KUZMA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szakképzésről, szakképzési alapról és a képzési fejlesztés támogatásáról szóló törvény általános vitájánál tartunk, és valóban, a bizottsági ülésen egyhangúlag támogatta az oktatási és tudományos bizottság az általános vitára való alkalmasságot. Ott elhangzott, hogy hiányosságai ellenére a szakképzési alapról szóló törvénytervezet talán még jobb, mint a kormányprogram. Én még hozzátettem, hogy tehát még megtörténhet az a csoda is, amit ehelyütt egyelőre még nem merek kimondani, hiszen módosító indítványokkal szeretnénk jobbá tenni ezt a törvényt, és ha ehhez támogatást kapunk a kormánypárt részéről, akkor természetesen a sejtetett csoda is megtörténhet.

Az iskola és a gazdaság kapcsolatában rendkívül fontos, elemi törvényről van szó, nagy szükség is van rá. Például már említés történt arról, hogy amikor a szakképzési alap felhasználásával kapcsolatban a vállalkozás, a vállalkozó dönt, hogy hova fizeti és kinek adja az általa vagy nála képződött pénzt, akkor dönthet úgy, hogy iskolának szerződéssel átadja ezt a forrást.

Egyre inkább tanúi vagyunk annak, hogy az iskolák át kell hogy alakuljanak szolgáltató intézményekké, figyelembe kell hogy vegyék a partnereik igényét, és itt minden külső és belső partner igényéről beszélek. Nem feltétel nélküli kiszolgálásról, hanem a partnerek jogos igényeiről van szó.

Tehát amikor gazdálkodó szervezet és iskola kapcsolatáról, partnerkapcsolatról beszélek, akkor kimondhatjuk, hogy a szakképzési alap képződő forrása egyben értékmérője is az iskolának, az ott folyó munkának, hiszen megtapasztalhatjuk azokkal, akik szakképző iskolában dolgoznak, azt a kifejezést szoktuk használni, hogy szakmán belül tartsuk a pénzt. Tehát a képződő forrásokat, ha lehet, akkor ne engedjük ki a szakmán kívülre. Ez egy nagyon fontos rendező elv, hiszen a szakképző iskola egy bizonyos szakmában nem elsősorban a munkanélküli-piacra, hanem a munkaerőpiacra kíván képezni azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek ezeket az embereket használni fogják. Tehát jogos törekvés az a szlogen, hogy tartsuk a szakmán belül a pénzt.

Ezen túlmenően nyilvánvalóan ezek a gazdálkodó szervezetek megfogalmazzák a maguk igényeit, természetesen megfelelő pedagógiai programok mentén dolgozik az intézmény, de vannak lehetőségei ezen gazdálkodói igények kielégítésére és a tananyagba való integrálására. Ez egy nagyon helyes törekvés, és ez a kétoldalú kapcsolat gyümölcsöző lehet mind az iskola, mind a gazdaság számára.

Tanúi vagyunk annak, hogy az egyes iskolák némely esetben a költségvetésüknek akár 10 százalékában vagy azt meghaladó összegben használják fel az ebből az alapból képződő forrásokat. Tehát a törvény e tekintetben nagyjelentőségű, hiszen nagy gondot okozna, ha ezt a forrást nem kapnák az iskolák. Ez nagyon fontos forrás; sajnálatos, hogy nem minden esetben tudják ezt fejlesztési támogatásként felhasználni, hanem kénytelenek a működésben keletkező lyukak betömésére használni, nem egy esetben, megkockáztatom azt a kijelentést, hogy a fenntartó kényszerítő hatására, amikor előírják a bevétel-előirányzatot, hogy mennyit kell teljesíteni az intézménynek, és ezt csak a szakképzési alap forrásaiból tudják teljesíteni.

E tekintetben üdvözölni tudom azt a módosítást, amely az ellenőrző szervnek, tehát az Oktatási Minisztériumnak új, kiterjedtebb jogosítványokat ad, amelynek következtében lehetősége van a minisztériumnak ellenőrzésre, hogy ezek az alapok valóban a törvényben meghatározott módon kerüljenek az iskolában felhasználásra.

(10.20)

Ez nagyon komoly támogatás lenne az iskoláknak, mert ezáltal a fenntartók nem minden esetben kényszeríthetnék az iskolákat egy kötöttebb felhasználásra.

Üdvözölni tudom a befizetési határidőt, amely kiterjeszti az összes gazdálkodó szervezetre a féléves előlegfizetési kötelezettséget. Lehet, hogy azoknak, akik nem oktatási intézményben dolgoznak, elkerülte a figyelmét az a tény, hogy ha bizonyos gazdálkodó szervezetek iskolának akarják adni a pénzt, akkor azt a tárgyév végéig kellett teljesíteniük. Nem egy veszteséges cég azért nem tudta az iskolának juttatni a szakképzési alaprészét, mert egyszerűen nem volt pengőforintja, amivel ki tudta volna elégíteni, és ezáltal az intézmény elvesztette ezt a támogatást. De ezáltal, hogy a határidős fizetés fél évre előrejött legalább előleg tekintetében, azt gondolom, az iskolák némiképp előnyösebb helyzetbe kerültek, és ez segítheti ezen alaprész iskolákhoz jutását. Mert változatlanul tartom, hogy rendkívül fontos, hogy a képződő alaprész minél nagyobb összegben kerüljön az iskolákhoz, ezen belül elsősorban a valóban szakképzést végző iskolákhoz és szervezetekhez. A decentralizált 60 százalékos rész e tekintetben jó törekvés, tehát fix százalékban határozza meg azt, hogy mennyi összeget kell a központtól szerteágazóan a vidéken is felhasználni. Ez azért jó törekvés, mert nemegyszer találkoztunk olyan megjegyezésekkel gazdálkodó szervezetek részéről, hogy inkább nektek adjuk, mint a központi alapba, aminek a folyamata követhetetlen, és ezáltal bizton tudjuk, hogy hogyan történik a felhasználása. Ez a 60 százalékos szám egy újabb eleme, amely lehetővé teszi, hogy visszakerüljenek azok a pénzek, amelyek erre a célra kerültek felhalmozásra; és ami emellett még nagyon lényeges eleme, az az, hogy egy területi kiegyenlítő szerep is bevihető a rendszerbe, ez már viszont a konkrét végrehajtások szakaszában valósítható meg igazán hatékonyan.

Tisztelt Ház! Azokat az elemeket emeltem ki elsősorban, amelyek támogatásra érdemesek, és amelyeket támogatni jó, mert valóban a szakképzés céljait szolgálják, és módosító indítványainkkal majd a részletes vitában szeretnénk hozzájárulni, hogy ez a törvény valóban még jobban és még hatékonyabban szolgálja a szakképzés érdekeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu