DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! A Tocsik-ügy jogi vonatkozásairól sok szó esett az elmúlt években, ezért úgy is mondhatnánk, hogy már éppen eleget beszéltek, sőt az elegendőnél több ítélet született: mint tudjuk, négy alkalommal négy különböző ítélet is. A negyedik ítélet éppen most került nyilvánosságra, s európai uniós szavazás ide vagy oda, ez a múlt héten mégis nagy visszhangot váltott ki. Vajon miért történt mindez így? Szeretném előre jelezni, hogy jogerős bírósági ítéletet, hát még legfelsőbb bírósági ítéletet akkor sem kommentálnék, ha jogász lennék, nem áll tehát szándékomban az ítélet jogi megközelítése - annál fontosabbnak vélem azonban az ügyből levonható erkölcsi és politikai konzekvenciák rövid taglalását.

Amikor hat évvel ezelőtt kirobbant a Tocsik-ügy, a pénz ismertté vált nagysága, forrása, nemkülönben a különböző összegek áramlásának vélt vagy valós iránya szinte pillanatok alatt közügyet csinált belőle. Hogy milyen mélyen érintette mindez az emberek tudatát, erkölcsi ítéletét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közügyből közszó lett. Emlékezhetünk, hogy a nevet kisbetűvel írva jelzőnek használták, s a magyar nyelv rugalmassága a főnévből igét is képzett, így a Horn-kormány idején új szóval gazdagodott nyelvünk kifejezőereje. A szó jelentése azonban nem vált senki dicsőségére.

Most pedig, 2003 áprilisában azt kell tudomásul vennünk, hogy az ügy körül évek óta kavargó rengeteg tárgyalás, szóbeszéd és sajtókommentár mind felesleges volt, hiszen a megvádoltat minden vádpont alól felmentették, különböző büntetési tételeit visszavonták, s az ügyben érintett személyeket is tisztának minősítették. Mindezt azzal indokolták, hogy itt szerződés köttetett, és ez a szerződés teljesítve lett, vagyis minden a jog útján haladt.

De vajon milyen szerződés válthatott ki ekkora közfelháborodást? A szerződést az ÁPV Rt. kötötte; az ÁPV Rt. a Pénzügyminisztériumhoz tartozik; a Pénzügyminisztérium kormányszerv - vagyis az ÁPV Rt. nagy horderejű dolgot a kormány tudta nélkül nem tehetett. Mi volt ez a nagy horderejű dolog? Az MSZP és az SZDSZ koalíciójából született Horn-kormány alatt a kormány tudtával arra kötöttek szerződést, hogy az ügyet vállaló ügyvéd az önkormányzatoknál alkudja le a belterületi földekért fizetendő összegeket. E szerződés elvállalásának erkölcsi alapját most nem minősítjük, de hogy ez az állam számára mekkora bevételt jelentett, arra könnyen következtethetünk, hiszen a 10 százalékban megállapodott jutalék 860 millió forint volt.

Erkölcsileg is és politikailag is úgy véljük, hogy egy kormány nagy hibát követ el, ha önkormányzatait saját hasznára megkárosítja. E gondolatnak megszületnie sem lett volna szabad semmilyen politikai kurzus esetében, hát még a jóléti társadalmat hirdető és ígérő MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzata alatt. De a gondolat a Horn-kormány alatt megszületett, a szerződés megköttetett, és az önkormányzatok - a kormányzat hallgatólagos egyetértésével - összességében vesztesei lettek ennek az ügyletnek.

Ma a Medgyessy-kormány alatt az önkormányzatok anyagi ellehetetlenülése az egyik legnagyobb probléma. Ezért különös, hogy amíg a Horn-kormány asszisztálása és az ügyben közvetlenül érintettek közreműködése korábban bűnösnek találtatott, addig a Medgyessy-kormány alatt a történtek teljes átértékelése következtében az ügy jogilag felmentésekkel és az anyagi javak visszajuttatásával záródott. Vagyis lényegileg nem Tocsik-ügy volt ez, hanem az MSZP-SZDSZ-koalíció két kormányának összejátszása - azaz kormányügy.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr hivatalba lépése óta folyamatosan hangsúlyozza: a közéletben és a politikai életben ő nem pusztán jogszerűséget, hanem erkölcsi makulátlanságot követel. Csak csodálni lehet, hogy a Legfelsőbb Bíróság éppen az ellenkező módon ítélt. Vajon miért tette ezt? Lehet, hogy nem hitt a miniszterelnöki szép szavaknak?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu