BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten figyelmet érdemlő hír jelent meg, a fogyatékossá minősített gyermekek 43 százaléka roma származású. Ez megdöbbentően magas arány. Úgy nagyságrendileg azt mondhatom, hogy négyszer akkora a reprezentációja a roma gyerekeknek - államtitkár úr mutatja, hogy ötször akkora a roma gyerekek reprezentációja - a kisegítő, illetve gyógypedagógiai iskolákban, mint, mondjuk, az országban.

Felmerül a kérdés, hogy milyen alapon minősülnek ezek a gyerekek fogyatékosnak. Úgy tudom, hogy a fogyatékosság megítélésének nagyon szigorú szakmai szabályai vannak. Értelmi szempontból lehet enyhe fokú, középsúlyos vagy súlyos a fogyatékosság. Mindannyian tudjuk, hogy ezek az iskolák nem arról szólnak, hogy azt a hátrányt, amit ezek a gyerekek hoznak magukkal, leküzdjék, és valahogy visszakerüljenek a normál iskolákba. Csak nagyon ritkán fordul elő ez, az ott dolgozók áldozatos munkája ellenére. Ezek az iskolák valójában bélyeget jelentenek ezeken a gyerekeken, méghozzá megmásíthatatlan bélyeget. Rögzítik azt a leszakadást, lemaradást, megpecsételik a sorsukat.

Államtitkár Úr! Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy egyetért-e azzal, hogy a roma gyerekek esetében nagy százalékban valójában szocializációs különbségről van szó, hogy ezeknek a gyerekeknek a nagy része egészséges, épelméjű, és nem a kisegítő iskolában lenne a helye.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(15.40)

Forrás: parlament.hu