DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Néhány héttel uniós csatlakozásunk, valamint a kormányzati munka félidejéhez közeledve nem árt áttekinteni a magyar egészségügy helyzetét. Idő hiányában nem akarom felsorolni mindazt a szépet és jót, melyet önök választási programjukban, illetve a kormányprogramban ígértek az ágazatban dolgozóknak és a lakosságnak.

Tegnap egy interpellációra adott válaszát úgy kezdte Kökény miniszter úr, hogy a témával kapcsolatban igazság és alázat szükséges, nem pedig riogatás. Súlyos lehet a helyzet, ha önök a tények ismertetését riogatásnak tekintik, de teljesen egyetértünk abban, mivel több mint tízmillió honfitársunk egészségügyi ellátásáról van szó: igazság és alázat szükséges, így van, de ezt elsősorban önöknek kellene gyakorolni.

Ami az igazságot illeti: önök a problémákra adott válaszaikat mindig azzal kezdik, hogy soha nem látott, 50 százalékos béremelésben részesültek az egészségügyi dolgozók, azt sugallva, hogy időnként felmerülő bérkövetelésük megalapozatlan lenne. A béremelésre, államtitkár asszony, tavalyelőtt, 2002-ben került sor. Sem tavaly, sem az idei esztendőben nem fog nőni az alapbérük.

Engedje meg, hogy ismét idézzek egy táblázatból, melyet a Gyógyinfok készített, és amelyből megtudhatjuk, hogy 1998-2001 között, az előző ciklusban, tehát nem egészen három esztendő alatt az orvosok alapilletménye 73 százalékkal, összkeresetük 67 százalékkal nőtt. A szakdolgozók esetében ezek az adatok 59, illetve 55 százalékot mutatnak.

Ön is nagyon jól tudja, hogy egy huszonöt éve praktizáló, több szakvizsgával rendelkező kolléga nettó bére manapság alig haladja meg a minimálbér kétszeresét. Tehát lassan már abba lehetne hagyni a béremelésre történő hivatkozásokat!

Mára már tisztán látható, hogy a gyógyító-megelőző ellátásra mennyi jutott az elmúlt esztendőben, és mennyit szán az idei esztendőben a kormány. A költségvetés tárgyalása során ugyanis, törvénytelen módon, a kormány nem bocsátotta a parlament rendelkezésére a múlt esztendei várható számokat. Az adatokból megállapítható, hogy erre a területre 0,11 százalékkal szán többet csupán a szocialista-szabad demokrata kormányzat. Mielőtt cáfolna, államtitkár asszony, felhívom mindenki figyelmét, hogy a 264/2003. kormányrendelet táblázataiban ellenőrizheti szavaim hitelességét. Ez a növekmény messze nem fedezi a megnövekvő költségeket, amelyek közül egyet emelnék most ki csupán, az áfa kérdéskörét. Már hallom a választ: az előző kormány nem kért mentességet ebben az ügyben. Igazság és alázat, államtitkár asszony! 2002. december 13-áig, a koppenhágai csatlakozási szerződés aláírásának időpontjáig önök is kérhettek volna mentességet, élhettek volna azzal a felajánlással, mely lehetővé tette volna bármelyik fejezet újbóli megnyitását és tárgyalását. A felelősség itt tehát minimum fele-fele arányban oszlik meg a mostani és az előző kormány között. De az energiahordozók magas áfakulcsba sorolása már teljesen az önök felelőssége.

¨

(9.10)

Ide tartozik a gyógyszerár kérdése is. Önök felmondtak - a nemzetközi életben teljesen szokatlan módon - egy olyan aláírt megállapodást, amely csupán az infláció kétharmadáig engedélyezte volna a medicinák áremelkedését. Ez a mostani viszonyaink között 4-5 százalékot jelent, szemben a nemrég közzétett 16 százalékkal.

Biztos vagyok benne, ön adatokkal fogja cáfolni állításomat, s a támogatott és nem támogatott patikaszerek ármódosulásáról fog kioktató előadást tartani, ahogy szokta. De ne engem győzzön meg az igazáról, államtitkár asszony, hanem azokat a betegeket, akik a patikában nem tudják a gyógyszerüket kiváltani, s azt a Központi Statisztikai Hivatalt, melynek korábbi vezetőjét politikai okokból leváltották; a 16 százalékos áremelkedést ugyanis ők tették közzé.

Az ebből is eredő, jelentősen megemelkedett működtetési költségek lehetetlen helyzetbe hozták az egészségügyi intézményeket. Tetézi a bajt a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint alkotmányellenes új finanszírozási rendelet. Ezért fordultunk két héttel ezelőtt az Alkotmánybírósághoz, annak megsemmisítését kérve, és üdvözöljük, hogy a Magyar Orvosi Kamara hasonló lépésre szánta el magát.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egészségügyi ellátás elérhetősége nem csupán jótékonysági vagy etikai kérdés, hanem alapvetően nemzetstratégiai kérdés, hisz az egészséges ember komoly gazdasági erőforrás is egyben. A mai egészségpolitika ezt nem veszi tudomásul. Nem veszi tudomásul, hogy egy lehetetlen helyzetbe kerülő egészségügynek nagyobb kárát látja a költségvetés, mint ha azt megtartjuk a lakosság szolgálatában. Kérem, gondolkozzon el ezen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu