MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bátor, tiszta hang Szlovákiából. A Szlovák Köztársaság megalakulásának tizedik évfordulóján tartott ünnepi parlamenti ülésen Pavol Hrusovsky házelnök nagystílű beszédet mondott, amelyet a szlovák közszolgálati televízió egyenes adásban közvetített, s amelyben szakítva a korábbi gyakorlattal a magyar-szlovák együttélés új értékelését adta, s egyben új öntudati alapokat és új politikai kultúrát javasolt. Tárgyilagosan és pozitív értelemben foglalkozott a magyar történelemmel, hangoztatta, hogy a szlovákoknak vállalniuk kell a történelmi Magyarország múltjában való részesedésüket.

Nagyívű történelmi visszaemlékezésében fontosnak tartotta kiemelni a kereszténység felvételét 829-ben, Cirill és Metód misszióját, meghatározó tényezőként említette a Magyar Királyság létrejöttét 1000-ben, amelynek Szlovákia részévé vált és amely kilenc évszázadon keresztül befolyásolta Közép-európa történelmét. Emlékeztetett Szent István államalapító Imre fiához intézett végakaratára, amelyben a királyság nyelvi és etnikai sokszínűségének tiszteletben tartására intett. Követői nyolc évszázadon át tiszteletben tartották ajánlásait, ezért a szlovákság ez alatt az idő alatt nem tárgya, hanem részese volt a Magyar Királyság történelmének. Utalt arra is, hogy Szlovákia volt a Magyar Királyság történelmi központja a török megszállás alatt száznegyven éven keresztül. A Magyar Országgyűlés Pozsonyban ülésezett, amely kétszer annyi ideig volt a Magyar Királyság központja, mint Budapest.

Hrusovsky arra szólított fel, ne szégyelljék elismerni, hogy olyan birodalom részét képezték, amelynek olyan fontos uralkodói voltak, mint Szent István, Károly Róbert, Corvin Mátyás, Mária Terézia s a többi. "Ők a mi királyaink és uralkodóink voltak, és Szlovákia prosperált uralkodásuk alatt. Büszkén fogadjuk el a Magyar Királyság történelmét a mi történelmünk részeként." Említést tett a XIX. század második felének magyarosítási törekvéseiről, a szlovák nemzeti tudat ébredéséről, autonómiatörekvéseiről. Beszélt Csehszlovákia létrejöttéről, s vitathatatlan tényként állapította meg, hogy Szlovákia akkor kapta a nevét és területét, s hogy egy demokratikus állam miliőjében fejlődhetett. Súlyos foltot ejtett a szlovák múlton, hogy a holokauszt az önálló szlovák állam idején következett be. A második világháborút követően további tragédiák történtek: deportálások a sztálini gulágokba, a németek kitelepítése és a magyar kisebbség elnyomása, megtorló intézkedések ellenük a kollektív bűnösség jegyében.

A parlament elnöke felajánlotta, szeretnék rendezni a szlovák-magyar közös történelmi múlt kérdéseit. Készek szembenézni azzal a problémával, amelyet a magyar kisebbséggel szemben foganatosított megtorló és diszkriminatív intézkedések idéztek elő. Ugyanakkor azt várja, hogy a magyar fél is tesz hasonló gesztust a szlovákokkal szemben elkövetett represszióval és diszkriminációval összefüggésben.

Újszerű, bátor, tiszta hang. Meg kellene ragadnunk az alkalmat, és hasonló nyíltszívűséggel és szemlélettel őszintén beszélni a közös múltunkról és eleink hibáiról.

Jómagam itt az Országgyűlésben az elmúlt parlamenti ciklusban négy alkalommal is megkíséreltem felhívni a figyelmet a közös múlt együttes értékelésére és a megbékélés szükségességére, legelőször 1999 karácsonya előtt "Legyen közös a millennium" című felszólalásomban. Akkor azt mondtam:

"A fő bajt abban látom, hogy a trianoni tragédiából csak a magyarok elvesztését láttuk, és nem ejtettünk szót ugyanolyan súllyal arról, hogy elvesztettük a velünk ezer éve szimbiózisban élő szlovákokat, horvátokat, szerbeket, a velünk élő románokat, németeket, ruszinokat és másokat. Bennük sem tudatosult, hogy nem csak mi vagyunk vesztesek, ők is elvesztettek minket. A Kárpát-medence népei egymásra hatva, gyakran egymásba olvadva, ugyanakkor kultúrájukat megőrizve, fejlesztve, gazdagítva és átadva élték sokszínű életüket közös gazdasági és állami egymásrautaltságban. Népeink történelme, életmódja, szokásrendje, erkölcse, de génjei is át- meg átszövik egymást. Közös történelmünk, közös bajaink, közös hőseink, közös költőink voltak. Legnagyobb költőnk, Petőfi félig szlovák, félig szerb. A szlovákokét Országh Pálnak, Hviezdoslavnak hívják." S folytathatnánk a sort.

"Úgy érzem, vere dignum et iustum esse: kínáljuk fel a közös megemlékezések lehetőségét szomszédainknak, barátainknak, unokatestvéreinknek. Ne pöffeszkedve, az ezer évet kizárólagosan birtokolva emlékezzünk, és semmiképpen se a száz évvel ezelőtti görögtüzes, a nemzetiségeket lekezelő honfoglalási ünnepségeket utánozva."

(9.30)

Sajnos, szavaimat az ünnepségek rendezői figyelmen kívül hagyták. Hiba volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Utolsó mondat, elnök úr. Ezért kérem most, fogadjuk el a Pozsonyból jövő nemes gesztust, és mi is hasonlóval viszonozzuk. Itt az ideje a múlttal való szembenézésnek és megbékélésnek. Ebben nagy szerepe lehet az Magyar Országgyűlésnek.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

Forrás: parlament.hu