ÉKES JÓZSEF (MDF): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. De abban a hiszemben voltam, hogy Tabajdi Csaba következik, és azért is ültem nyugodtan a helyemen.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a cigányság helyzetének a kérdése, a cigány kisebbség kérdése, hanem a német kisebbség kérdése is ugyanebben a formában van kezelve a költségvetésben, és ha itt ragoznánk tovább, akkor a civil szervezetek kérdése és egyéb más terület is - sajnos, nem a növekmény éve lesz a 2004. évi költségvetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én Kuncze Gábornak a kétperces hozzászólásához szeretnék annyit hozzátenni, amikor a minimálbér emelésével kapcsolatos érveit felsorakoztatta: az a legálságosabb viselkedés, amikor a köztisztviselők, közalkalmazottak bérét 50 százalékkal megemeljük, majd a létszámokat is 35 ezer fővel megnöveljük, és akkor most a szerkezetátalakításra hivatkozva durván 50 ezer fővel lecsökkentjük a létszámukat.

A másik ilyen kérdés, amit Szabó Zoltán képviselőtársam is fölvetett: talán meg kellene nézni, hogy '98-tól 2002-ig milyen mértékben csökkent a munkanélküliek száma. Azt lehet mondani, hogy ha tiszta évet veszünk az Orbán-kormány idejéből, akkor évente 1 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma. Én erre tudnék egy közelebbi, hozzám közelebbi állapotot is elmondani - és sajnálom, hogy az államtitkár úrnak elfogyott az ideje -: az én településemen, amikor átvettem az önkormányzatot, akkor 9,4 százalék volt a település munkanélküliségi rátája, 11 százalék volt a térségé; amikor átadtam, ez lecsökkent 5,9-re, a térségé 7,1-re; a mostani állapot, a 2003-ra prognosztizált december végi állapot 6,4 és 7,4.

Itt mindjárt rá is térnék a kis- és középvállalkozások kérdésére. Az egy óriási nagy tévedés, hogy ha a vissza nem térítendő támogatások körét szűkítjük, lehetővé tesszük a kis- és középvállalkozások számára, hogy bizonyos kamatmentes vagy kamatkönnyített hitelekhez tudjanak hozzájutni, akkor minden az égvilágon meg van oldva. Én itt szeretném elmondani, hogy az EBESZ, az Európa Tanács, az Európai Unió is nagyon keményen foglalkozik az európai kis- és középvállalkozások kérdésével, a kutatás-fejlesztés kérdésével, a foglalkoztatás kérdésével.

Egy nagyon jó, ez évi genfi EBESZ-ülésnek a témája volt az európai kis- és középvállalkozásoknak a kérdése, ahol nagyon tisztán be lett mutatva, hogy míg az európai multinacionális cégeknél évente 0,4 százalékkal csökken a foglalkoztatottak száma, addig a kis- és középvállalkozásoknál, tehát az európai uniós kis- és középvállalkozásoknál 0,3 százalékkal nő. Tehát Európában már rádöbbentek arra, hogy valóban, a kis- és középvállalkozások esélyeit, lehetőségeit kell növelni annak érdekében, hogy valamilyen formában az európai foglalkoztatási trend is javuljon, hisz a kettő közötti különbség adja azt a romlást, ami akár Németországban, akár Franciaországban a munkanélküliségi növekedési rátához vezet. Ezt nagyon keményen és nagyon következetesen próbálja az Európai Unió is a maga részéről megfogalmazni, és minden lehetőséget meg kíván ragadtatni a tagországok nemzeti parlamentjeivel, hogy ismerjék fel és maximálisan támogassák a kis- és középvállalkozások esélyeit, lehetőségeit.

A másik, hiszen minden mindennel összefügg: a 2004. évi költségvetés a mai magyar kis- és középvállalkozások számára tulajdonképpen minden kedvezményt kisöpört, ezenfelül - és itt értem a közepes és nagyobb gazdasági társaságokat is - további adókkal terheli a gazdasági társaságokat. Ugyanezt tették meg az önkormányzatok is, és ennek köszönhető az, hogy a 2003-as évben több gazdasági társaság kénytelen volt bezárni, hisz az önkormányzatok is - lehetetlen helyzetüknél fogva - kisöpörték lehetőleg az összes kedvezményt, és lehetőleg helyben is megpróbáltak olyan adónemeket bevezetni, és be fognak vezetni a jövő évre is ez évi döntés alapján - itt veszem az ingatlanadó kérdését a vállalkozások számára -, ami további terheket fog jelenteni a magyar kis- és középvállalkozások, a vállalkozások számára.

Itt csak egy példát szeretnék önnek elmondani, államtitkár úr: én a MAL vezetésénél voltam - ez az ajkai és inotai területi érdekeltségre vonatkozik -, ott maga az ökoadó, maga a környezetterhelési díj, és az az áttérés, amiből további kedvezmények elvonására kerül sor, ez 650 millió forintos növekményt okoz csak a MAL-nál, amely cég teljes egészében, azt lehet mondani, exportra termel. De ugyanígy elmondhatom önnek az Ajka Kristály helyzetét is, hisz ott is ugyanezt fogják okozni, ezek a cégek egymáson vannak rajta, hisz az ajkai erőmű táplálja éles gőzzel az ajkai timföldgyárat. Tehát majd mindegyik cég fizetni fogja a környezetterhelési díjat, plusz az a cég, amelyik a végfelhasználó ezen a területen, az a további terheket is fogja cipelni, hisz az energiaadó - fogalmazzunk így - rá még magasabb mértékű, és az éles gőznek az adómértéke is változni fog ebből a szempontból. Tehát lesznek olyan konzekvenciái, hogy gazdasági társaságoknál, sajnos ezek az adótételek, ezek a kedvezménykisöprések - fogalmazzunk úgy - nehéz évet fognak jelenteni a magyar kis- és középvállalkozásoknak és a magyar vállalkozásoknak egyáltalán.

Azért is szeretném én mindenképpen, ha ez a költségvetésnél és még az adó elfogadása előtt komolyabb átgondolást jelentene, hisz az Európai Unió - és látom, hogy Veres János államtitkár úr többször mosolyog és hitetlenkedve néz - még csak első olvasatban tárgyalta az ökoadó kérdését, még nem fogadta el. Államtitkár úr, még nem fogadta el, csak egy ajánlást tesz az országok számára egy minimálmértékre. (Dr. Veres János: Így van!) És mit csinál a magyar kormány? A minimálmérték fölött 40 százalékkal próbálja meg ezt alkalmazni. Ezért nem értem én a gazdaságpolitikát, és ebben talán néha nem ártana hallgatni az ellenzéki képviselők által elmondottakra is, főleg azokra, akik általában sokkal előbb jutnak ilyen információkhoz, mint a helyi parlamenti képviselők.

Ilyen dolog például: érdekes kérdésként vetődött fel a Magyar Államvasutak privatizálásának a kérdése. Most van első olvasatban az Európai Unión belül az az egységes európai vasúti, teherszállítási, gyorsforgalmi, vasúti kereskedelmi előterjesztés, ami maga után vonja azt... - nem arra a hét évre gondolok, amit most Magyarország számára is, mint fejlesztési irányt megfinanszíroznak, hanem ebből a szempontból további finanszírozási lehetőségek is elő fognak állni, ami egyrészt 2006-tól egy egységes vasúti kereskedelmi rendszert akar kialakítani az Európai Unión belül, 2008-tól kezdve pedig a vasúti teherszállítási és logisztikai rendszernek a kiépítését, 2015-ig pedig a gyorsforgalmi vasúti szállításnak a kérdését. Most akarunk privatizálni.

És ha megnézzük, hogy annak idején Írországban, amikor ugyanezt a lépést megtették, hova jutott az ír vasúti társaság: teljes egészében leült, nem voltak fejlesztések. Sőt, mi több, azok a biztonsági fejlesztések is elmaradtak, amelyeket egy állami tulajdon - egy jóságos állami tulajdon, fogalmazzunk úgy - a vasúti biztonság érdekében mindenképpen példaértékűen fenn tud tartani. Ez csak egy írországi példa volt, de ugyanígy lehet az angol, francia példákat is feleleveníteni.

És ennek van egy szociális, foglalkoztatási hatása, hisz tudjuk azt, hogy 11 ezer vasúti dolgozót kívánnak elküldeni. Tehát ha ezt komolyan átgondoljuk, és valami átmeneti megoldást próbálunk keresni, nem biztos, hogy ezt a 11 ezer embert akkor le is kell építeni, mert ha a közúti szállításnak, a napi 800 ezer kamionnak legalább a 40 százaléka átterelődik vasúti szállításra, akkor a későbbiek folyamán egészen biztosan egyfajta logisztikai rendszerben a jelenlegi dolgozóknak egyrészt a munkahelyét is meg lehetne hagyni, másrészt pedig egészen biztos, hogy az új rendszerbe is be tudnának illeszkedni.

Én mindenképpen szeretném a kis- és középvállalkozások érdekében kihangsúlyozni, nagyon sokszor elmondtuk: az európai uniós csatlakozás minden egyes magyar kis- és középvállalkozás számára egy óriási nagy talány, egy óriási nagy kérdés, hogy milyen mértékben tud alkalmazkodni. Ha itt veszem az agrárvállalkozások kérdését, vagy veszem azon vállalkozásokat, amelyek terméket állítanak elő és exportálnak, hogy milyen környezetvédelmi kötelezettségeik lesznek a következő időszakban, milyen záros határidőn belül kell ezeket végrehajtaniuk, azért is tartom én nagyon kevésnek azt a forrást, amely a környezetvédelmi tárcának ezen célú fejezeteire esetleg fordítható.

Nem található meg tulajdonképpen a környezetvédelmi tárcánál az agrár-környezetvédelem kérdése sem.

(13.50)

Ugyan van 24 milliárd forint, amely a Miniszterelnöki Hivatal keretein belül egyfajta gazdálkodási elvként fog megvalósulni, csak nem tudom, hogy az az adómérték, az a huszon-egynéhány milliárd forint, amit az energiaadóból és a környezetterhelési díjból a kormány beszed, milyen mértékben kerül visszaforgatásra adott esetben akár környezetvédelmi célokra, akár gazdasági társaságoknál technológia fejlesztésére. Ez a nagy kérdés; vagy bemegy a nagy kalapba, és minden másra fog jutni, csak magára a környezetvédelemre nem.

Ugyanígy szeretném, ha minden miniszter, államtitkár a felszín alatti vizeink kármentesítési programjában legalább a térképre ránézne. Hisz ezeken a térképeken meg lehetne találni Magyarország hévizeinek, karsztvizeinek, gyógyvizeinek érzékeny területeinek... - sőt mi több, azt a nitráttérképet is, amely megmutatja, hogy sajnos ma már a magyar vízbázisrendszer teljes egészében el van fertőzve.

Nem kívánok beszélni a kiotói egyezményből adódó magyarországi környezetvédelmi kérdésekről, emisszióról, kibocsátásról, szén-dioxid-kibocsátásról, vagy veszem azon területeket ott, ahol urán, tórium, fluoridok, szürke-, vörösiszap található meg lúgos talajvíz, ólom, pakura, és lehetne tovább sorolni. A legnagyobb probléma ott van, hogy ezen területeken adott esetben sem a csatornázási fejlesztés, sem egyéb más környezetvédelmi fejlesztés nem található meg.

Emlékezzünk vissza: ’96-97-ben lettek privatizálva a nagy szennyező gazdasági társaságok. Ők úgy kapták meg olcsóbban a gazdasági társaságot, hogy vele párhuzamosan óriási nagy kötelezettséget vállaltak fel a rekultivációra. Ha így növeljük ezen gazdasági társaságok terheit, kérdezem én, miből lesz forrásuk arra, hogy az általuk felvállalt kötelezvény rekultivációs részét meg tudják oldani. Nem lesz rá fedezet. Vagy azt kell csinálniuk, hogy bezárnak vagy megszüntetik a termelést, felszámolnak mindent, értékesítenek mindent, és abból a vállalt kötelezettségeiket adott esetben a megfelelő határidőre teljesítik.

Sajnos, ezek a problémák vannak, és azt látom - több alkalommal is elmondtam -, hogy Magyarországon sem a termékvédelemre, sem a piacvédelemre ez a kormány nem fektet kellő hangsúlyt, és nem fektet arra sem kellő hangsúlyt, hogy a magyar kis- és középvállalkozások, a magyar gazdasági társaságok élénkülése kellőképpen be tudjon következni, hogy valóban majdan versenyképesek legyenek az Európai Unió piacain.

Egy példát szeretnék még erre mondani, több hozzászólásomban is elmondtam. Tessék megnézni, hogy az Európai Unión belül – mondjuk, Ausztriában - kik építik az autópályát. Építik-e magyarok vagy építik-e franciák? Nemigen hiszen én azt. Vagy tessék megnézni, hogy Németországban az autópálya-felújításoknál, -építéseknél építik-e adott esetben osztrákok vagy építik-e franciák. Nemigen hiszem. Mindenhol megtalálják azt a törvényileg is megfelelő és nem ellenkező, nem diszkriminációs formát, ami alapján általában a saját vállalkozásaikat próbálják meg előtérbe helyezni. Nem azt mondom, hogy minden esetben kedvezményekkel, de előtérbe helyezni, és lehetőleg a saját munkaerejükkel próbálják meg ezen kérdéseket megoldani.

Szeretném mindenképpen, ha a kormány a költségvetés kapcsán, főleg a gazdasági tárca a költségvetés kapcsán… Szeretném azt is elmondani, hogy az Európai Unión belül a regionális bizottsági ülésen ott voltam, amikor Csillag miniszter urat meghallgatták a tíz csatlakozó ország esetében, és nagyon pozitív volt az általa elmondott és felvázolt tízperces hozzászólás. Mindenképpen szeretném, ha ez az elmondott pozitív hozzászólás a valóságban is hasonlóképpen történne itthon, Magyarországon 2004-ben és itthon, Magyarországon a hazai kis- és középvállalkozásokkal és a hazai vállalkozásokkal kapcsolatosan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu