KUZMA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk álló törvényjavaslat a szakképzésről szóló törvény módosítása. A törvényjavaslat hosszú előkészítő munka után került a parlament elé, így joggal előzte meg komoly várakozás. Az előkészítés korábbra nyúlik: az első változatát a szakképzésben dolgozók a múlt év második felében ismerhették meg az NSZI honlapjáról.

Akkor, amikor túl vagyunk a világbanki és a PHARE-program keretében végrehajtott szakképzésfejlesztéseken, a szakképzéshez kapcsolódó törvények modernizálása, módosítása sem maradhat el. Egyes felmérések szerint a Magyarországra nem települő vagy innen eltávozó meghatározó cégeknél az indoklások között az első három hely valamelyikén szerepel, hogy Magyarországon nincs jól képzett munkaerő. A képzési rendszerünk még mindig túlságosan merev, és még mindig olyan képzéseket preferál, amelyek az ipar számára nem minden esetben használhatók. Kérdés, hogy az előttünk álló törvénymódosítás képes-e a ma még a szakképzésben meglévő válságon javítani. Ezt a kérdést egyszerűen igennel vagy nemmel nem lehet megválaszolni; a kérdés sokkal árnyaltabb. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája lehet olyan, amit nem politikai érvek mentén, hanem szakmaiságból kiindulva lehet megvitatni. Ha a kormánypárti képviselőtársaim képesek elfogadni, hogy a módosító javaslatainkat a jobbítás szándékával nyújtjuk be, és azokat vagy azok egy részét el is fogadják, akkor a módosítás eredményeként a törvénytervezet javulhat a jelenlegi állapotához képest.

A hazai szakképzés a különböző fejlesztési programok következményeképpen sem fejlődött a kívánt mértékben. Az Országos képzési jegyzék átalakítása folyamatosan történik, óriási lobbiharcok kíséretében, az ehhez kapcsolódó szakmafejlesztés pedig időigényes feladat. Gondot okoz a demográfiai helyzet is, amit tovább nehezít a szakképzés szempontjából, hogy egyre többen egyre hosszabb ideig szeretnének általános ismereteket tanulni, majd ezt követően dönteni arról, hogy szakmát tanulnak vagy a felsőoktatásba lépnek be.

Gondot jelent az is, hogy a középfokú oktatás expanziójával olyan diákok tömegei is megjelentek a szakképzést folytató intézményekben, akik korábban rövid idejű képzésekben vettek részt; közülük nagyon sokan alapvető ismeretek hiányával érkeznek, kudarcosak, nem motiváltak. A szakképzésnek fel kell készülnie a feladatra.

Támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek szorosabbá és élőbbé teszik a gazdaság és a szakképzés kapcsolatát, aminek szakmai és finanszírozási szempontból is nagy jelentősége lenne. Számos jó példa bizonyítja, hogy a cégek és az iskolák együttműködése kölcsönös haszonnal jár. Szorosabbá kell tenni a felnőttképzés és a szakképzés kapcsolatát, a felnőttképzés minél nagyobb hányadát az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszerén belül kellene megvalósítani. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy így biztosítható a legkorszerűbb technológia a szakképzésben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás legnagyobb előnye, hogy egyáltalán létezik. Helyeselhető az a törekvés, hogy a törvény hatálya a módosítás eredményeképpen kiterjed a szakmai előkészítő és alapozó oktatásra is. Azonban ez azt is jelenti, hogy az ezek keretében szervezett gyakorlat csak a szakképzési törvényben előírt 8-12 fős csoportokban folytatható, aminek finanszírozásbeli következményei vannak. Ha ezt elfogadjuk, akkor a költségvetésben is ennek megfelelő mértékű normatív támogatást kell megállapítani. Egyértelműen helyeselhető a köztes vizsga, modulzáró vizsga, ki tudja, melyik megy át majd a köztudatba elfogadás esetén, mert nem koncentrálja a terhelést a képzési szakasz végére, és különösen, hogy a folyamat során ellenőrizhetővé válik a képzés, kivált a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés minősége. Nagyon helyeseljük és támogatjuk azokat a fékeket a törvényben, amelyek a biztosítékai lehetnek annak, hogy az oktatási piacon valóban minőségi munka folyjék.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyük sorra azokat a problémákat a törvénymódosításban, amelyek nem feltétlenül a preambulumban megfogalmazott értékek irányába hatnak. A törvény többnyire technikai módosításokat tartalmaz, ennek ellenére található benne néhány konkrétan kifogásolható pont. A módosítás legnagyobb baja, hogy nem nyújt megoldást, meg sem kísérli, a szakképzés jelenlegi széles körben válságnak ítélt helyzetére nem tükröz koncepciózus gondolkodást. A jelenlegi törvénymódosításban nem tükröződik vissza az a kormányzati szándék, hogy a szakmunkásképzést komolyan meg kívánja reformálni. Feszültség van azok között, akik külső gyakorlóhelyen dolgoznak és akik az iskolai tanműhelyben, mert az előbbi tanulószerződés alapján kap pénzbeli juttatást, az utóbbi nem.

(10.30)

Aki értéket hoz létre, eleve mindegy kell legyen, hogy hol teszi azt. A tanulószerződés szolgálhatja a munkaerő-piaci értékszempontokat is, ugyanakkor kezelni kell azt a problémát is, hogy a tanulószerződések száma 2002 októberében a tanulók 10 százalékát sem érintette. Az ez ügyben benyújtandó módosító javaslataink az egységes szemlélet irányába hatnak.

Az OKJ problémaköre; gyökeresen ellentmond a korábbi gyakorlatnak, hogy az OKJ a szakmákra vonatkozóan maximális óraszámokat határoz meg. Ez olyan mértékű szabadságot enged meg a képzésben részt vevőknek, ami nemkívánatos folyamatokat indíthat el. Korrekt megoldást az jelenthet, ha a törvény bizonyos rugalmasságot tanúsít, de nem enged a minőségből.

A törvényjavaslat megszüntetné az elméleti és gyakorlati képzés óraszámára vonatkozó eddigi megkötést. Ez az elméleti képzésnél költségigényesebb gyakorlati képzés visszaszorításához vezethet, és ronthatja a szakképzés minőségét.

Az általános iskolát be nem fejezett fiatalok szakiskolai felzárkóztató oktatása ma még a tanköteles koron túl kezdődik. Nagy gond, miképp motiválhatók és tarthatók felzárkóztatásban azok a fiatalok, akik eddig iskolakerülők voltak vagy bukdácsoltak. Közérdek, hogy ezek a fiatalok szakmát tanuljanak, és ne teherként nehezedjenek hosszú időn át a társadalomra. Ez olyan ösztönzők beépítését igényli részben a szakképzési törvénybe, amely elősegíti, hogy ezek a fiatalok kitartsanak az oktatásban egy szakma elsajátításáig. Sok ilyen kallódó fiatal azért nem jár iskolába, mert így pénzszerzési lehetőséghez juthat, és megszokta, hogy van pénze. Számukra havonta a minimálbér 10 százaléka, 5 ezer forint mint alsó határ a pénzbeli juttatásra nem elégséges motiváció ahhoz, hogy iskolába járjanak. Arra kell gondoljunk, hogy a fokozott költség is bőségesen megtérül abban, ha e fiatalokból szakmával bíró, munkavállaló ember lesz.

A tervezet szerint nincs megoldva, hogy a külső gyakorlóhelyen a szükséges feltételek hiányának és a tanulószerződésben foglaltak megszegésének szankciói legyenek. A kamarák ezt a feladatot nem töltik be. Olyan szervezetre bízza a gyakorlati oktatás ellenőrzését, amelyik a gyakorlati oktatást végzi. A gazdasági kamarák a tagjaik tagdíjából élnek. Elképzelhető, hogy a gazdasági kamara alkalmazottja kenyéradójánál tényleges ellenőrzést végez és szankciókat hoz? A kérdés költői - a válasz nem kétséges. Ezért van szükség olyan független szakértőkre, akik nem a kamara tagjai.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! A szakképzésről szóló törvény módosításához a fentiek szellemében nyújtjuk be módosító javaslatainkat. Tesszük ezt a szakképzés érdekében, a jobbítás szándékával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu