LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kinek öröm, kinek nem, de közös születésnapunk van, tudniillik 2002. május 15-én alakult meg az új Országgyűlés. A nyitóülésen a házelnök azt remélte, hogy a csatazaj helyett a vitázó okosság terepe lesz ez a terem. A köztársasági elnök pedig Márait idézve a hazát katedrálisnak, ezt az üléstermet pedig benne a szentélynek nevezte. Magasra emelték tehát előttünk a lécet; kérdés, levertük vagy átugrottuk-e.

(13.20)

Az ismert mondás szerint amúgy is mindenkinek el kell döntenie: vagy a probléma, vagy a megoldás része kíván lenni. Nekünk, a Magyar Országgyűlésnek is választanunk kell: inkább megoldani segítjük-e az ország, a választók problémáit, vagy a parlament maga is a közélet egyik problémájává válik, elsősorban hangneme és vitastílusa miatt.

Minket persze azért választottak, hogy ne a probléma, hanem a megoldás részei legyünk. És senki se ringassa magát abba az illúzióba, hogy a hívek elkötelezett táborán túl a politika iránt kevésbé érdeklődő választó ne általánosítana, ha a parlament hangneméről beszél, ha valami nem tetszik neki. Nem magyar újságíró mondta, de igaza volt, ő így fogalmazott: Nem a konzervativizmus az ellenség. Nem a liberalizmus az ellenség. Ő nem mondta, de hozzátenném: nem a szociáldemokrácia az ellenség. Az ellenség a rossz duma. Elnézést a fogalmazásért, de őt idéztem pontosan - annál is inkább, mert választóink többsége így gondolja. Nem a jobboldalt vagy nem a baloldalt tekinti ellenségének, hanem ezt az úgynevezett rossz dumát, az álvitát, a mesterséges indulatokat, a parlamenthez méltatlan magatartást. Mit sikerült - legalábbis az én olvasatomban - egy év alatt elérnünk ebben a tekintetben és mit nem?

A közvélemény-kutatások szerint a parlament tekintélyét, fontosságát jó néhány ponttal sikerült megnövelnünk. Sikerült elérni, hogy ismét a parlament legyen a politika központja, helyszíne a legfontosabb eseményeknek, mint például a miniszterelnök beszéde az ország helyzetéről, a kormányátalakítás vagy más fontos politikai döntések bejelentése. Úgy tűnik, mára valamennyi mérvadó politikus belátta, hogy hathatósan politizálni csak a parlamenthez kapcsolódó keretek között, például egy parlamenti párt élén lehet, és ez a belátás is jó.

Nem sikerült azonban mindig és mindnyájunknak a helyszínhez méltó vitákat tartani. Egy humorista, némi túlzással, már úgy fogalmazott rólunk, hogy egy betűlevesben több érv van, mint egy-egy parlamenti csörtében. És nem jó, ha van, aki így vélekedik.

Sikerült, és ez nagyon nagy előrelépés, valamennyi vizsgálóbizottságot felállítani, az ellenzéki kezdeményezésűeket is, és valamennyi vitanapot megtartani.

Sikerült a heti ülésezés következtében az azonnali kérdéseket valóban azonnalivá tenni; a miniszterelnököt nem kilenc-, hanem háromhetente megszólítani - és ez jó, ha nem is feltétlenül neki.

Ugyanakkor a vizsgálatokat általában nem sikerült egyetértéssel lezárni, és ez nem jó, és az interpellációk, kérdések hallatán is a választó gyakran nem úgy érzi, hogy az ő kérdéseiről van szó, hanem inkább személyes csatát sejt az indulatok mögött. Pedig a világ parlamenti szakirodalma a rémséges precedensek mellett ad jó példákat is az eleganciára. Azt, amit mi egy-egy “hazudik!ö vagy “húzz el!ö közbekiáltással intézünk el, Churchill még így fogalmazta: “Tisztelt képviselőtársamnak sajnálatosan kevés szerencséje van az általa elmondottak és a tények egybeesése tekintetében.ö Ugyanazt jelenti, mégis sokkal kevésbé taszító.

De a stílusnál persze jóval fontosabb a tartalom, és ebből a szempontból jó, hogy voltak kétharmados egyetértéseink. De természetesen nem jó, hogy ezt az egyetértést nem vagy csak akadozva sikerül elérni fontos külpolitikai döntéseknél. Igaz, van a világban olyan parlament, amelynek a falára írták: “Mentsétek meg a világot, és ne csináljatok semmit!ö, de ezt a receptet talán nekünk nem kellene követni, és nem a halogatás taktikáját kellene választanunk.

S akármennyit vitatkoztunk, természetesen jó, hogy a parlament egy éve alatt 15 százalékkal nőttek a reálbérek, 5 százalékkal csökkent az átlagjövedelmek adóterhe. Jó vagy nem jó, de még több, ami előttünk áll: az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás lakosságbarát változásai, az esélyegyenlőségi törvény, a haderőreform, a kisebbségek parlamenti képviselete. Csupa értelmes ügy. Sok idő és sok vita kell hozzá - ne fecséreljük másra!

Rutinszerűen azzal kezdtem, mint ilyenkor mindenki: “Tisztelt Ház!ö. Ha e munkát jól végezzük, akkor talán a jelzőt mi is és a választó is komolyan gondolhatja. Úgyhogy jó munkát és boldog születésnapot, tisztelt és remélhetőleg még tiszteltebbé váló Ház.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu