KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem esik jól az embernek, hogyha van egy lusta ellenzéke, amelyik állandóan hazamegy, és nem vesz részt a parlament munkájában. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.) Emlékszünk talán, hogy karácsonykor elmentek bevásárolni, most pedig megkezdték néhány órával korábban nyári pihenésüket. Azok az indokok ugyanis, amelyeket felhoztak indoklásul azért, hogy kivonulnak a teremből, egész egyszerűen nem valódi indokok, arra persze alkalmasak, hogy az ellenzéknek ne kelljen szembesülnie azokkal az érvekkel, amelyeket a kormánypártok adott esetben a törvényjavaslat mellett felhoznak.

(20.50)

Mert, tisztelt képviselőtársaim, arra a kérdésre valamilyen választ kell adni, hogy a magyar egészségügyben az egyik oldalon kevés a pénz - márpedig tudjuk, hogy az egészségügy ugyanazon a piacon szerzi be az eszközeit, mint amelyeken általában mindenütt a világon az egészségügy a beszerzéseit végzi -, ugyanakkor viszont másrészt, többek között azért is, mert a nemzeti jövedelem vagy akár az egy főre jutó jövedelem töredéke annak, amit a nyugati jól és régóta működő piacgazdaságok fel tudnak mutatni, a jövedelmek után fizetett járulékok nem teremtik meg feltétlenül a folyamatos fejlesztéshez, fejlődéshez szükséges pénzeszközöket.

A másik oldalon viszont, ugye, ebből következhetne, hogy nem baj, emeljük meg ezeket a járulékokat. Ugyanakkor azonban az élőmunka költségei kiugrónak nevezhetőek Európában, éppen ezért van az, hogy a vállalkozói szféra pedig azt akarja, hogy csökkenjenek ezek a terhek, annak érdekében, hogy lélegzethez jusson, és maga is fejlődni legyen képes. Szembe kell tehát nézni azzal a dilemmával, mit tegyünk annak érdekében, hogy több forrás jusson az egészségügybe, azért, hogy - ahogy azt a miniszter asszony is elmondta - a betegek érdekében, a magasabb színvonalú szolgáltatás biztosítása érdekében megtehessük a szükséges lépéseket. Ezt a dilemmát akarja mindenki feloldani, aki azt gondolja, hogy szabályozott feltételek és körülmények között igenis be kell vonni a befektető magántőkét az egészségügy működtetésébe is, éppen az előbb említett célok elérése érdekében, vagyis hogy legyenek fejlesztések a magasabb színvonalú egészségügyi ellátás érdekében.

Hadd tegyem hozzá, hogy a folyamat egyébként létezik ma is, legföljebb szabályozatlanul, és létezne akkor is, ha a magyar parlament a kormány előterjesztése alapján nem fogadta volna el azt a törvényjavaslatot, amiről most beszélünk. Mert hadd emlékeztessem önöket, hogy elfogadott a parlament 2002-ben már egy törvényjavaslatot, ami lehetővé tette volna bizonyos szolgáltatások privatizálását, legföljebb nem olyan ellenőrzött módon, mint ahogy azt most tesszük. Ráadásul az a javaslat - a Mikola-féle törvénycsomagra gondolok - lehetővé tette volna az egészségügyi szolgáltatások kicsemegézését; adott esetben azok magánkézbe kerülhetnek, amelyeken van nyereség. Nekem ez ellen egyébként nem sok kifogásom van, a probléma azonban az, hogy és marad az, amin meg ez nincsen meg.

A köztársasági elnök úr ez ellen annak idején nem emelt kifogást, ezért kellett dönteni arról és döntött a parlament, hogy ennek a hatályba léptetését elcsúsztatja egészen július 1-jéig, és addig visszatér a kérdésre, és ahogy a miniszter asszony megint csak mondta, a kormány programjának megfelelő javaslatot az Országgyűlés elé terjeszt. Ez történt; egyetértek a miniszter asszonnyal abban, hogy a kormány végrehajtja a programját.

Ehhez képest a köztársasági elnök úr valóban visszaküldte számunkra megfontolásra ezt a törvényjavaslatot, ami egyrészt örvendetes, mert ezek szerint nem talált benne alkotmányossági aggályra okot adó körülményeket, ezért nem fordult az Alkotmánybírósághoz; ezért aztán a köztársasági elnök úr megítélése szerint az ellenzék érveinek egy jelentős része kiesett, ő nem látja alkotmányosan aggályosnak a törvényjavaslatot. Akkor viszont maradtak számára egyéb megfontolnivaló javaslatok. Sajnálatos vagy nem sajnálatos módon, a köztársasági elnök úr nem jelölt meg konkrét törvényhelyeket, amelyekkel kapcsolatban kifogásai vannak, ebből adódóan ezek a kifogások kevésbé szakmaiak, mint inkább politikaiak. (Taps a kormánypártok soraiban.) A köztársasági elnök úr politikai megfontolások alapján küldte vissza a törvényjavaslatot.

Ezekben a politikai alapú megfontolásokban azonban, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen új elem sincsen. Ezeket az észrevételeket ugyanis kibővített formában megtalálhattuk a parlamenti vitában, és az ezekkel kapcsolatos ellenérvek is elhangzottak a parlamenti vitában. Ezért aztán azt gondolom, hogy elegendő egyrészt visszautalni azokra, másrészt természetesen érdemes végigmenni a köztársasági elnök úr javaslatain.

Három észrevételt tett. Az első ezek közül az, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy profitra törekvő vállalkozások átvegyék a fekvőbeteg-szakellátás jelentős részének működését. Ebben van egy feltételezés, a “jelentős részö. Ezt mi nem osztjuk. Ha maradunk a törvény szövegénél, akkor az is kiderül, hogy egyetlen fekvőbeteg-ellátó helynek sem szerezheti meg az 50 százalékánál többet, merthogy annál kevesebbet szerezhet. Ha pedig egyetlenegynek sem szerezheti meg a többségét, akkor az egésznek sem szerezheti meg a többségét, következésképpen itt egy tévedést vélek felfedezni a köztársasági elnök úr érvelésében.

Az igaz persze, hogy ha valaki a saját pénzét befekteti, akkor az profitra törekszik. Ez egy helyes gondolkodás a részéről; ő befektet, jobb eszközrendszert hoz létre, nyerni szeretne ezzel - azért teszi ezt, hogy minél több beteget láthasson el azzal a jobb eszközrendszerrel. Ha pedig ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy egyre több beteg számára nyújtunk magasabb színvonalú ellátást ennek az eszközrendszernek a segítségével, mert semmilyen más módon nem lehetséges, hogy a befektető valóban valamilyen haszonra a befektetése után tegyen szert.

Azt mondja a köztársasági elnök úr az átiratában, hogy ezzel egy ismeretlen, hatásában nehezen kiszámítható új elem jelenik meg a kórházi ellátásban. Én ezt vitatom, mert ez az elem jelenleg is jelen van már akár a fekvőbeteg-ellátásban is. Arra persze hadd hívjam fel mindenki figyelmét, hogy valamint a mienknél sajnos lényegesen jobban működő egészségügyi rendszerek esetében ez az elem viszont létezik, annyira nem kell ennek ismeretlennek lennie, és nekünk - még egyszer megismétlem én is, amit a miniszter asszony mondott - a célunk a minél magasabb színvonalú ellátás biztosítása szabályozott, kontrollált körülmények között. A törvényjavaslat e tekintetben szerintem megfelel a kívánalmaknak, nem osztom köztársasági elnök úr aggályát.

Ami a második kérdést illeti, a törvénnyel a gyógyszer-, valamint gyógyászati segédeszközgyártással, -forgalmazással foglalkozó vállalkozások is lehetőséget kapnak a részvételre. Ez így van, valamint talán ismertek a különböző gyógyszergyártó, illetve gyógyászati segédeszközt forgalmazó cégek nyilatkozatai, akik azt mondták, hogy nem különösebben érdekeltek ebben az ellátásban. De tegyük fel, hogy mégis, és tegyük fel, hogy igaz akkor a köztársasági elnök úr azon aggálya is, hogy a vevő és az eladó azonos lesz, és ennek árfelhajtó szerepe van. Hát lehetne, tisztelt képviselőtársaim, csakhogy a finanszírozás továbbra is a jelenlegi rendszerben folyik, vagyis ha ő saját magától drágábban veszi a szolgáltatásokat, akkor legföljebb veszteséget fog elérni, hiszen a pontrendszer ugyanolyan marad, vagyis a befektetése nem hoz számára hasznot, következésképpen nem logikus, amit ő csinál. Ezért aztán én azt gondolom, hogy ez az aggály sem állja meg a helyét, én legalábbis köztársasági elnök úr ezen aggályát sem osztom; én azt gondolom, hogy itt valamilyenfajta tévedésről van szó.

Ami a harmadik aggályt illeti, nevezetesen, hogy nem készültek hatástanulmányok, ezzel kapcsolatban Schvarcz Tibor képviselő úr már elmondta az egészségügyi bizottság véleményét, amit mi magunk is osztunk.

Ezért összességében, tisztelt képviselőtársaim, mi azt javasoljuk, hogy változatlan formában fogadjuk el a törvényjavaslatot, mert minden jobb, mint ha nem cselekszünk, mint ha semmit nem teszünk. Az ellenzék érdeke persze az, hogy az általuk rossz helyzetbe hozott magyar egészségügyben ne történjen semmi, hogy aztán ők hivatkozhassanak majd egy újabb rossz pontra. A mi érdekünk pedig nem az, hogy akkor viszont hajtsuk végre a kormányprogramot, hanem nekünk mint leendő betegeknek vagy volt betegeknek az az érdekünk, hogy minél magasabb színvonalú egészségügyi ellátás legyen Magyarországon. Ez pedig ezzel a törvénnyel elindítható, ezért azt gondolom, hogy a betegek érdekében, a magasabb színvonalú egészségügyi ellátás érdekében a törvényjavaslatot támogatni kell, frakciónk ezért megszavazza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu