HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hosszú menetelés elején vagyunk, hiszen reményeink szerint a néhány hét múlva, talán egy hónap múlva a parlament elé kerülő közoktatási törvénymódosítás tárgyalásába és a felsőoktatási törvény módosításába is belekezdünk, ha nem is fejezzük még be most a tavaszi parlamenti időszak alatti néhány hétben, két hónapban.

Fontosnak és jelzés értékűnek tartom, bár azt gondolom, talán véletlen - nem tudom, mennyire tudatos ebből a szempontból az Oktatási Minisztérium működése -, hogy pont a szakképzési törvény módosításával kezdődik ez a folyamat, mert talán ráirányítja a figyelmet arra, hogy ez az a terület, ahol a legnagyobb problémák vannak a magyar oktatási rendszerben. Ez a legmostohább területe a magyar oktatási rendszernek, ugyanakkor meggyőződésem szerint a legfontosabb területe. Őszintén mondom, örömömre szolgál, idestova most már nem tudom, hány éve itt a parlamenti patkóban oktatási ügyekről vitatkozva, hogy emlékeim szerint jelentős mértékű törvénymódosítást az oktatás ügyében nem kísért eddig ilyen nagy egyetértés, amit én jó jelnek, fontos jelnek gondolok, azzal a megjegyzéssel, hogy majd a részletes vitában, a módosító indítványoknál nyilvánvalóan lesz még az érintetteknek egymásnak mondanivalója.

A magyar szakképzés kettős rendszerű, talán a leginkább ellentmondásos rendszere az oktatás világának. Egyrészt a szakképzés egy része a legfejlettebb rendszere a magyar közoktatásnak, magyar oktatási rendszernek - a magam részéről a közoktatáshoz sorolnám a szakképzési rendszert -, hiszen az a fajta fejlődés, amely a nyolcvanas évek végén elindult, és amely a rendszerváltással '90 és '94 között is dinamikusan fejlődött, részben világbanki, részben európai pénzekből, az példaértékű. A kilencvenes évek közepe táján csodájára jártak ennek, nemcsak Kelet-Európából, hanem Nyugat-Európából is.

Gyorsan fejlődő, a munkaerő-piaci viszonyokhoz alkalmazkodni tudó és akaró rendszer jött létre a szakközépiskolai hálózatban, majdnem az egész szakközépiskolai rendszert érintve. Jelentős mértékben nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik érettségit adó szakiskolákban, tehát szakközépiskolákban fejezték be a tanulmányaikat, és közben - én ezt végtelenül pozitívnak tartom - jelentősen csökkent a szakiskolákba, szakmunkásképző iskolákba járó diákok száma, jelenleg 23-24 százalékra csökkent. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ez a 23-24 százalék ma a magyar társadalom legrosszabb helyzetben lévő családjainak a gyerekeiből áll, tehát ez az a tömeg, amelyik minden szempontból marginalizálódott, a legrosszabb helyzetben van. Egészen biztosra mondható, hogy a leszakadók közé fog kerülni, sőt, mire odakerül a szakiskolába, már oda is tartozik.

Az az abszurd helyzet, ami a mai magyar szakiskolákat jellemzi, hogy tudniillik 45 százalék fölött van az évente megbukó diákok aránya, elfogadhatatlan, kezelhetetlen, azonnali változtatást igényel. Az az abszurd helyzet, amelynek alapján 90 százalék fölött van a szakmunkásképző intézményből kikerülő gyerekek azon aránya, akik nem tudnak informatikául, nem tudnak idegen nyelveket, ez elfogadhatatlan, tarthatatlan. Amikor Európai Unióról beszélünk, amikor a globalizált világ előnyeiről beszélünk, akkor tudnunk kell azt, hogy ezek a srácok ebből a világból, ha nincs sürgősen változás, egészen bizonyosan kimaradnak. Minden olyan lépés tehát, amely az ő felzárkózásukat, az ő problémáik megoldását szolgálja, üdvözlendő, támogatandó lépés.

Azt gondolom, az előttünk fekvő törvénytervezet ilyen lépés. Nem elegendő lépés ehhez; ezt folytatni kell a közoktatás átfogó reformjával, a közoktatási törvény változtatásával; folytatni kell a felsőfokú szakképzés egész rendszerének kitágításával, szélesítésével; és folytatni kell - egyébként már az előző ciklusban elkezdett formában - a felnőttképzés egész rendszerének megerősítésével. Ezek azok a feladatok, amelyek azonnali kihívásként előttünk állnak, és ha ezekben egyet tudunk érteni - és úgy tűnik, legalábbis a bizottsági vitákat áttanulmányozva és az eddigi megszólalásokat hallgatva, valamilyen szinten ebben egyet tudunk érteni -, ez szerintem mindenképpen örömteli.

Ez a törvénytervezet, amely egy tíz éve elfogadott törvénynek a korrekciója, módosítása, legalább három olyan pontot tartalmaz, amelyek elengedhetetlen feltételei a további működésnek. Az egyik ilyen - bizonyos értelemben ezt tartom a magam részéről a legfontosabbnak - a gazdasági szféra és a szakképzés eddiginél jobb összhangjának a megteremtése. Nem tartható az a rendszer, amikor a szakképzési hálózat, maga a szakképzési folyamat és a tényleges gazdasági szféra nem napi szinten van kapcsolatban egymással. Nem tartható az a - szerintem rossz - gyakorlat, amelynek az okát persze tudjuk, hogy tudniillik összeomlott szerencsére a magyar szocialista nagyipar, de ennek megfelelően sajnálatosan az egész gyakorlati képzési rendszer átcsúszott közvetlenül az iskola világába, amely a legjobb szándék és pénz ellenére - amivel természetesen nem rendelkezik az iskola világa - alkalmatlan arra, hogy eleget tegyen annak a kihívásnak, amit jelent a ténylegesen felkészült, a napi praktikus oktatási helyzetben gyakorlatot szerző diák és így a munkaerőpiacon alkalmazható munkaerő “létrehozásaö.

(10.40)

Így tehát amikor a törvény tervezete arra tesz kísérletet, hogy a gazdasági kamarák bevonásával, a tanulói szerződések egész rendszerének megváltoztatásával jelentős mértékben megváltoztatja a tanuló, a diák, az iskola és a gazdasági szféra kapcsolatait, akkor azt gondolom, jó úton jár, és ez a jó út talán segíthet abban, hogy a jelenleginél korszerűbb, a tényleges piaci viszonyokhoz jobban alkalmazkodó szakképzési rendszerünk jöjjön létre.

A másik jelentős változás az Országos képzési jegyzék jelenleginél egyértelműbb, nyilvánvalóbb, pontosabb meghatározása. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországon még mindig túl sok szakmát tanítunk, még mindig túl szétaprózott, túl elemeire bontott a szakképzés egész rendszere. Minden olyan változtatás, ami ennek szűkítésére, az univerzálisabb tudás, a változtatni akaró és tudó tudás elérése irányába vezet, az üdvözlendő, az elengedhetetlenül szükséges. Akkor, amikor az Országos képzési jegyzék kialakításában a jelenleginél nagyobb szerepet vállalva közreműködhetnek a gazdasági szféra, a társadalom különböző szereplői, akkor azt gondolom, jó úton járunk, abba az irányba, amely az előbb említett formában egy, a piacon igazán eladható, jól működő, munkaerő-piaci keresletet kielégítő szakképzési rendszer irányába halad.

Fontosnak tartom azt is, hogy a tanulói szerződések egész rendszerének megváltoztatásával, elsősorban a diákok érdekében jelentős változások lépnek életbe, ha elfogadjuk ezt a törvényt. Jobb, kiszámíthatóbb, reményeink szerint kicsit több pénzt is jelentő lesz az így felálló új rendszer, ami azt teszi lehetővé, hogy azok a diákok, akikről itt most mindannyian beszélünk, jobb helyzetbe kerüljenek, legalább a tanulásuk alatt kicsit biztonságosabb életfeltételekhez jussanak.

Azt is fontosnak tartom, hogy ez a törvénytervezet legalább két ponton jelentős gesztusokat tesz a legszegényebb, legrosszabb helyzetben levő diákok számára. Egyrészt azzal, hogy a második szakképzést ténylegesen ingyenessé teszi, ezzel egy mozgásteret, egy többletlehetőséget ad azok számára, akik adott esetben olyan szakmai végzettséggel rendelkeznek, ami a munkaerőpiacon nem értékesíthető; egyfajta mozgási, valóságos mozgási lehetőséget ad ez a törvénytervezet ezzel, amennyiben elfogadjuk, ezeknek a diákoknak.

Az ösztöndíjak emelésének beépítése a rendszerbe szintén olyan elem, amely a legrosszabb helyzetben levő diákok számára jelent többletlehetőséget, nagyobb mozgásteret. Fontos eleme ennek a törvénytervezetnek az is, ami a tanulói szerződések vonatkozásában a hátrányos helyzetű megkülönböztetések kiküszöbölésének törvényi garanciáit teremti meg.

A törvénytervezet két olyan kérdésre nem tér ki, amelyek, azt gondolom, meghatározó jelentőségűek, és akár ki is térhetne erre a két területre. Bár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezeknek a területeknek a fejlesztése, újragondolása a közoktatási törvényen belül, a közoktatási törvény részeként megvalósítható, mégis fontosnak tartom jelezni, hogy számunkra, az SZDSZ számára elképzelhető, hogy ebben a törvényben is legalábbis utaljunk ezekre a területekre a tervezet módosításában. Erre majd kísérletet is fogunk tenni módosító indítványokkal.

Az egyik ilyen terület a 9-10. évfolyamon a jelenleginél jóval nagyobb mértékben történő megerősítése a közismereti tárgyaknak, azoknak a feltételeknek a biztosítása, amelyek eredményeképpen tíz év elvégeztével Magyarországon minden diák olyan általános műveltséggel, idegennyelv-ismerettel, informatikai ismerettel, az általános műveltséghez szükséges feltételekkel rendelkezik, amelyek nélkülözése nem teszi lehetővé az európai polgárként történő létet. Itt tehát egy olyan elemről van szó, amelynek a megjelenése jelzés értékű lehet a szakképzési törvényben is. A helyét ennek tudjuk, kísérletet is fogunk tenni, amennyiben ezt önök támogatják, hogy ebben a törvényben ez mint feladat megjelenjen.

A másik ilyen kérdés megint csak tulajdonképpen megoldható akár a közoktatási törvényben is, de lehet helye, talán jó lenne, ha lenne helye a szakképzési törvényben: ez a szakiskolába járó diákok érettségiig való eljuttatásának intézményes rendszere, lehetősége. Ma a magyar közoktatásnak klasszikus, a legrosszabb értelemben vett zsákutcája a szakiskola, ahonnan nincs továbblépés, nincs kivezetés. Elég nagy energiákat fordítunk - biztos nem elegendőt - a magyarországi falvak, úgynevezett zsákos falvak, zsákos utcákkal rendelkező falvak felszámolására. (Sic!) Én ennél jóval nagyobb jelentőségűnek tartom a zsákos képzési rendszerek felszámolását. Meghatározó jelentőségűnek, fontosnak tartom azt, hogy minden iskolatípusban legyen lehetőség a továbblépésre. A mai szakiskolákban erre nincsen mód.

Fontosnak, jelzés értékűnek tartom, tartjuk a magunk részéről, hogy legyen mód arra - és el tudom azt képzelni, hogy a szakképzési törvény ezt a jelzést, ezt az üzenetet, miután megelőzi a közoktatási törvényt, már most megfogalmazza ezt a lehetőséget -, hogy a szakiskolák a szakma megszerzése után, tehát egy fordított sorrendben, érettségiig juttassák el tanítványaikat. Ha ebbe az irányba el tudunk mozdulni, akkor azt gondolom, jelentős lépést teszünk annak érdekében, hogy hazánkban a rosszabb helyzetben levő diákok is európai polgárként tudják élni életüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu