DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az köztudott, hogy mi, kisgazdák az egész európai uniós csatlakozás során két dologban fenntartásainkat hangoztattuk. Az egyik azért történt, mert az Európai Unió alkotmányos berendezkedése még nem tisztázott. A másik egyértelműen a mezőgazdaság okán történt.

Aggodalmaink voltak, és ezek az aggodalmaink akkor, amikor a jelenlegi kormány hatalomra került, és különösen, amikor a Németh-Szanyi kettős átvette az agrárirányítást, ezek az aggodalmak a gazdákban mérhetetlenül felerősödtek. Másfél esztendő azt igazolja, hogy nem voltak ezek alaptalanok. Másfél esztendő ugyanis a legrosszabb álmainkat is alulmúlta. 2003-ban sikerült a családi gazdák számára korábban biztosított 16 ezer forint/hektáros támogatást 9 ezer forintra leküzdeni. 2004-ben ez megszűnik.

Mindez alatt pedig azt hirdették és azt mondották a tehéntartó gazdáknak: hagyjanak fel a tevékenységükkel, hiszen nincs jövője azoknak a gazdáknak, akik 5-10-15 tehenet tudnak eltartani - eközben pedig azt tapasztalták, hogy a boltokban megjelent a szlovák tej, az a tej, amelyet állítólag olcsóbban hoznak be Magyarországra, még annál is, mint amilyen az itteni önköltség.

De kaptak tanácsot a sertéstartók is. Először Medgyessy Pétertől, aki Békés megyében azt ígérte, hogy 380 forint/kilogrammos felvásárlási ár lesz, amint ők kormányra kerülnek. Ma 210 forint ez a felvásárlási ár, és az önköltséget sem fedezi.

Kaptak tanácsot természetszerűleg a baromfitartók is, jogszerű tanácsokat kaptak, hogy miket kell nekik végrehajtani ahhoz, hogy egyáltalán a tevékenységet folytathassák. De támogatást, azt nem kaptak.

Mindeközben pedig, és erről valóban nem a Németh-Szanyi kettős tehet, Magyarország elszenvedte az egyik legnagyobb aszálykárt. Az aszálykár bekövetkeztéért nyilvánvalóan nincs politikai felelősség, de a kezeléséért súlyos felelősség van, hiszen mindenki tudta, hogy több mint százmilliárd forintos a kár; mindenki tudta, hogy a gazdák rákényszerültek, hogy akkor, amikor a terményt betakarítják, már a géptől mélyen nyomott áron értékesítsék azt a gabonát. Eközben pedig hiába szóltak felelős személyek, az egyes szervezetek, hogy tessék az exportot leállítani, mert súlyos, nagyon súlyos piaci zavarok fognak bekövetkezni, ezzel szemben az agrárvezetés kétszeres aratást biztosított azoknak az exportőröknek, akik egyszer az exporton, egyszer meg majd az importon fognak gazdagodni. Kérdezem én: miért nem a gazdákon segítettek?!

Másfél év alatt elmondtuk nem egyszer, nem kétszer, hogy akkor, amikor a koppenhágai gyászos szereplést befejezték, azt is vállalták, hogy az intézményrendszert kiépítik, azt az intézményrendszert, amelynél már készen volt az a két intézményi háttér, amelyet csak egyesíteni kellett volna. Miért nem tették? Azért nem, mert az Agrárkamarából érkezettek az Agrárkamarát szerették volna valamilyen helyzetbe hozni. Nem sikerült.

Ugyanakkor kiderült az is, hogy bizony, a mostani figyelmeztetés, amit én most szó szerint mondanék, amely így szólt: “a még hátralévő feladatokat és a rendelkezésre álló időt tekintetbe véve ma már komolyan kétségbe kell vonni, hogy Magyarország rendelkezhet-e egy működő rendszerrel a csatlakozás kapcsánö, ez világos utalás, nem arra, hogy nem lesz pénz, hanem arra, hogy mi fizetünk, de nagy valószínűséggel nem kapunk. Ugye-ugye, mégiscsak fontos az a pénz, amiről szó van, hiszen nagyon jól hangzott ma már itt el, hogy a gazdák jövőjét jelenti!

A helyzet ma azonban olyan, hogy felelősen csak azt lehet mondani, bármi történt a másfél esztendő alatt, minden keserves tanulság ellenére meg kellene kísérelni, hogy a magyar agrárium érdekében történjen valami, ami a gazdákat átsegíti ezen a nagyon nehéz helyzeten. Ezért megkérdezem a kormány igen tisztelt képviselőjét, hajlandók-e arra, hogy az Országgyűléshez benyújtott határozati javaslatunkat a következőkben támogassák: az aszály miatt nehéz helyzetbe került gazdák számára biztosítsanak további 50 milliárd forintot. A mezőgazdasági hitelfelvételnél, a felajánlott hitelnél száz százalék garanciát adjanak. Biztosítsák, hogy 2004-ben olyan intézkedési és rendelkezési terv készüljön el, amely az állattartók megmaradását hosszabb távon garantálja. Ha május 1-jéig ezek életbe lépnek, az még három évig élni fog. Garantálják azt, hogy a gazdák megkapják azt az előleget, amely egyébként a nyomorúságos 25 százalékból majd járna. És végül: a terület alapú támogatás alsó határát egy hektárról 0,3 hektárra csökkentsék, ez az Európai Unióban elfogadott átlag.

Ha mindezeket teljesítik, akkor úgy gondolom, van együttműködés. Ha nem, akkor tudjuk, hogy gazdák nélkül akarnak az Európai Unióba érkezni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu