GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! A kormány természetesen támogatja a vizsgálóbizottság felállítására irányuló képviselői javaslatot. Teszi ezt abból az elvi megfontolásból, hogy biztosítsa a képviselőháznak azt a jogát, hogy ha valamit vizsgálni kívánnak, akkor vizsgáljanak, hozzájussanak minden információhoz, annak érdekében, hogy mindenki megnyugodjon, a kételyei eloszolhassanak; és nem utolsósorban attól az önös érdekétől vezérelve, hogy végre álljanak meg azok az állítások, ferdítések, valótlanságot hangoztatások, amelyek ezt az ügyet jellemzik.

Én nagyon örülnék neki, hogyha a vizsgálóbizottság kezdeményezésére irányuló szándék ténylegesen megtestesülne, és tényleges kíváncsiságot jelentene, és a képviselő urak kíváncsiak lennének azokra a válaszokra, amiket ezekre a kérdésekre kapnak. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen Márton Attila hivatkozott itt a gazdasági bizottság ülésére, és természetesen a koncepciójába úgy illett bele, hogy ezt olyan körítéssel adja elő, szó szerint idézem: “kaptunk választ bizonyos kérdésekre, de ki tudja, még mi minden homályban maradtö. Szeretném, ha Márton Attila elővenné annak a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyvét, és mutatna egyetlenegy olyan kérdést benne (Márton Attila: Meg fogom tenni...) - helyes, mutasson egyetlen olyan kérdést benne -, amire nem kapott választ, amit ott feltettek, és nem kapott rá választ; mégpedig olyan választ, amire nem volt viszontválasz vagy viszontkérdés, hanem a bizottság ott elfogadta azt a tájékoztatást, amit kapott.

Ha annak az ülésnek a jegyzőkönyvét tényleg felhasználta volna, amikor megfogalmazza a vizsgálóbizottság felállítására vonatkozó javaslatát, akkor a kérdések jó részét nem kellett volna feltenni, de természetesen fel lehet ezt tenni, meg lehet újra és újra vizsgálni ugyanazokat a kérdéseket, csak jó lenne, ha egy ilyen vizsgálat egyszer eljutna arra a pontra, amikor a választ is meghallják, és azt mondják, hogy jó, köszönjük szépen, meghallgattuk a választ, vagy elfogadjuk, vagy nem fogadjuk el.

Nem tudom, mekkora vita lesz most itt a javaslat kapcsán, ezért engedje meg a képviselő úr is, hogy a javaslattevő konkrét felvetésére megpróbáljak választ adni. Először is azzal kezdte, hogy a kormánypártok azt ígérték, hogy 800 kilométer autópályát építenek - én nem tudom, hogy mire hivatkozik a képviselő úr, amikor azt mondja, hogy a kormánypártok azt ígérték. Nevezze meg a kormánypártokat, amelyek ezt ígérték, és hogy mikor ígérték ezt a kormánypártok, hogy 800 kilométer autópályát fognak építeni. Én a kormánypártoknak egyetlenegy ígéretét tudom, ez megtestesült a tavaly márciusi kormányhatározatban, amit már a kormánypártok fogadtak el, a kormánykoalíció részeként, amelyik megfogalmazta azt az autópálya-építési programot, amely azóta is érvényes és hatályos, és amelyet megerősített a decemberi autópálya-törvény. Ez az, amit a kormánypártok ígértek és vállaltak, képviselő úr.

Azt mondja, hogy a médiában megjelentek bizonyos konstrukciók. Ez való igaz, a médiában sok minden megjelent, a médiának az a dolga, hogy próbáljon meg információkat szerezni, és próbálja meg azokat a közvélemény elé tárni. Ugyanakkor azt is szeretném leszögezni, hogy mivel üzleti tárgyalásokról volt szó, ez természetesen nem a sajtó nyilvánossága előtt zajlott. Én egyetlenegy olyan üzleti tárgyalást nem tudok - sokkal kisebb jelentőségű ügyekben sem, nemhogy egy ekkorában, amihez fogható mértékű üzleti ügy vagy tranzakció tényleg kevés van -, ami a kamerák vagy a sajtó nyilvánossága előtt zajlana, és ott mondanák el a részt vevő felek az álláspontjukat.

Tehát ebből következik, hogy miközben a sajtó végezte a dolgát, és próbált képbe kerülni, aközben sok olyan találgatás jelent meg, amelyek mögül hiányzott a tényalap. Tehát amikor ezekre a sajtóban megjelent konstrukciókra hivatkozik a képviselő úr, akkor elég ingatag talajon áll annak kapcsán, hogy ténylegesen mi történt. Ez nem lenne baj, ha ezt nem vádként fogalmazná meg, és nem tényként kezelné azokat az információkat, amik a sajtóban megjelentek, hanem ténylegesen kérdésként fogalmazná meg, aminek majd utánanézünk, hogy akkor mi volt igaz, és mi nem volt igaz belőle, és mik a tények. Tehát újra hangsúlyozom, hogy én nagy örömmel megyek elébe minden kérdésnek. Azzal nehéz mit kezdeni, amikor az ember azt tapasztalja, hogy a kérdések megfogalmazása helyett véletlenül az ítéletet írta meg a képviselő úr a beadványában, és olyan dolgokról beszél, amiket majd megvizsgál a vizsgálóbizottság, és vagy megalapozottnak találja, vagy nem találja megalapozottnak. De ezt állításként megfogalmazni a vizsgálóbizottság felállításakor, legalábbis méltánytalan.

Az egyik ilyen állítása a képviselő úrnak az, hogy a kormány a legdrágább megoldást választotta. Megint csak nem tudom, hogy mire alapozza ezt, képviselő úr, hogy a legdrágább megoldást választotta a kormány. Ezzel függ össze az a felvetése, hogy kért-e a kormány másoktól is ajánlatot, és ha igen, akkor mi lett ezeknek a sorsa. Megint csak azt az egyszerű tényt kellene figyelembe venni, hogy a kormány nem volt birtokon belül, tehát nem arról van szó, hogy a kormány rendelkezett az M5-ös autópályára vonatkozó jogokkal, és ezeknek az átadására - hogy kinek adja oda a legjobb feltételekkel továbbépítésre az M5-öst, üzemeltetésre az M5-öst - ajánlatokat kért volna, tehát hogy pályázatot hirdethetett volna meg, hanem a kormány nem rendelkezett ezekkel a jogokkal, amik az M5-ös autópályához kapcsolódnak.

(18.10)

Ennek megfelelően nem is hirdethetett meg rá pályázatot, hiszen elég balga lett volna az a kormányzat, amelyik olyanra hirdet meg pályázati felhívást, amivel nem rendelkezik. Tehát azt tudta tenni a kormányzat, hogy azzal kezdeményezett tárgyalást, aki rendelkezett azokkal a jogokkal, amelyek az M5-ös autópálya üzemeltetéséhez, működtetéséhez és továbbépítéséhez kapcsolódó jogok voltak. Vagyis a kormányzat ezzel a jogtulajdonossal kellett tárgyaljon, de nem birtokon belül volt, ahogy más összefüggésben ezt képviselő úr is mondta. Tehát ebből adódóan nem is hirdethet meg pályázatot arra, ami nem az övé. Nyilvánvaló, hogy nem hirdetett meg pályázatot erre, ezért nem is lehet egyenértékű ajánlatok közül válogatni, hiszen van valaki, aki rendelkezik a jogokkal, ővele vagy megegyezem, vagy nem egyezem meg, és más fogalmazhat meg indikatív ajánlatokat, ami őt végső soron semmire nem kötelezi, hiszen ő sem rendelkezik a jogokkal, és én mint állam szintén nem rendelkezem ezekkel a jogokkal. Tehát a más ajánlattevővel való üzletkötés anélkül, hogy üzletet kötnék a jelenlegi jogtulajdonossal, nem értelmezhető.

Ezzel választ adtam arra is, hogy közbeszerzés nélküli megoldást választott a továbbépítésre vonatkozóan a kormányzat, ugyanis a továbbépítésre vonatkozó jogokról '93-94-ben döntött az akkori kormányzat, amikor a koncessziós szerződés keretében ezeket a jogokat biztosította a koncessziós jog tulajdonosának. Ezek a jogok minden ellenkező állítás dacára - megint tessék szíves lenni majd jogi szakértői véleményeket igénybe venni - nem évültek el, nem jártak le, ezek jelenleg is a koncesszor rendelkezésére állnak, és ez alapján fogja az építést megvalósítani.

Megint csak alapfokú ismeretterjesztés. Az állam kétféle megoldást választhat, amikor egy ilyen munkát meghirdet: vagy rendelkezik a teljes költségvetési forrásával, persze, ha birtokon belül van, tiszta helyzetben, rendelkezik a munkák elvégzéséhez szükséges teljes pénzeszközzel, és azt mondja, hogy akkor közbeszerzési pályázatot hirdetek, kivitelezőt keresek, hogy ki teszi a legjobb, legolcsóbb ajánlatot; vagy nem rendelkezik ezekkel a pénzeszközökkel, de a létesítményt szeretné megvalósítani. Akkor jön, nem a közbeszerzési pályázat, hanem a koncessziós pályázat, amikor azt mondja, hogy nem az építésre keresek ajánlattevőt, hanem egy komplex ajánlattevőt keresek, aki létrehozza a létesítményt, nevezetesen az autópályát, aki ezt az autópályát üzemelteti, és aki ezt finanszírozza, és ezért cserébe ő kapja meg azokat a jogosítványokat, ami a hasznok szedéséhez kapcsolódik, nyilvánvalóan meghatározott időtartamra.

Tehát jelenleg is ez a helyzet, az állam egyrészt nincsen birtokon belül, és amikor ezt a pályázatot meghirdette '93-ban, akkor sem rendelkezett azokkal a pénzösszegekkel, amelyek egy közbeszerzési pályázathoz szükségesek lettek volna, ezért koncessziós pályázatot írt ki, amivel együtt a hasznok szedésének jogát odaadta a nyertesnek. Hogy miért pont ez a nyertes volt, ezt nem ezen a kormányzaton kell számon kérni.

A Postabank-pénz: kedves képviselő úr, számtalanszor válaszoltunk rá. Ez egy ilyen jó lufi, amit el lehet eregetni, hogy hová lett a Postabank-pénz. Egyszerűen megint csak alapfokú pénzügyi ismeretekre van szükség ahhoz, hogy az ember lássa, egy deficites államháztartás esetén indifferens kérdés, hogy melyik pénzből mit finanszírozok, vagy melyik bevételemből mit finanszírozok, és mi az, amit a hitelből finanszírozok. A kiadásaim egy részét a bevételeimből fizetem, a másik részét pedig hitelből fizetem. Most teljesen mindegy, hogy melyik részét fizetem a Postabank eladásából származó bevételből - mondhatom azt, hogy abból családi pótlékot fizetünk. Akkor ez most megnyugtatja a képviselő urat? És azt mondom, hogy akkor pedig ehelyett hitelt veszünk fel ahhoz, hogy az M5-ös autópálya továbbépítését, üzemeltetését finanszírozzuk. Mennyivel rosszabb ez a történet, mint ha azt mondanám, hogy a Postabank eladásából befolyt pénzből az M5-öst finanszírozzuk, és hitelből finanszírozzuk a családi pótlékot? Akkor megnyugtatná a képviselő urat? Ez az egész Postabank-pénz történet ilyen felfújt lufi, aminek nincsen ténylegesen jelentősége.

Hogy miért kell rendelkezésre állási díjat fizetni? Ez megint egy álnaiv kérdés, képviselő úr. Azért kell rendelkezésre állási díjat fizetni, ezt minden vizsgálóbizottság nélkül nyilván tudni lehet, de ezt egy vizsgálóbizottság is megerősítheti, mert senki ingyen nem fogja továbbépíteni az autópályát és nem fogja 27 éven keresztül üzemeltetni, ami jelenti a fenntartást, jelenti a karbantartást, és egy sor olyan munkálatot jelent, amitől egy út használható, a kor színvonalának megfelelő minőségben rendelkezésre áll a közlekedők számára. Azért, mert nincsen olyan, aki ezt ingyen elvégzi 27 éven keresztül, így hát rendelkezésre állási díjat kell fizetni, képviselő úr. Ilyen egyszerű a történet.

Nyilván itt vég nélkül lehet folytatni a kérdéseket és válaszokat. Azt gondolom összefoglalva, hogy a kérdések egy jó része álkérdés, tulajdonképpen arra irányul, hogy azt az eredményt és sikert, amit a kormányzat elért ebben a kérdésben, azt lehetőleg kicsit befeketítsük, besározzuk, nehogy már véletlenül örüljön neki valaki, hogy itt valami eredményt sikerült elérni, és nehogy már véletlenül valaki azt a kérdést tegye fel, hogy az előző négy évben vajon miért nem sikerült ugyanezt az eredményt elérni, amikor pontosan ugyanennyi lehetősége lett volna az előző kormányzatnak, hogy ilyen eredményt biztosítson az M5-ös autópálya-használat kapcsán. (Lengyel Zoltán: Az M1-est elfelejtetted?)

Így hát azt gondolom, hogy ilyen értelemben egy politikai játékról van szó, de készséggel állunk elébe, és továbbra is minden választ meg fogunk adni. A saját magunk által szorgalmazott üvegzsebtörvény alapján egyébként minden szerződést nyilvánosságra fogunk hozni. Ezek a nyilvános szerződések a vizsgálóbizottság rendelkezésére is fognak állni, ugyanúgy, mint bárki másnak a rendelkezésére, ezeket meg lehet vizsgálni. Egyetlenegy kérésem van: tessék szíves a válaszokat meghallgatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu