DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr nem azt vonta kétségbe, hogy esetlegesen az egyházak nem emeltek kifogást a törvénymódosítással, a törvénnyel kapcsolatban, hanem annak a gyanújának adott hangot, hogy talán az egyeztetésre nem volt elegendő idő, talán nem kaptak teljes körű tájékoztatást az érintett felek. Az előbbit azért igazolja az a dokumentum, ami a birtokomban van, hogy az Egészségügyi Minisztérium reggel 7 óra 51 perckor faxolta el a katolikus egyház részére a püspökkari tanácshoz vagy titkársághoz a törvényjavaslatot, kérve azt, hogy még a délelőtt folyamán reagáljanak erre. Udvarias lévén az egyház, ezt a reakciót megtette, és valóban nem emelt kifogást a javaslattal szemben, de kérdezem én, hogy egy ilyen horderejű kérdést ennyi idő alatt teljeskörűen körbe lehet-e járni.

A probléma ugyanaz, ebben nem hiszem, hogy bármi vita lenne közöttünk, mint ami a szociális ellátásokkal kapcsolatban merült föl, és amely törvénymódosítás már az Alkotmánybíróság előtt van, nyilvánvalóan az Alkotmánybíróság fog ebből a szempontból dönteni, de azért azt nem tagadhatja senki, hogy az 1990. évi IV. törvény 19. §-a azért egyértelműen kimondja azt, hogy az egészségügyi tevékenységhez normatív módon meghatározott, hasonlóan az állami, önkormányzati intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatásra jogosult az egyház, és a finanszírozás további feltételhez nem köthető. Így szól a törvény, egy kétharmados törvény.

Ebből következik, hogy az a megoldás, ami ebben a törvényjavaslatban van, ami még plusz egy megállapodást ír elő az egyházaknak az egészségügyi szolgáltatásaik teljesítéséhez, ez komoly aggályokat vet föl. Erről szól ez a törvényjavaslat, és ezeknek az aggályoknak próbál elébe menni, és úgy gondolom, hogy itt nem másról van szó, csupán a törvényességet próbáljuk betartani. A többire majd egy következő kétpercesben térek ki.

Forrás: parlament.hu