DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatván, összegezvén és számítván a fölszólalások tartalmát, engedtessék meg felhívni a figyelmet arra, hogy bár az alaphang úgy alakul, formálódik, hogy itt szociális vállalásokról és elkötelezettségekről van szó, persze; mégsem volna kívánatos, ha megfeledkeznénk arról, amit Mátrai Márta képviselő asszony ismételten vissza-visszahozott - hallgattam itt is meg a rádióban is -, hogy itt arról van szó, hogy a nyugdíjalap nem valamiféle természeti adottság, ami égi vagy földi valami révén ott van és elosztjuk, hanem olyasvalami, amit - mint nagyon jól tudjuk - befizetünk. Azok, akik éppen munkások, befizetnek, azok pedig, akik nyugdíjjogosultak, kapnak belőle.

S mitől függ az, hogy mennyit lehet kapni belőle? Tudom, hogy Csákabonyi képviselő úr ezt tudja, mégis lehet, hogy sokan félreértik, akik őt hallgatják, hogy azért van rendben, mert az 1997. évi törvény kimondta, hogy rendben van, és rendelkezett róla. Hát egek ura! Rendelkezett róla, de mi történik, ha a paraméterek változnak? Csak egy-kettőt említek: tovább élnek az emberek. Hála istennek, egészségesedünk, és tovább élünk. Ez azt jelenti, hogy tovább lesz nyugdíjigény. Továbbá ha olyan jeleket kapunk - és reméljük, hogy téved a Nemzetközi Valutaalap, az IMF -, hogy Magyarországon azok a makrogazdasági paraméterek, amiket szeretünk, mégse úgy lesznek, akkor kevesebb jön be, több megy ki.

Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne keltsünk a magyar polgárokban olyan érzést, hogy itt minden rendben van, csak az Országgyűlés bölcsessége hiányzik hozzá - és akkor élhetünk boldogan, mindörökké. Vannak hézagok és hiányok.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu