SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan nincs bent Arató Gergely képviselőtársunk, de azért neki szánom az első mondataimat. Kénytelenek vagyunk elismételni azokat az érveket, mondatokat, amelyek a bizottsági ülésen is elhangoztak, mivel a módosító indítványainkat a kormány javarészt nem fogadta be. Hiába érveltünk jobbnál jobb vélt indítványaink mellett, ezek sajnos nem érték el a kívánt hatást. Egy véleményünk szerint egyébként konstruktív vita során volt egy nagyon fontos ütközőpont közöttünk ellenzékiek és önök, kormánypártiak között. Ez pedig az ingyenes tankönyv kérdése volt.

Számos módosító javaslatban szerepelt ennek a megfogalmazása, most nem kezdem el felsorolni, hét-nyolc pontban tárgyaltuk ezt. Nem tagadom, ez elő fog kerülni majd a kapcsolódó módosító javaslataink során is.

Úgy gondoljuk, hogy a szocialista kormány tett némi előrelépést annak érdekében, hogy többen jussanak hozzá az ingyentankönyvhöz. Valóban, ez letagadhatatlan. Azonban még mindig jelentős rétegek - ahogy ezt Lezsák Sándor képviselőtársam kifejtette - nem jutnak hozzá az ingyen tankönyvhöz. Ez túl azon, hogy számukra komoly érdeksérelemmel jár, úgy gondolom, hogy adminisztrációs költségben sem jelent kevés pénzt. Úgy gondoljuk, hogy ennek a kiterjesztése mindenkire abszolút pozitív hatású lehet. Tehát ingyen tankönyvet mindenkinek - ez a mi kérésünk és kívánságunk.

A második nagyon fontos megjegyzésem Gusztos Péter képviselőtársam módosító indítványához kapcsolódik. Valóban, a bizottsági ülésen támogattuk az ő módosító javaslatát, amely a tankönyvvé nyilvánításhoz, a tankönyvkiadáshoz kapcsolódott. Mi akkor is elmondtuk már, hogy ez helyes irány. Arról van szó, hogy a kiadók és a szerzők között némi felelősségmegosztást kell vállalni, ugyanakkor viszont közös felelősséget is kell adniuk, hogy a tankönyvet tankönyvvé nyilváníthassák.

Ott, a vita során is elmondtuk, és most is javasolnánk, hogy ezt próbáljuk egy kicsit továbbfejleszteni azáltal, hogy az a szerző kaphasson csak jogot a tankönyv terjesztésére, aki egyúttal vállalja, hogy valamely kiadó a tankönyv kiadását vállalja a későbbiekben. Nehogy esetleg majd szeptember-októberben szembesüljünk azzal a ténnyel, hogy van rendelés a tankönyvből, csak éppen nincs kiadó, aki kiadná ezt a tankönyvet.

Van még egy nagyon fontos megjegyzésem valamelyik ponthoz, ha jól emlékszem, az 5. ponthoz. Ez pedig a díjazással függ össze. Képviselőtársaim, akik már láttak ilyen tankönyvosztást, tankönyvfelelősi munkát, tanúsíthatják, hogy bizony, ez nem hálás feladat. Jó, hogy ezért jár bizonyos jutalék, bizonyos honorárium az iskolában, de ezek a pedagógusok főleg egy nagyobb iskolában, ketten-hárman az idegösszeomlás szélén állnak szeptember közepén, szeptember végén.

Úgy gondoljuk, hogy ebből az összegből, amit a törvényjavaslat megnevez, a tankönyvfelelőst kell díjazni; nem feltételek esetén, hanem kötelezően, és ha lehet, ez jusson el az iskolába mindenképpen. Úgy gondoljuk, hogy ez tehát az igazságos teherviselés egyik feltétele lenne.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu