DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Hallgatva itt a vitát, némiképpen már előrejön a jövő heti vitanap bizonyos problematikaköre, amelyet a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezett, a koppenhágai tragédia nyomán, vagy nem tudom, mi a címe, nemzetvesztő politika… (Közbeszólás: Csatavesztés.) Mindegy, szóval stílusában körülbelül ugyanezt hozza, és ebben a vitában is nemcsak a bizalomhiány, mert ez lenne a kisebbik baj, hanem a nagyobb az, hogy már egy olyan zsigeri ellenkezés jön ellenzéki felszólalásokból, amelyet tényszerű adatokkal vagy bármiféle olyan okszerűséggel, amely a jelenlegi helyzetet, ezt az országgyűlési határozatot jellemzi, nem tudnak felhozni. Vagy van sapka, vagy nincs sapka, le kell verni.

Megértem, hogy egy elvesztett választás 2002 után még mindig sokkolja a tisztelt ellenzéki képviselőket, és némiképpen demoralizálja a volt államtitkár urat is, aki négy éven keresztül, illetve két évig volt államtitkár, képtelen volt arra… (Kékkői Zoltán József: Egy!) Egy, az még szomorúbb, hogy egy év alatt sem tudta megcsinálni. (Derültség az ellenzék soraiban.) Hogy azok a kvóták, amelyek után a közvetlen kifizetési támogatás… (Kékkői Zoltán József közbeszól.) Mindegy, barátom, hogy egy napot ülünk ott, vagy egy hetet ülünk ott, kísérletet sem tettek arra, hogy azok a kvóták, azok a termelői volumenek, amelyek a kicsiket is elérik, megjelenjenek. 1997-ben, amikor az agrárszabályozást át akartuk alakítani, és azt szerettük volna, hogy az Európai Unió felé… (Kékkői Zoltán József egy iratra mutat.) Mutogat nekem papírokat, a tényt nem tudja megmutatni, kedves Zoltán, hogy mit tettek annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelő elérhető legyen, hogy a támogatást képes legyen lehívni.

Amikor azt próbáltuk magyarázni '97-ben, hogy akkor van esély az európai uniós tárgyalásokon, ha a magyar mezőgazdasági termelőt be tudjuk mutatni, hogy kicsoda, mit termel, milyen árubiztonsággal, és ehhez milyen eredetigazolást tud hozzátenni, mit csináltak önök? Azt mondták, gyerünk ki az utakra, tüntessünk, sztrájkoljunk, mert nyilvánvalóan így megölik a magyar termelőt, mi lesz a szegény borhamisítóval, mi lesz az indokolatlan közvetítői kereskedelemmel, mi lesz a gázolaj-hamisítókkal? Nyilvánvalóan azok szedik le meg szedték le a sápot. Nem a termelő, mert a termelőt agyonverjük adminisztrációval. Ez volt a fő bűn, és agyon akarjuk őket adóztatni. A kormány akkor gyengének bizonyult, meg kell mondjam, mert '97 tavaszán visszavontuk azokat az intézkedéseket, amiket nem kellett volna egyébként visszavonni. Úgy voltunk vele, hogy nagyon nagy a politikai feszültség. Hiba volt; akkor is elmondtam, hogy hiba, nem kellett volna visszavonni.

Az önök minisztere, dr. Torgyán József '98 tavaszán, illetve késő nyarán tett egy halvány kísérletet arra, hogy ezt a regisztrációt, ezt a termelői rendszert megpróbálja kiépíteni, hogy ne a 25 százalékról kelljen beszélgetni a közvetlen termelői támogatások kapcsán, hanem elérhető legyen automatikusan minden egyéb támogatás, mert csak a termelői kifizetések a 25 százalék, emellett még jó pár szelete van az európai uniós agrártámogatási rendszernek, csak ehhez kell egy struktúra, ami ezt le tudja hívni. Aztán rájött Torgyán úr, hogy neki ez egyedül nem megy, mert hatalmas ellenerőkkel kellene megküzdenie saját berkein belül is vagy lehetséges szponzorok környékéről is, akiknek nem érdeke, hogy ez megtörténjen. Így aztán semmi nem történt, és ennek folyamodványában az ön államtitkársága alatt sem történt semmi.

Így következett el 2002, egy olyan tárgyalási pozíció, amikor azokat a kvótákat kellett volna bemutatni, amiről mi beszéltünk. Miről beszéltünk? 1988-ról beszéltünk, hogy a '88-as mezőgazdasági szinthez akarjuk elérni a támogatásokat. Mit tudtunk bemutatni? A '88-as szint felét. A felét tudtuk bemutatni volumenében. Bizony! Nézzük meg a sertést! Hol tartottunk '88-ban? Tízmillió sertésnél tartottunk. Hol tartottunk 2002-ben? Ötmillió sertésnél, jó esetben. Hol tartottunk a marhaállománynál, a tejelő állománynál, hol tartottunk? A 920 ezer 400 ezer alá esett. A juhnál hol tartottunk? Egyharmadánál tartottunk. Ezekkel próbáljunk meg úgy beszélgetni, hogy mi megkapjunk egy olyan közvetlen termelői kifizetést, amit… (Kékkői Zoltán József közbeszól.) Tessék? Ön előszeretettel beszél bele, úgyhogy kénytelen vagyok reagálni, de azt hiszem, el is kell hogy felejtsem önt és a bekiabálásait (Dr. Simicskó István: A szövegedet felejtetted el, az a baj.), inkább akkor foglalkozom azzal, ami a jelenlegi országgyűlési határozat témája.

Kérem szépen, ebben az országgyűlési határozatban nincs több leírva, mint az a garanciális szabály, amit oly vehemensen (Dr. Simicskó István: Vehemens te vagy!) és oly sokszor kértek számon, mi a garancia, mi a biztosíték arra, hogy a 25 százalékos közvetlen termelői kifizetések, ami az európai uniós csatlakozás után bekövetkezik, magyar kiegészítéssel, nevezetesen, egy többlet 30 százalékkal párosulhat. Font úr mondta itt az előbb, hogy ő a miniszterelnök úrnak hisz is meg nem is, meg a miniszternek hisz is meg nem is. Akkor most ez az országgyűlési határozat miért van előttünk? Azért van előttünk, hogy a kormánynak a következő időszakra a költségvetés tervezésére egy olyan előírást adjon, ami már nem kerülhető ki, magyarul, ez a 85 milliárd forintos közvetlen termelői kifizetés a költségvetés vonatkozásában rendelkezésre áll.

Azt, hogy ez milyen fejezeti összeg, milyen címek alatt fog megjelenni és milyen tartalommal, törvény rendezi, mint ahogy a jogalkotásról szóló törvény erre eligazítást is ad, ezt pedig költségvetési törvénynek hívják. Ennek a költségvetési törvénynek ebben a Házban ősszel kezdődik meg majd a vitája, de a pénzügyi kondíciókat ez az országgyűlési határozat fogja rendezni. Hogy milyen beruházási jellegű támogatásokra tarthatunk számot, mi az, ami az európai uniós szabályozással koherens, és mi az, amelyet most 2004-ben nekünk még utolsó lehetőségként be kell hozni, azt, úgy gondolom, hogy a minisztériumnak, illetve a kormányzatnak kell majd úgy előkészítenie, hogy arra a költségvetési törvény során itt az Országgyűlésben a megfelelő bizalmat megkapja.

(19.50)

A nagyobb része azonban ezeknek a támogatásoknak nem az automatikus kifizetéshez kapcsolódik, és egyre inkább nem fog ehhez kapcsolódni, hanem az a támogatási rendszer fog működni, amely már a tájfenntartást és az eredetigazolásra épülő tájgazdálkodást fogja finanszírozni programfinanszírozásban. Hogy ezeknek a programoknak milyen elérhetősége lesz és milyen adminisztratív rendszere, arról megint lehetne egy akadémiai vitát nyitni, hogy a SAPARD-pénzek 2000-es és 2001-es kifizetései miért csúsztak, miért nem tudtak olyan programokkal megjelenni a gazdálkodók egy intézményrendszer hiánya miatt, ami azt a 20 milliárd forintot számukra elérhetővé tette volna, amit az Európai Unió biztosított, és mi az, amit később, 2002 második felében kellett pótolni ennek a kormányzatnak.

Nos, úgy gondolom, ha ez az intézményrendszer megvan és működik, akkor ezek a pénzek elérhetőek. Az elmúlt hetekben tárgyaltuk itt az Országgyűlésben az agrárrendtartási törvényt, ami az intervenciós kifizetéseknek teremtette meg az európai uniós normáknak megfelelő szabályozását, ami már egy olyan támogatás, ami a jövedelembiztonságot két irányból is megadja, egyrészt a termelési struktúrával, másrészt a piaci biztonsággal.

Ez a termelői közvetlen kifizetés azt az alapjövedelmet teremti meg a mezőgazdasági szántóföldi növénytermesztésnél, amely alap a jövedelemtermelő képességnek egy garanciája, és a későbbi beruházásoknak az alapja. Mert addig beruházásról beszélni nem lehet, amíg egy jövedelemgarancia nincs. És ezt a jövedelemgaranciát hozza most ide az Országgyűlés elé határozati javaslatával a kormány, amire lehet azt mondani, hogy fanyalgunk vagy nem tetszik; ha most ez nem lenne itt, az lenne a baj, hogy itt az európai uniós népszavazás, mi vitanapot kezdeményeztünk mint Magyar Demokrata Fórum “Koppenhágai csatavesztésö címmel, lám-lám, megyünk a tragikus csatába, és semmiféle garancia a kormány részéről arra nézve sincs, hogy a magyar támogatás ehhez a 25 százalékos kifizetéshez rendelkezésre álljon. Most ezt a garanciát idehoztuk, most meg az a baj, hogy némiképp a talaj ki van húzva a jövő heti vitanap alól, mert az egyik garanciális elem, amire ők az igényüket bejelentették, a 30 százalékos hazai támogatás, már itt van az Országgyűlés előtt.

Tehát azt hiszem, hogy ezeket a vitákat meg kellene próbálni egy kicsit konstruktívabban lefolytatni, és az adott helyzethez igazodva olyan rendszer kiépítésén fáradozni, ami elérhetővé teszi majd a kisebbeknek is ezeknek a pénzeknek az elérését, mert van egy sanda gyanúm, hogy az a birtokkoncentráció, amiről Font úr is beszélt, európai tendenciaként Magyarországot sem fogja kikerülni, és ha nem tudjuk a hatékony integrációs rendszert kialakítani és működtetni - egyébként jó példa van ellenzéki oldalról, most direkt nem nevesítem, nehogy a reklám helye legyen, hogy kik azok, akik ezt már csinálják és jól csinálják, itt emezen az oldalon egyre többen jelennek meg -, tehát ha ezeket működtetni tudjuk, és ezek a rendszerek elérhetőek lesznek minden kistermelő részére, akkor itt nem tragédiáról, hanem egy jövedelembiztonságról és egy európai uniós termelési normál morál megteremtéséről beszélhetünk, nem pedig olyan tragikus helyzetről, mint amit most szeretnének önök itt fölfesteni, annak dacára, hogy négy éven keresztül a magyar agrárium európai uniós csatlakozása érdekében semmi pozitív dolgot nem tettek.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu