DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, a lényegét tekintve a délelőtt folyamán azért a két oldal véleménykülönbségét elég részletesen kitárgyaltuk, mintegy megelőlegeztük a délutáni részletes vitát. Én szabály szerint pontosan a 4., 10., 15. és 27. módosító javaslatokról szeretnék néhány mondatot mondani, ami lényegében kapcsolódik Bartha képviselő úrhoz, amely a nonprofit-forprofit elvet érinti.

Többször elhangzott már az az érv, hogy ha valaki tőkét fektet be, pláne profitszerzés céljából, akkor mindenféleképpen annak a megtérülését kívánja előbb-utóbb. Azzal is egyetértünk, hogy a jelenlegi finanszírozás elégtelen, és az úgy-ahogy működő rendszer annak köszönhető, hogy az egységet, az egészet tekintve a nonprofit elv érvényesül valahol. A veszteségek és a nyereségek kiegyenlítik egymást a rendszeren belül.

Abban az esetben, ha profitorientált formában működnek majd az egészségügyi intézmények, akkor valós az a veszély, és ez tényleg nem politikai riogatás, ezt egyre több közgazdász is alátámasztja, hogy a működtetés során veszteségesnek minősülő tevékenység esetében vagy szolgáltatáscsökkenéssel reagálnak, vagy pedig egyszerűen olyan helyzetet teremtenek, hogy azt a tevékenységet megszüntetik. Ez lehet az egyik megoldás, vagy pedig nyomást gyakorolnak a finanszírozóra, hogy megfelelő módon finanszírozza azt a tevékenységet, ami abban az esetben, ha megvalósul, akár üdvözlendő is lehetne.

De úgy gondoljuk, hogy így megvalósítani a finanszírozás reformját nagyon nagy és sok kockázattal jár. Úgyhogy változatlanul az a véleményünk, hogy a nonprofit formát kellene első körben kipróbálni, és amennyiben a finanszírozási reform megvalósul, amennyiben minden tevékenységet a valós értékén tud a pénztár finanszírozni, akkor lehetne áttérni esetlegesen egy másik formára.

A közalapítványi formával kapcsolatosan a rendszerváltoztatás óta az élet egyéb területén tapasztaltak intenek minket óvatosságra. Kedvenc példa a nemzeti üdülési vagyon, hogy abban a pillanatban, ahogy bizonyos vagyonelemek közalapítványba kerülnek, a felettük való ellenőrzés, enyhén szólva, nagyon-nagyon nehézzé válik. Tulajdonképpen a 28. módosító javaslat utal erre.

A 36-37. a pénztárnak mint működtetőnek a szerepét próbálja erősíteni. Ha elolvassuk a törvényt, csak nagyon felszínesen kap szerepet az Egészségbiztosítási Pénztár az egész folyamatban. Miután az alapvető közszolgáltatást illetően a kormányzati nyilatkozatok azt mondják - itt is szűkítem, azt mondom, hogy csak a szocialista oldalról hangzottak el ilyen nyilatkozatok, mert a szabad demokraták egyértelműen kimondták, hogy a több-biztosítós modell hívei -, tehát a szocialisták deklarálták, hogy nem kívánnak több-biztosítós modellt a közfinanszírozásban megvalósítani. Mi úgy gondoljuk, hogy ezen működtetési formán belül is jó lenne erősíteni a pénztár szerepét. Jó lenne, ha az átalakulási folyamatokban bizonyos kontroll lehetősége lenne a pénztárnak, hiszen a finanszírozásban nagyon fontos szerepet töltenek be.

Az egyházakra nem térek ki, hiszen miniszter asszony mondta, hogy ebben az esetben megelégedéssel nyugtázták az egyházak. Nagyon analóg a helyzet a szociális törvénnyel kapcsolatos helyzettel. Sőt, ugyanazt lehet mondani, hogy megítélésünk szerint változatlanul sérül az a kétharmados törvényben lefektetett elv, miszerint az egyházak alanyi jogon jogosultak normatív finanszírozásra. Erről szól a 15., 16., 17. és a többi módosító javaslat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu