HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a mai nap vitáját, nyilván vérmérsékletétől függően, van, aki bosszankodik, és van, aki nevet. Miket hallunk itt? Hát azt, hogy minden rendben van. Sőt, még azt is hallottuk, hogy a mezőgazdaság soha nem látott magaslatokba jutott, csodálatos eredmények születtek az elmúlt évben. Valószínűleg ezt ünneplik ma a gazdák az utakon.

De nemcsak az a baj a Medgyessy-kormány két évével, hogy egy kiegyensúlyozott és nyugodt világból egy bizonytalanságot és szorongást keltő világba vezette az országot, ezt mindannyian éljük… (Dr. Magda Sándor: Ennek van pofája!) Ez egy kicsit erős kifejezés volt, képviselő úr, ezt kikérem magamnak! Nekem nem pofám van! (Dr. Magda Sándor: Ez felháborító!) Felháborító az, amit ön csinál! (Lasztovicza Jenő: Egyáltalán, hogy egy rektor ilyeneket mond, ez a felháborító!) Hát ez a helyzet a magyar parlamentben - a kormányzati kommunikáció sajátos eszközével találkoztunk ma itt, a képviselő úr kifejezésében is.

Tehát nem csupán a gazdaságot sikerült két év alatt padlóra küldeni, de a magyar társadalom is megitta ennek a levét. Hogyan kezdődött? Kezdődött a szavazatvásárló ígéretekkel, azokkal, amelyekről ma azt állítják, hogy nélkülözhetetlenek voltak. Senki nem mondja ebben a parlamentben, mi is megszavaztuk azt, hogy a közalkalmazottak kapjanak megfelelő béremelést. De azt nem szavazta meg senki, hogy ezt ilyen módon adják, és ennek ilyen következményei legyenek a magyar társadalomra! Hol követték strukturális változások ezeket a juttatásokat? Ki látta ezeket a változtatásokat? Így kell adni egy béremelést? Nem így kell adni!

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat is sikerült kellőképpen nehéz helyzetbe hozni. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Mire gondolok? A magyar társadalom minden tagja csökkentett, vesztett esélyekkel indul ebben az évben, és ezek között leginkább a legjobban rászorulók kapják a legkevesebb esélyt. Gondoljanak arra, hogy mit kaptak a fogyatékosok ebben az évben, mennyivel kevesebbet, mint előtte.

Gondoljanak arra, hogy a minimálbér értéke két év alatt nem emelkedett (Podolák György: Micsoda?), szemben a miniszteri fizetésekkel, amelyik száz százalékkal emelkedett. (Göndör István: Ez nem igaz!) Gondoljanak arra, hogy a társadalom más rászoruló rétegei szintén nehezebb helyzetben vannak. Ezzel szemben a kormányzati kommunikáció azt hirdeti, hogy nemcsak hogy minden rendben van, hanem nagyszerű fejlődés előtt állunk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így is van!)

Mi az oka ennek a helyzetnek? Mi az, amit mi a Medgyessy-kormány magatartásából hiányolunk? Hiányzik a jövőkép, hiányzik az össztársadalom iránti felelősség, hiányzik a rátermettség és természetesen a kormányzati határozottság is.

Mit jelent a jövőkép hiánya? Azt jelenti, hogy intézkedéseit nem egy hosszú távú koncepció alapján hozza meg, hanem egy rövid távú politikai program, pontosabban politikai érdek alapján. Nyilvánvaló, hogy ez a rövid távú érdek a hatalom megszerzése és megtartása volt.

A szemléletmóddal mi a probléma? Azok, akik első intézkedésüknél az előbb említett százszázalékos miniszteri béremeléssel vagy a tőkejövedelmek adómentesítésével törődtek, azoknak nincs érzékük a szegény, rászoruló emberek problémái iránt. Ezért került a magyar társadalom többsége, és különösen a legszegényebbek, sokkal nehezebb helyzetbe, mint voltak.

Itt a parlamentben elhangzó, előbbi durva megjegyzések mellett olyan, egyszerűen magyarázhatatlan tények is elhangzanak, mint például: “a családok helyzete romlott a polgári kormány idejénö. 200 milliárd forinttal többet költöttünk a családokra, mint ahogy átvettük a költségvetést. 200 milliárddal! Hogyan lehet, hogy az alatt romlott a helyzetük? (Dr. Katona Béla: Melyik családoknak?) A képviselő úrral nem szeretnék vitatkozni, mert ez nem dialógus, hanem egy monológ akar lenni (Dr. Katona Béla: Azt tapasztaljuk!), de ha már felvetette, akkor beszéljünk erről. Azt kérdezi, hogy melyik családoknak adtunk: minden magyar családnak. Gondoljon arra, hogy az adókedvezmény nem a gazdag családokat szolgálta, hanem a dolgozót. (Derültség és közbeszólások az MSZP soraiból.) Ön szerint egy pedagógus gazdag ember? Aki dolgozik, gazdag ember? Nem, az dolgozik! (Podolák György: Nem, de aki minimálbért kap, az nem gazdag ember.) Aki minimálbéren dolgozott, az is megkapta az adókedvezményét. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Az megkapta! - Dolgoztattátok a minimálbérért!)

A másik juttatás a kiegészítő családi pótlék. Önök szeretik azt mondani, hogy mi nem emeltük a családi pótlékot. Elfelejtik, hogy a családi pótléknak két eleme volt, az egyik a törzs, a másik pedig a kiegészítő családi pótlék, amit a legszegényebbek kaptak. Ez jelentős mértékben emelkedett. Ezt miért nem hangsúlyozzák ki, amikor a bírálataikat megfogalmazzák?

A minimálbér 250 százalékos emelésével kik kaptak támogatást, ha nem a szegények? Nem a nem dolgozó szegények, ez igaz, mert őket segéllyel szeretnék a munkaszándéktól függetlenül támogatni. Mi azokat a rétegeket erősítjük, amelyeknek legalább szándéka van dolgozni.

Ezért az az állítás, hogy a magyar családok és benne a szegények nem kaptak támogatást a polgári kormány idején, egyszerűen nem igaz. Ne etessük tovább a magyar társadalmat ezekkel a téves vagy tudatosan megtévesztő állításokkal!

Tehát amikor a gazdaság helyzetéről beszélünk, akkor meg kell említenünk azt is, hogy ez a gazdasági helyzet a magyar társadalom egészére és benne a legszegényebbekre is súlyos hatással van, romlik az össztársadalom esélye ma Magyarországon, különösen a legszegényebbeké.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu