DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Napjainkban a közbeszédben és a médiában egy konkrét, folyamatban lévő büntetőeljárás kapcsán egyre gyakrabban találkozunk a vádalku kifejezés használatával. Az ehhez fűződő magyarázatok ellentmondásosak, a tájékoztatások pontatlanok. Az ismert, hogy ezt a lényegét tekintve büntetőeljárás-jogi intézményt a magyar jogrendszer már régóta ismeri, eddig is alkalmazták nyomozó hatóságaink a rendőrségről szóló törvény szabályozása alapján.

A 2003. július hó 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény több rendelkezése pontosította és bővítette a vádalku alkalmazásának lehetőségét: a nyomozás megtagadása, a nyomozás megszüntetése és a tárgyalásról lemondás egyes eseteiben tartalmaz az elkövetőre nézve kedvező elbírálási lehetőségeket, mégpedig kizárólag a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködő elkövető javára.

Tisztelt Miniszter Úr! A fentiekből adódóan néhány kérdést szeretnék feltenni, jelesül: miben kell együttműködni a nyomozó hatósággal ahhoz, hogy a gyanúsított részesülhessen a kedvező elbírálásban?

(15.30)

Mik ezek a kedvezmények? Kikre nem terjedhet ki a kedvezmény? Ki dönt a kedvezmények megadásáról, illetve megtagadásáról?

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a vádalku alkalmazásának esetében ki fogja megfizetni az elkövető helyett a sértettnek vagy a sértetteknek az okozott, sok esetben bizony rendkívüli nagy összegű kárt?

Kérem szíves válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu