DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr igen sajátos értékelést adott az elmúlt évről, és különös tekintettel a kórháztörvénnyel fémjelezte az elmúlt év tevékenységét. Az a meggyőződésem, hogy a betegeknek, az egészségügyi dolgozóknak most legkevésbé arra lenne szükségük, hogy önök a parlamentben krokodilkönnyeket hullajtsanak, mert attól tartok, hogy ezek szembe dörzsölése jelentősen csökkentheti a tisztánlátást.

Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy sokan jól megélnek, mondhatnám úgy is, hogy profitálnak az egészségügy tisztázásra váró zavaros viszonyaiból. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Sajnos, nem a többség, hanem éppenséggel a hangos kisebbség jeleníti meg a véleményt, a többségnek ugyanis kizárólag az adhat esélyt életkörülményei javítására, ha valóban tiszta és átlátható viszonyokat teremtünk az egészségügyben. Erről szól, hölgyeim és uraim, a tegnap elfogadott kórháztörvény is.

Nem fogok most képviselő úrral újból vitába bocsátkozni, nem megyek bele az utóvédharcokba, csak elmondom jól érthetően újra, hogy nem szűkítjük az egészségügyi ellátásokat, nem kell a betegeknek fizetni ezután sem. Pusztán arról van szó, hogy végre esélyt teremtünk arra, hogy a magyar kórházak és rendelőintézetek hatékonyabban és rugalmasabban gazdálkodhassanak, és a közpénz mellett magánforrások igénybevételére is legyen szabályozott lehetőség, annak érdekében, hogy gyorsabban hozzuk be technológiai lemaradásunkat.

(9.30)

Erről van szó, és minden egyéb más, tisztelt képviselő úr, azt kell hogy mondjam, riogatás. Az egészségügyet tehát nem siratni, hanem újjáépíteni kell, és persze ön fölidézte az elmúlt négy esztendőt meg még az azt megelőző időket. Azt mondom, hogy az elmúlt 12 esztendőnek a magyar egészségügyben van nagyon sok tanulsága, minden kormány tett valamit, minden kormány hibázott is, de kevesebb lenne az eltakarítanivaló rom, ha a polgári kormány az elmúlt négy esztendő alatt a gazdaság növekményét jobban használta volna ki az egészségügy érdekében; ezt azért, azt gondolom, meg kell állapítani.

Ha ön azt gondolja, hogy az elmúlt év az egészségügy számára szomorú volt, akkor azt kell mondanom, hogy az azt megelőző időszak reménytelenségéhez képest jó néhány dologban értünk el elmozdulást a helyzet javítása érdekében. A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy a Medgyessy-kormány tavaly átlagosan 50 százalékos béremelést adott a dolgozóknak, amire korábban nem volt példa, csak ígéret, elkezdtük a kórházak adósságkönnyítési programját, soron kívül javítottunk az egészségügyi intézmények kényelmi viszonyain a komfortosítási program keretében; csak hadd emlékeztessem képviselő urat, hogy önök éves szinten ennek töredékét juttatták röntgen- és sugárterápiás feladatokra.

Elkezdtük a mentőszolgálat fejlesztési programját, már 25 mentőállomás felújítása kezdődött meg, illetve kezdődik el ebben az évben. Az idei évtől végre szervezetten történik az infarktusos betegek sürgősségi ellátása a fővárosban, amelynek eredményeit már megmentett emberéletekben számíthatjuk az előző időszakhoz képest. Talán azt is meg kell említeni, bár önök mindig az ellenkezőjét mondják el, de tény az, hogy a támogatott gyógyszerek áremelését februárban 3,6 százalékon tudtuk átlagosan tartani. Persze, elkészült az új népegészségügyi program, amelyhez végre valódi pénzügyi forrásokat tudtunk rendelni, és amelynek 700 pályázata jelenleg az elbírálás szakaszában van, sőt az idén már elindulhatnak azok a programok, amelyeket még a nyár folyamán biztosított költségvetési forrásokból valósítanak meg a pályázók.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak azért fejezem be a felsorolást, mert az időm lassan lejár. Tehát azzal zárom, hogy ha ön szerint ez egy szomorú év volt, akkor szívből kívánom magunknak azt, hogy még hasonló szomorú éveink legyenek a következő időszakban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu