DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Talán nem lesz meglepő, ha elsősorban a környezetvédelemről fogok szólni, amiről ebben a Házban aránylag ritkán hangzik el bármi is. De ez - s most őszinte akarok lenni - nem nagyon volt másként korábban sem.

Tisztelt Ház! Amikor elolvastam a kormányprogramnak azt a nagyon rövid kis részecskéjét, amely úgy szól, hogy “a környezetvédelemben fordulatot érünk elö, akkor az jutott eszembe, ez valahogy úgy történhetett, hogy már összeállt a kormányprogram, amikor egy okos ember a fejére csapott, és azt mondta, hogy emberek, hát nincs környezetvédelmi program. Így aztán pillanatok alatt valamit sikerült összehajigálni, és ez az összehajigált valami ma a kormányprogram. De mert nem volt még egy okos ember, aki szintén a fejére csapott volna, és azt mondta volna, hogy emberek, hát nincs természetvédelmi program, így aztán ma nincs természetvédelmi program. Márpedig, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy a környezet- és természetvédelem egységéről, különösen a Ház igen tisztelt asszonyának nem kell külön előadást tartani, hogy az mennyire fontos, hiszen ő ezt pontosan tudja, hiszen ő szakavatott ezen a területen, ezért most kicsit neki is beszélek.

Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy a természetvédelem és az agrárium ügye szorosan összefügg. Magyarországon az a mintegy 6 millió hektár, amelyet úgy kell tekintenünk, mint potenciálisan használható agrárterületet, döntően befolyásolja a természetvédelem, de a környezetvédelem helyzetét is. Ehhez képest ebben az esztendőben az a minimális agrár-környezetvédelmi program indult meg - s azt is be kell jelentenem, hogy megindult egy még minimálisabb -, ami semmi másra nem elég, mint az előző évi pályázatok kielégítésére.

Tisztelt Ház! Arról beszélgetünk hosszan, hogy hogyan is lesz majd a 25 százalék, a 30 százalék, de arról ritkán, hogy hogy leszünk a pályázatokkal az agrárium területén. Ritkán azért, mert úgy tűnik, erről mindenki nagyon keveset tud, és amit tud, az is nagyon bizonytalan. De ezen belül az egyik nagy terület lehetne az agrár-környezetvédelem lehetősége. Különösen fontos ez azokon a területeken, ahol 5, 7, 10, 15 aranykoronás nagyon gyenge földek vannak. Meg kell kérdezni az agrárszakembereket, mit kellene tenni azért, hogy ezeken a területeken is élni lehessen. Élni kellene azokkal a lehetőségekkel, amelyek a környezet- és természetvédelemből adódnak, tisztelt Ház. De nem élünk ezekkel a lehetőségekkel. Hiába próbálkoztunk, hogy legyen 12-15 milliárd forint az idén agrár-környezetvédelemre - szocialista indítvány is volt ilyen -, keményen és határozottan kiszavazták ezt a tisztelt Házban.

Tisztelt Ház! Ennek a környezetvédelemi programnak van egy olyan eleme, amin el kellene hogy gondolkozzon elsősorban a Szocialista Párt, de el kellene gondolkoznia rajta a Medgyessy-kormánynak is. Nem kevesebbet ígért ebben a kormányfő - valószínűleg nem is olvasta -, mint azt: “Célunk, hogy a kormányzati időszak végére a lakosság kétharmada csatornahálózatra kötött lakásban éljen.ö Tisztelt Ház, ez akkor se megy, ha nem lesz szennyvíztisztítás a csatornahálózat végén. De ha a végén még szennyvíztisztítást is szeretnének, akkor ez 2010-re megcélozható program. Szíveskedjenek megnézni, hogy hol tart ez az ügy!

De szíveskedjenek azt is megnézni, miközben egyfolytában arra hivatkoznak, hogy túl nagy volt a determináció tőlünk a következő esztendőkre, hogy ez mekkora szamárság. Bocsánatot kérek, megmondhattam volna önöknek már korábban is, hogy amikor a Baja-féle minisztériumot megörököltük, mintegy 20 milliárd forintnyi determináció volt, helyesen; elindult három évre szóló programokra. Komolyan gondolja bárki, úgy kell egy szennyvízprogramot megvalósítani, hogy egy évre pénzt adok, a következő kettőben meg azt mondom, hogy emberek, pályáztok megint. Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Következésképpen, nem azon kell gondolkodni, hogy mitől volt ekkora determináció, hanem ha teljesíteni akarják a programjukat, akkor mellé kell tenni azokat a forrásokat, amelyeket az önkormányzatok meg tudnak pályázni. Ha ezeket nem teszik mellé, akkor a lózung szintjén maradunk.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, előbb vagy utóbb fel kell tudni ismerni, hogy a környezet- és természetvédelem nemcsak púp az ország hátán, hanem valami olyasmi, amire feltétlenül szükségünk van. Ha ezt nem sikerül felismerni, akkor kormányok jöhetnek, kormányok mehetnek, de ezen a területen igazi változás nem történhet.

Szeretném elmondani, ma azért kértem és kaptam szót - ezt el kell árulnom -, mert olyan súlyos méltánytalanság hangzott el a múltkor a Házban, amire válaszolnom kell. A legutóbbi védekezés az volt a tárca részéről, mi egy olyan zűrzavaros, szörnyűséges tárcát örököltünk meg, hogy ott nem lehetett másként rendet tenni, csak 64 millióval. Bólogat a képviselő úr. Kedves képviselő úr, Brüsszelből fél éven keresztül csak dicséretek jöttek - oda fogom adni önnek -, mert fél év alatt úgy sikerült lezárni azt a fejezetet, holott azt mondták, két vagy két és fél év alatt sem számítottak ekkora előrehaladásra. S mi történt az eltelt kilenc hónap alatt? Lózungokat hallunk, hivatkozásokat hallunk, és nem történik semmi.

De nem ez a baj. Az előző minisztert lehet szidni, ez helyes dolog, ezt így kell csinálni, viszont a közigazgatásban dolgozó tisztességes embereket nem kellene ilyen helyzetbe hozni, akik olyan minisztériumot vezettek, amely zavartalanul látta el a feladatát. Ez a dolog nem tisztességes.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu