SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Valóban, nagyjából jól lőtte be tisztelt képviselőtársam, hogy mit válaszolnék, vagy mit fogok válaszolni. Elvileg három rendszer létezhet: az a szociális kompenzáció, amiről úgy érzem, nagyjából mindannyian beláttuk mostanra, hogy a gyakorlatban alkalmazhatatlan, az a tömbös módszer, amit mi javaslunk, és önök elvetnek. És van egy harmadik elvi lehetőség, amit ön mondott, hogy nem alkalmazunk tömböt, hanem az összes rendelkezésre álló forrást egy általános, egylépcsős árkedvezményként alkalmazzuk. Magyarul: a célelőirányzatot nem tömbönként bontjuk szét, hanem egységesen terítjük szét a fogyasztókra. Ez azt eredményezi természetesen, hogy a nagyfogyasztó, kisfogyasztó, rászorultsági elvtől teljesen függetlenül, vagy annak hátat fordítva egyforma kedvezményt kap.

Ez persze egy döntés kérdése; egy döntés kérdése, mert meg lehetne csinálni ezt is, természetesen. Akkor a nagyfogyasztóknak több támogatás jutna, a kicsiknek meg kevesebb.

(19.10)

Meg lehetne csinálni, de ha ezt csinálnánk, akkor biztos, hogy ez nem lenne igazságos az önök normái szerint, akkor biztos, hogy ezt támadnák ugyanolyan hévvel, és nekem szakmai meggyőződésem is - és úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül -, hogy a valami módon besávosított és rászorultsági alapon ezen sávok szerint súlyozott támogatás valahogy mégiscsak sokkal igazságosabb. Pontosan a rászorultsági elv - ha nem is szociális kompenzáció - alapján ad többet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy kevesebbet.

Tudom, ha ezt terjesztettük volna be, akkor az csapná ki a biztosítékot, úgyhogy reménytelennek tűnik ez a vita.

Forrás: parlament.hu