RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2003. december 22-e a téli szünet első napja. A megérdemelt pihenést ma kezdik meg a diákok és a pedagógusok. Van mire visszatekintenünk. Soha nem részesült ingyenes étkezésben annyi gyermek a magyar óvodákban és iskolákban, mint idén. Soha nem kapott ingyenes tankönyvet annyi tanuló, mint idén. Soha nem részesült tizenharmadik havi családi pótlékban annyi család, mint ebben az évben. Soha nem került a karácsonyfa alá annyi számítógép, digitális fényképezőgép, fotónyomtató, mint ebben az évben.

Ehhez a tanévhez kapcsolódik az is, hogy aktualitását vesztette az a jóslat, miszerint elindul az iskolabezárási hullám, a 2003. év az oktatási intézmények bezárásának az éve lesz. Azért sem igaz ez, mert az elmúlt egy évtized jó pár tanévére elmondhatjuk, hogy kevesebb volt az oktatási intézmények száma, mint a megelőző évben. Bizonyítja ezt Pokorni Zoltán még miniszterként tett kijelentése is: “Egy szomorú folyamat természetes következménye a jelenleg zajló iskolabezárási hullám.ö A mondatból mára elmaradt az együttérzést kifejező “szomorúö szó, és nem tartják már természetesnek az esetleges iskolabezárásokat.

De beszélhetünk-e egyáltalán iskolabezárási hullámról? Lássuk csak, bekövetkezett-e a jelzett folyamat! Több száz iskolát fognak bezárni. Az előző évihez viszonyítva csak tizenhárommal kevesebb az óvodák száma és félszázzal az általános iskoláké. A középiskolák száma tizenhattal több. Ez azt jelenti, hogy az oktatási intézmények száma az előző tanévhez viszonyítva mindössze 0,5 százalékkal kevesebb. Ez még rezonanciának se mondható, nemhogy hullámnak.

Úgy gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy egy iskola bezárása is fájdalmas az oda járó gyermekeknek és szülőknek, hiszen ezt a tanulók az állandóság, a stabilitás, a biztonságérzet elvesztéseként élik meg. Az iskola bezárása változás a családok életében, és a pedagóguskollégák nevelő-oktató munkájában is, hiszen ezzel egy pedagógiai műhely bomlik fel. Tehát közösen kell fellépnünk minden olyan óvoda-, illetve iskolabezárás ellen, amely indokolatlan.

(11.50)

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a gyermekek száma hazánkban csökken. Döntő többségében a tanulólétszámra lehet visszavezetni azt, ha iskola- és óvodabezárásra vagy -összevonásra kerül sor. A statisztikákból ismert, hogy ebben az évben 22 ezerrel kevesebb az általános iskolás tanulók száma, mint tavaly. Ugyanakkor örömteli dolog az, hogy középiskolába több tanuló jár idén, mint tavaly. De talán abban is egyetértünk, hogy fölösleges riogatásra nincs szükség. Már hallom az aggódó hangokat: ha ilyen ütemben folytatódik az óvodák, iskolák bezárása, akkor nyolcvankilenc év múlva az oktatási intézmények száma a felére fog csökkenni. Ha az intézmények bezárásának tendenciáját nem állítja meg a Medgyessy-kormány, akkor százhetvennyolc év múlva nem lesz óvoda, iskola hazánkban.

Az adatokkal, a statisztikákkal, a tendenciákkal mit sem törődik a jól összeszokott kórus, és csak ismételgetik: akkor is van iskolabezárás. Hullámzik tovább a hír: iskolabezárás, iskolabezárás - hátha felkapja a sajtó, hátha kapnak rajta a fenntartók, hátha elhiszik a szülők. De kinek jó ez a bizonytalanság?

A 2003/2004-es tanévben az ellenzéknek egy másik jóslata sem vált be, amely így hangzott: ez a tanév a pedagógusok elbocsátásának az éve lesz. Ezt is a tények cáfolják, ugyanis ebben a tanévben az előzetes jelzések alapján 2200 fővel több pedagógus van a pályán, mint az előző évben. Nincs tehát iskolabezárási hullám, nem kell tartani a pedagógusoknak az elbocsátástól, nyugodtan tölthetik a megérdemelt szünidőt, és munkájukra koncentrálva kezdhetik majd meg a második félévet.

Innen is kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánok a pedagóguskollégáknak, a diákoknak, mindazoknak, akik felelősen állnak a magyar oktatásügyhöz. Kellemes ünnepeket, boldog új évet kívánok minden képviselőtársamnak és mindenkinek, aki segítette a munkánkat ebben az évben.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu