mi erre biztatjuk a gazdákat. Ugyanakkor azt mondjuk: szíveskedjenek megmondani a gazdáknak pontosan, mik azok a feltételek, amelyek mellett lehetséges a termelést a jövőben folytatni. Ne arról beszéljenek, hogy mi az, ami nem kell! Mi az, ami kell, és amihez kell, mekkora beruházások kellenek?

Az a határozott kérésünk és igényünk, hogy tegyenek emellé egy elérhető, mintegy 100 milliárd forintos olyan hitelkeretet, amely lehetővé teszi, hogy azok a gazdák - nem kevesen, mintegy 700 ezer emberről van szó - megélhessenek akkor is, amikor majd elértük a mindannyiunk által vágyott és kívánt európai uniós tagságot. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu