DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném jelezni, hogy 5 perces időkeretben lett meghatározva egy-egy hozzászólás időtartama, a bennem lévő mondandó ennél több, de nem szeretnék visszaélni a tisztelt Ház, itt jelen lévő képviselőtársaim türelmével. Ezért csak annyiszor 5 percre szorítkozom, amennyi feltétlenül muszáj.

Szeretnék visszautalni a bizottsági véleményre. Hosszan tartó és kitartó együttes munka szükséges ahhoz, hogy ebből az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatból valóban jó, elfogadható, vállalható országgyűlési aktus legyen. Mondhatom azt is, hogy ennek a határozati javaslatnak a több mint 10 hónapos története, a benyújtásától számítva persze, tekinthető kis magyar parlamenti abszurdnak is. Valami olyasmire gondolok, mint ami az irodalomban már több helyen is olvasható, hogy az egyes ember mondja a nemet, távolról a tömeg hangja igenként hangzik.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, visszautalva a bizottság képviseletében elmondott gondolatokra is, mert igazán tiszteletre méltó gondolatokat vet föl maga az előterjesztő. Hiszen, még egyszer mondom, ki ne értene egyet azzal, hogy vannak nagyon fontos értékeink? Ki ne értene egyet azzal, hogy ezeket megfelelő védelemben részesítsük? És ki ne értene egyet azzal, hogy adott esetben a magyar agráriumban érdekeltek anyagi lehetőségét is segítsük elő ilyen jogi védelem biztosításával? Tisztázatlan ugyanakkor a célja ennek az országgyűlési határozatnak, és még tisztázatlanabb benne, hogy milyen jogi hatást kíván elérni.

Ami az értékeinket illeti: azt gondolom, hogy értékeinket most, néhány nappal, néhány héttel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt nagyon fontos vállalnunk. Mi magyarként szeretnénk sikeresek lenni abban a közösségben, amelyiknek a neve Európai Unió. Mi ehhez az Unióhoz szeretnénk hozzátenni, és azt gondolom, egyet kell érteni mindazokkal, akik azt állítják, hogy aki értékeit, múltját nem ismeri, annak bizony nincs jövője. Nagyon itt van az ideje annak, hogy a kellő listákat állítsuk össze önmagunk számára értékeinkről, és ehhez hozzá kell hogy tartozzon a határozati javaslatban megfogalmazott gondolat mentén megjelenő értékek sora is.

Glatz Ferenc úr tollából olvastam néhány gondolatot, amelyek a történetírás nehézségeiről szólnak. Nagyon egyetértek vele, féloldalas ma a történetírásunk és a történetismeretünk. A politika történetét sajátíttatjuk el gyermekeinkkel, holott sokszor jóval jelentősebb értékeket jelentenek azok a gazdaságtörténeti vagy éppen agrártörténeti fejlemények, amit egy nép teljesítményként produkált. És azt gondolom, a magyar nép is ilyen.

A gondolat tiszteletreméltósága mellett nagyon fontos lenne a cél tisztázása. Mit is kíván nemzeti kinccsé nyilvánítani ez a határozati javaslat? Egy biztos, a címében szereplő védett állatfajtákat nem, hiszen a mai magyar jogban a védett állatfajokat a természetvédelmi törvény alapján megjelent, különböző rendű-rangú védettséggé nyilvánító jogszabályok tartalmazzák. Az itt felsoroltak egyike sem található meg benne. Hogy egy egyszerűbb példát mondjak, hozzám talán illenek is ezek a hasonlatok, a pontynak méretkorlátozása van, de a ponty mint fajta nem kap védettséget.

Azok a fajták, állatok, amelyek itt föl vannak sorolva, a természetvédelmi törvény értelmében nem tekinthetők őshonos fajoknak. Talán nem kell túl nagy történelmi, akár politikatörténeti ismeret ahhoz, hogy tudjuk, hogy a pulyka nem tekinthető magyar és őshonos fajtának.

Az, hogy régiek lennének azok a fajták, fajok, amelyekről itt szó van, arról persze lehet vitatkozni, hiszen ki tudja, mit is jelent a régi. Egy biztos azonban, hogy óriási léptékbéli különbségek vannak, hiszen a velünk érkezett, akkor nyilván még nem tökéletesen fajtaként funkcionáló magyar kutyafajták mellett olyan állatok is például, megint csak tudom mondani, a ponty is szerepel benne, ami kifejezetten más időszaktól tekinthető olyannak, mint ami itt le vagyon írva.

(22.40)

Magyar állatfajokról, állatfajtákról van szó a határozati javaslat szerint. Aki elolvassa a fajtalistát, akár a lovaknál, akár a galamboknál találhat bőségesen olyant, ami a mai értelemben vitára ad okot.

Elnök úr, szeretném jelezni, hogy ismételten szót fogok kérni.

Forrás: parlament.hu