FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elmondtam, hogy pedagógusok csoportjával egyeztettem. Ennek lényege az, hogy a pedagógusoknak ez a köre valóban nem ért egyet ezzel a buktatási témakörrel, és nem ért egyet a titoktartás témakörével sem. Ezért több módosító javaslatot nyújtottam be Jauernik István képviselőtársammal. Most az évfolyamismétlés témakörében a 152. és a 154. ajánlási pontra szeretnék hivatkozni.

Az egyik javaslatunk ebben a témakörben az, hogy teljes egészében maradjon el ez a kezdeményezés, ami végeredményben megtiltaná az iskolákban az évfolyamismétlés korlátozását. (Lezsák Sándor tapsol.) Csak a pedagógusokra tudok hivatkozni, akik háromszoros oldalról vetik fel ezeket az érveket. Hangsúlyozzák, hogy nem felel meg a gyermek érdekének, mert nem ösztönzi a folyamatos tanulásra, végleg leszakad, sohasem tud ezután felzárkózni. Úgy vetik fel, mi lesz azzal, aki negyedik osztályban vagy ötödikben olvasni sem tud majd. Hivatkoznak rá, hogy nem jó a többi tanulónak sem, mert elmaradó, fegyelmezetlen társuk miatt nem haladnak ők sem.

Itt okvetlenül el kell azt mondani, hogy ez annál is inkább nyomós érvnek tűnik, mert ha egyedül magántanulóként beszélhetnénk egy személyről, akkor el tudom képzelni, hogy lehet arról beszélni, hogy nem célszerű buktatni. De mivel itt egy közösségről van szó, a többiek érdekeit is figyelembe kell venni. És végül nem jó tanárnak sem, hiszen egyévesnél több lemaradással rendelkező tanuló esetében nem tud vele mit kezdeni, nem tudja semmiképpen ezt a leszakadást pótolni.

(0.20)

Ezért kezdeményeztük azt a javaslatot, hogy ezt a részt egyáltalán ne szerepeltessük. Ugyanis van egy másik javaslatunk is, amelyik végeredményben megtartja a törvényalkotónak ezt a szándékát, ugyanakkor arra irányul, hogy menjünk visszább ezen a folyamaton, és mivel az előterjesztő valóban enyhített ezen az elképzelésen, szükségesnek tartanánk további ilyen enyhítést is, éspedig annak az a lényege, hogy az évfolyamismétlés korlátozása csupán az első és második évfolyamra terjedjen ki. Ezt egy kompromisszumos megoldásnak tartanánk, és úgy néz ki, hogy ennek van is némi logikája, mert éppen a mostani törvényjavaslat tartalmazza - amire itt korábban képviselőtársaim a vita másik szakaszában utaltak - az alapfokú oktatás szakaszolását, és ez azt mondja ki, hogy az első-második évfolyam egy bevezető szakasz, a harmadik-negyedik évfolyam pedig egy kezdő szakasz. El tudjuk képzelni, hogy az első-második évfolyamon, amikor a bevezető szakaszról van szó, akkor valóban ne legyen erre lehetőség, mármint az évfolyamismétlésre, illetve csak olyan körülmények között, ahogy a törvény ma is megfogalmazza, ugyanakkor nem kellene továbbmenni, és a harmadik-negyedik évfolyamnál a kezdő szakasznál már ezt a megoldást nem kellene alkalmazni. Bízom benne, hogy valamiféle kompromisszumot lehet ezen a téren találni, még annál is enyhébb megoldást találni, mint amit most a törvénytervezet tartalmaz.

A következőkben a 298. számú ajánlási ponthoz szeretnék kapcsolódni, ami a titoktartás körét illeti, pontosabban az „
adatkezelés a közoktatási intézménybenö címet viseli. Sokféle kifogás fogalmazódik meg az itt szereplő javaslattal kapcsolatban is, ezért az első körben jobb híján mi azt javasoltuk, hogy ezt a pontot hagyjuk el. Hangsúlyozni szeretném, nem arról van szó, hogy teljes egészében el kellene hagyni, hanem gondolkozni kellene, hogy ezt hogyan lehetne értelmesebbé, kifejezőbbé tenni. Néhány érvet mondanék abból a körből, hogy miért nem jó ez a megfogalmazás. Például az szerepel benne a titoktartással kapcsolatban, hogy a titok annak megszűnése után határidő nélkül fennmarad. Kedves képviselőtársaim, ilyet még államtitoknál sem ismerek, mert államtitok esetében is 30 évről, 50 évről, 99 évről van szó. Megmondom őszintén, nehezen tudom értelmezni ezt a határidő nélkül való fennmaradást. Ez az egyik része.

A másik, ami ennél sokkal nyomósabb, hogy itt több titokról van szó, többeket érinthet ez a titok. Érintheti a gyermeket, a tanulót és a családját is. Ezért feltétlenül fontos azt megfogalmazni, hogy a titok feloldása esetén kinek az esetében ki jogosult ennek a titoknak a feloldására. Sajnos ez a törvénytervezetben lévő rész ezt abszolút módon nem kezelte. Ezt viszont jól érzékeli képviselőtársaim egy csoportja, akik a 299. számú ajánlási pontban már ezt a problémát igyekeznek kezelni, és elmondják, hogy a szülővel történő közlés tekintetében a tanuló, a másokkal közlés tekintetében a tanuló és a szülő közösen - így fogalmaz. Képviselőtársaim, ez a szándék teljes egészében korrekt, de teljesen pontatlan még, hogy így mondjam, mert csak egyetlenegy vetületét vetném fel: mi van, ha a szülőre vonatkoznak, tehát a családra vonatkoznak ezek a titkok? Akkor ebbe az értelmezésbe - amit egyébként a bizottságok és a kormány is támogat, ilyen esetben nem a szülőnek kellene megkérni a meghatalmazását, hanem a tanuló és a szülő meghatalmazását együttesen kellene kérni, mint ahogy ez a 299. számú jó szándékú módosító javaslat tartalmazza. Gondolom, nem erről van szó. Nehezen képzelhető el, hogy a szülőre vonatkozó megfogalmazásnál a szülőnek és a tanulónak együttesen kellene írásbeli felhatalmazást adni. Tehát nyilvánvalóan tévedésről van szó, noha jó szándékú ez a megoldás is.

A további része is nagyon érdekes az eredeti törvénytervezetnek, mert megadja, hogy a titoktartási kötelezettség milyen adatokra nem terjed ki. Ez is meglehetősen nehezen kezelhető megfogalmazás, ami itt van. A 299. ajánlási pontban képviselőtársaim ezt is igyekeznek kezelni, amikor kimondják, hogy a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott meggyőződött arról, hogy a tanulót ezzel nem hozza hátrányos helyzetbe. Innen indul vissza az egész probléma akár a buktatásig vagy bárhova, hogy kinek mi a jó szándéka, és kit kíván milyen helyzetbe hozni. Mert meggyőződésem, hogy akik itt amellett érveltek, hogy buktatni kell, azok is jó szándékról tesznek tanúbizonyságot, és azok is, akik azt mondják, hogy nem szabad. Akik a gyermek esetében egy titoktartási kötelezettséget, mondjuk, közölni akarnak a szülővel például, azok is a gyermek érdekeit követik, és azok is a gyermek érdekét követik, akik úgy gondolják, hogy nem szabad ezt közölni.

Tehát azt hiszem, ennek az a problémája, hogy minél korrektebbül kívánjuk ezt a kérdést megfogalmazni, annál bonyolultabbá válik, és végül minél bonyolultabbá válik, annál inkább kezelhetetlenné fog ez válni. Azt hiszem, a pedagógusok esetében ez olyan eljárások sorozatát indíthatja el, amit később ők nem fognak tudni kezelni, hiszen ebben a körben számtalan variáció előfordulhat, ahol akár a pedagógusnak később egy fegyelmivel vagy egy bírósági vagy bármilyen más eljárással egyébként szembe kell nézni.

Ezért arra kérem képviselőtársaimat kormánypárti oldalon is, illetve most már a vita e szakaszában talán jobban az előterjesztő segítségére van szükség, hogy vagy tényleg szakszerűen pontosítsuk ezt a részt, vagy pedig gondoljuk át, mert meggyőződésem, hogy ez szintén nem tartozik a törvénytervezet legjobban megírt részei közé.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu