DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy a kérdés megválaszolásában azt a nyugdíjtörténetileg igazolható két szakaszt is visszaidézzem, miszerint először a nyugdíj-biztosítási törvénybe azért építették be az özvegyi nyugdíj intézményét, hogy az elhunyt egyébként munkát nem vállaló feleségének legyen jövedelme, ha a férje meghal, mert hiszen ez garantálta az ő minimális létbiztonságát ebben az esetben. Ma azonban a kockázat jellege fokozatosan átalakult, és ma már az özvegyi nyugdíj a saját nyugdíjjogosultságtól független ellátás lett, elvileg változatlan járulékfizetési feltételek mellett.

Az új özvegyi nyugdíj rendszerének az a célja, hogy az elhunyt házastárs halálát követően a megnövekedett létfenntartási költségeket valamilyen módon átvállaljuk az özvegytől. Ezért tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne a következőket megfontolni. Ne elsősorban a feléledési idő mértékét tologassuk előre még egy kicsit, hiszen akkor szűkített-bővített mértékben, de igazából mindig megmarad az egyedül maradtaknak egy rétege, akik igazságtalannak fogják érezni ezt a rendszert. Ezért javaslatot teszek egy olyan megoldásra, hogy kerüljön bevezetésre az özvegyi nyugdíjban nem részesülő idős egyedülállók számára egy nem biztosítási alapon működtetett, egyedül élők számára adott szociális ellátás vagy jövedelemkiegészítés. Ez utóbbi irány azért is tűnik célszerűbbnek, mert nem biztosítási alapon a nem özvegy egyedülállók problémájával is lehetne foglalkozni, akik szintén rászorultak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), számukra azonban ez a megoldás szóba sem jöhet.

Ezért alaposan fontoljuk meg, és a költségvetési törvénynél, azt javaslom, térjünk vissza erre a megoldási lehetőségre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu