DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A munkaerőpiac egyik legkiszolgáltatottabb csoportját a középkorú munkavállalók alkotják. Ők azok, akiket a leépítés során a leghamarabb utcára tesznek; ők azok, akiket a munkaadók többsége már nem alkalmaz; ők azok, akiknek az átképzésére már nem sok esély van; ők azok, akik számára teljesen idegen a munkanélküli lét; és ők azok, akik rettegnek attól, hogy nem tudják a közüzemi számláikat kifizetni. És ők azok, akik több évtizedes munkaviszony után, ha nagy nehezen kiböjtölik a nyugdíjazást, már minden anyagi tartalékuktól és reményüktől megfosztva adósságcsapdában kezdik a nyugdíjas éveiket.

A jóléti ellátás két nagy területe: a foglalkoztatáspolitika és a nyugdíjrendszer érinti e társadalmi csoportot, és ezeknek megoldást kell találnia erre az utóbbi években kialakult igen súlyos problémára. Ezek az emberek nincsenek hozzáedződve a munkahelyekért folyó küzdelemhez, többségük nem rendelkezik felsőfokú végzettséggel, sokszor még középfokúval sem. Nem kelnek el a munkaerőpiacon, és nem versenyképesek az egyébként ugyancsak nehéz helyzetben lévő pályakezdőkkel. A munkanélküli-ellátás csak korlátozott ideig jár, majd a rendszeres segély következik - ha egyáltalán jogosult lesz rá -, amelynek olyan csekély az összege, hogy rövid időn belül bekövetkezhet az eladósodás. Az így élő középkorú ember testi és lelki egészsége sokat romlik, de nem jelent mindannyiuk számára menedéket a rokkantsági nyugdíj, ámbár nem is ez a cél, nem a rokkantnyugdíjasok táborát kell növelnünk.

Egyik megoldás a rugalmas nyugdíjba vonulás kiterjesztése lehetne. Ezért tisztelettel kérdezem a miniszter asszonyt: hol tart a rugalmas nyugdíjba vonulás új rendszerének kidolgozása? Milyen változásokat tervez a nyugdíjrendszer e szeletében a kormány, és milyen új lehetőségek, források merülhetnek fel e körben az EU-csatlakozással?

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu