DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megmondom őszintén, Horváth képviselő úr szívhez szóló, érzelemgazdag és tényleg történelmi áttekintést is nyújtó hozzászólása késztet arra, hogy én is elmondjak egy-két gondolatot azzal kapcsolatban, ami ebben a Házban a gazdasági kamarák megteremtése, működtetése és időnkénti megregulázása terén történt az elmúlt tíz évben.

1993-ban, amikor az Antall-kormány a kamarákat mint a köztestületi rendszer olyan részét próbálta megalkotni a magyar jogrendben, ami bizonyos állami feladatokat átvesz, tevékenységben résztvevőket koordinál, adatot szolgáltat, képzést végez és nem utolsósorban segít a piacgazdaság kialakításában is, két út volt akkor előttünk: az egyik az angolszász típusú, a másik a porosz típusú kamarák. Melyiket válasszuk? Úgy döntött az akkori kormányzat, hogy a porosz típusú mellett áll ki, hagyományaink alapján is - hisz 1947-ig, '48-ig működtek, utána kezdték őket szépen szétverni, és '51-52-re aztán meg is szűntek -, tehát állítsuk vissza azt a rendszert, amelyben a gazdaság szereplői megtalálják magukat. Létrejött az Ipari és Kereskedelmi Kamara, a Kézműveskamara, amely azóta, szegénykém, már halott, és az Agrárkamara. S ahhoz, hogy az állami feladatokat el tudják látni, hozzárendelték a kötelező tagságot.

A kamarák, tekintettel arra - és nagyon sok igazság van abban, amit Ivanics képviselő úr mond -, hogy ezt a hagyományt, ezt a gyökerüket elveszítették, eltelt negyven év, nem voltak meg azok a kamarai vezetők, nem volt meg az a belső struktúra, és nem volt meg sajnos az a rutin sem, amivel ennek neki kell állni.

(20.00)

S azt mondták: hoppá! Nekünk van kötelező tagságunk, aki nem lép be, az majd issza ennek a levét. Nekünk lesz kamarai újságunk, lesz elnökségünk, meg lesz mindenféle szakbizottságunk, a tagdíjat beszedjük, ez alapján osztogatunk bizonyos állami támogatásokat. Különös tekintettel az Agrárkamarára volt jellemző, mert hisz akkor a következő törvények már úgy jöttek, hogy bizonyos támogatásokat az vehet igénybe, aki a kamarának tagja. Egyébként ez egy helyes dolog, ezzel semmi baj nincs, ez Angliában a mai napig is így működik, a francia, német példát meg nem is hozom ide, mert a kamara állam az államban ezekben az országokban.

És hiába adtunk finom jelzéseket, hogy emberek, először próbáljátok meg magatokhoz szoktatni a tagot, nyújtsatok szolgáltatást, amiért ő majd úgy érzi, hogy ez a kényszertagság nem is kényszertagság, hanem ez egy védelem, a piacon való megjelenésnek, hosszú távú megjelenésnek és megmaradásnak az alapja, valamint egy nagyon regulázott piacon, az agrárpiacon a kis egzisztenciáknak a létfeltétele és a támogatásokhoz való hozzájutás mértéke.

Ennek egyik állomása volt a Göndör képviselő úr által is említett módosítás, amikor azt mondtuk, hogy na, kérem szépen, akkor a tagdíjat írjuk le az adóból. Igen ám, ez jól jött azoknak a gazdasági vállalkozásoknak, amelyeknek komoly tagdíjfizetési kötelezettségük volt, mert a kamarák ügyesen arra bazíroztak, hogy a bruttó árbevétel bizonyos ezrelékében határozták meg a tagdíjat, a nagyok azt mondták, oké, érdemes akkor tagnak maradni, úgyis leírjuk az adóból, és még a szolgáltatásokból is nyilván nagyobb részt tudunk kihasítani, mint a kicsik, de egy olyan ágazatban, mint az agrárium, ahol már akkor 200-250 ezer olyan kis egzisztencia volt, akinek nincs is adója, adóalapja sincs, ő miből írja le, viszont kap kamarai újságot és egy papírt.

Én emlékszem arra a papírra, az úgy kezdődött, hogy tisztelt leendő tagtárs, az ilyen és ilyen nyilvántartásból megállapítottuk, hogy ön ilyen és ilyen tevékenységet folytat, aminek alapján az ilyen és ilyen számú törvény ilyen és ilyen számú szakasza alapján önnek kötelezően be kell lépni hozzánk, és értesítem, hogy a kamara ilyen és ilyen közgyűlési határozata alapján az önre megállapított tagdíj 2448 forint évente vagy félévente. Felhívom figyelmét, hogy amennyiben tagdíjfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az adók módjára lesz behajtható.

Amikor ezt megkapta a polgár, nagyot nézett. Akkor most neki miért kell a kamarába belépni? Hát azért, hogy ő itt kapjon egy kamarai újságot meg felnégyeltetést, ha nem fizeti be a tagdíjat? Nem volt egy vonzó perspektíva. És ekkor, megmondom őszintén, én már figyelmeztettem bizonyos kamarai vezetőket '98 környékén, hogy ha így folytatják, akkor itt a kötelező tagsággal problémák lesznek, mert a következő rezsim el fogja törölni, mert kihúzzátok a gyufát.

És megtörtént, jött a következő kormány, azt mondta, na, kérem szépen, akkor a kötelező tagságot eltörli. Nem biztos, hogy ezzel kellett volna kezdeni. A tagdíjfizetést kellett volna eltörölni, azt mondani, hogy emberek, tagdíjfizetés nincs, hanem a szolgáltatás arányában, ha nyújt nekem a kamara olyan jellegű szolgáltatást, ami megéri nekem, és ehhez a szolgáltatáshoz... - és nagyon helyesen mondta Horváth képviselő úr, nem biztos, hogy törvényileg kell odaadni ezeket a feladatokat a kamarának, állami feladatokat, és ehhez rendelni a pénzt, a költségvetési pénzt, hanem ezt meg lehet csinálni úgy, hogy szerződést kötök bizonyos feladatok ellátására, és a teljesítés arányában adok költségvetési pénzeket.

Én ezt tartanám korrektnek, nyilván most elindulunk azon az úton… (Devánszkiné dr. Molnár Katalin felé:) Sajnos, Kati, ezen lehet, hogy fogunk még sokat vitatkozni, de ha odaadjuk a költségvetési pénzeket, és azt mondjuk, hogy kérem szépen, ezek és ezek a feladatok, amelyek az államtól átvett feladatok, akkor még mindig nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy itt nem jelentkezik megint egy olyan pici hatalmi arrogancia, ami azt mondja, ilyen és ilyen törvény alapján ezeket az állami feladatokat én látom el, ez alapján, tisztelt kamarai tag, lesz szíves ide és ide befáradni, vagy ha nem tag, akkor kizárom annak a szolgáltatásnak az igénybevételéből. Sokszor tapasztaltunk ilyet is.

Most azt mondja, én nem vagyok tag, mert már bocsánat, az a költségvetési pénz, amit kifizetnek, az az adófizetők pénze, nem lehet diszkriminálni, hogy én tag vagyok vagy nem vagyok tag, azért kapta ezt a szolgáltatást. Tehát még ennél a módosításnál is maradnak olyan anomáliák, amelyeket itt a törvényhozásban nem leszünk képesek feloldani. Miért nem? Azért, mert az élethelyzetekre, minden élethelyzetre nem lehet és nem is vagyunk képesek szabályt alkotni.

Azonban azzal a terelő szabályozással, amit oly sokszor mondanak, hogy liberális szabályzás, talán el lehetne indítani azt a folyamatot, amelyben érzi a fontosságát a gazdasági tevékenységet folytató, hogy ő tagja legyen ennek a szervezetnek, mert így jut bizonyos információkhoz, így kap bizonyos védettséget, és - ez is itt valamelyik felszólalásban előfordult - ha olyan magatartást tanúsít, ami a szakma szabályait súlyosan sérti, akkor ettől el lehet tiltani. De ha nem kamarai tag valaki, akkor ez a retorzió vele szemben nehezebben érvényesíthető, és nem véletlen, hogy a szakmai köztestületi kamaráknál mindenütt kötelező tagság van, orvosi, növényorvosi, könyvvizsgálói, építészi, ügyvédi, mit tudom én, hányfajta kamara van, és még a számuk szerintem gyarapodni fog. Hogy ez most jó vagy nem jó, az másik történet, de a gazdasági kamaráknak is ebbe az irányba kell elmozdulni, hogy a tagság nemcsak szolgáltatással jár, hanem a gazdaságban való részvétel biztosítéka és referenciája is. Mert elképzelhető, hogy az üzleti életben egy nem kamarai tag előbb-utóbb hátrányba fog kerülni, mert nincs mögötte egy szervezet, nincs referencia, és ha esetleg egy gazdasági probléma jelentkezik, akkor nincs mögötte egy olyan védernyő akár gazdaságilag, akár a jogi szabályozást tekintve, ami a fennmaradását és a részvételét biztosítaná.

Nos, ez a módosítás, ami itt van, segít abban, hogy a kamarák valóban a köztestületi mivoltukból fakadóan eltávolodjanak az itt említett úgynevezett érdek-képviseleti szerepkörtől, ami egy szereptévesztés volt már akkor is, amikor fölvállalták, de én még mindig hajlamos vagyok arra, hogy az agráriumnál egy erősebb szabályozásra lenne szükség, mert az európai uniós támogatások elérésnek lehetősége a kis egzisztenciák szempontjából biztosan nagyon nehéz lesz, és ehhez egy erősebb kamarai háló és kötelék talán nagyobb segítséget tudna nyújtani.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu