MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honvédelmi Bizottság!

A módosító indítványok közül több is azt célozza, hogy a “professzionálisö kifejezés kikerüljön az anyagból, és én ezt támogatom, csak nem ilyen módon. Az SZDSZ 1993-tól meghirdette az önkéntes, hivatásos hadsereg eszméjét. Ebben az “önkéntesö szó azt jelentette, hogy bárki, aki a haza védelmében részt kíván venni, aki akár nemzetőrséget is szervezne vagy abban részt venne, annak a számára törvényi és alkotmányos lehetőség nyíljon, hogy részt vegyen a védelmi erőfeszítésekben, részt vegyen a kiképzésben.

Ugyanakkor a hadsereg, a honvédség nagyobb részét, túlnyomó részét hivatásos szakembereknek kell képezniük. A “hivatásö gyönyörű magyar szó, amely az elhivatottságot jelenti. Azt, hogy valaki hivatásának tekinti a haza védelmét, hivatásának tekinti azon tudományok és gyakorlat elsajátítását, amely a lehető legjobb minőségben és legeredményesebben biztosítja a haza védelmét.

A professzionális szónak mint minden latin eredetű szónak a magyarban kicsit más értelme van. Egy olyan szinonima, amelynek más az aurája. A hivatás szónak gyönyörű aurája van: van papi hivatás, orvosi hivatás, és van hivatásos katona. Ezzel szemben a professzionálisnál mindig a pénz jut eszünkbe először, és valami olyan mellékzöngéje van ennek a szónak, mintha az, aki profi, pénzért ezt bárhol megcsinálná. Aki nem kötődik igazán ahhoz a szervezethez, amelynek a professzionális tagja. Gondoljunk csak a focistákra, másokra, az idegenlégiósokra, és így tovább.

Úgy gondolom tehát, hogy azt a szót, amit eredetileg választottunk 1993-ban, az “önkéntes, hivatásosö kifejezést következetesen végig kellene vinni.

(11.20)

Erre most már csak kapcsolódó módosító indítványok formájában van lehetőség, vagy pedig a honvédelmi bizottságot kérném meg e helyről, hogy nézze végig, vizsgálja végig az országgyűlési határozattervezetet, és ezt következetesen biztosítsuk.

Még egypár szót az önkéntességről! Ez az “önkéntesö jelző lehetőséget ad arra, hogy bárki részt vehessen a kiképzésben, és meg kell teremteni ennek a gyakorlati lehetőségeit. Úgy gondolom, felesleges előírni azt, hogy valaki hat hónapra bevonulhasson kiképzésre, mint ahogy az egyik módosító indítványban van. Ez a határozat tág teret biztosít arra, hogy a mindenkori honvédelmi kormányzat, katonai kormányzat ennek az esetleg felmerülő igénynek eleget tegyen.

Itt térnék rá a többször emlegetett nemzetőrség kérdésére. Én magam is nemzetőr voltam '56-ban, sőt a műegyetemi nemzetőrség szervezésében szerény módon magam is részt vettem, de ott más helyzet volt, ott pótolni kellett egy szétzüllesztett, mesterségesen elszabotált hadsereg működését, hiszen kevés olyan egysége volt akkor a néphadseregnek, amelyik szervezetileg átállt volna hozzánk, és szervezetileg teljesítette volna a haza idegen megszállókkal szembeni kötelezettségét. Voltak ilyenek, a légierő egésze ilyen volt, és voltak egységek, amelyek esküjükhöz híven védték az országot, és esküjükkel az ajkukon álltak az akasztófa alá, mint például a jutadombi hős katonáink. De a lényeg az volt, hogy a forradalom fő erejét képező felkelőkből, az egyetemistákból, a katonákból és a rendőrökből jöjjön létre egy olyan általános erő, amelyik a védelmi feladatokat és a karhatalmi feladatokat egyaránt ellátja. Ennek a szervezése már 29-e előtt megindult, és nem tudott igazán kibontakozni a második szovjet agresszió miatt. De úgy gondolom, hogy dicsőséges lapja a magyar történelemnek mind a két nemzetőrség, a '48-49-es és az '56-os nemzetőrség.

Most azonban gyökeresen más helyzet állt elő. Az a páratlan kegyelmi helyzet adódott nemcsak a magyarság részére, hanem a Kárpát-medence valamennyi népe, nemzete, nemzetisége, népcsoportja - és folytathatnám a felsorolást - részére, hogy egy egységes, nagyobb, tágas közösségben, közös normák alapján, az emberi jogok érvényesülését elősegítve, közösen boldoguljon. Ez egy óriási dolog; ez minden olyan aggodalmat lecsökkent, ami korábban jogosan élt vagy kevésbé jogosan élt itt vagy ott. Tehát ez a bizalmi helyzet egyre erősödik, és ennek következtében nincs reális veszélye annak, hogy valamelyik szomszédunk hagyományos módon megtámad minket, de ezt ki is mondják a doktrínáink és a biztonságpolitikai alapelveink. Tehát ebben a helyzetben egy területvédő, milíciaszerű, önként szervezet felállítása nemcsak hogy teljesen szükségtelen, de adott esetben félreviszi a dolgokat.

Az új kihívások, a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi bűnözés azok, amelyek ellen fel kell lépni, amelyekkel szemben a kultúrvilág jelenleg, úgy tűnik, nagyon kevéssé védett, és nagyon kevés eszköze van, amelyekhez teljesen új eszközöket kell majd kifejleszteni, de ezek közé nem tartozik egy önkéntes milícia, még ha a gyönyörű nemzetőrség névre is keresztelnők el. Úgy gondolom, hogy minden ilyen törekvés elvonja a figyelmet attól, hogy a fő veszélyre koncentráljunk. A terrorizmus és a különböző ideológiák hatása, amelyik nemcsak az idegen emberek életét tekinti prédának, hanem a saját életet is, ezzel az emberiségnek a nagy közös konszenzusát teszi tönkre, mert hiszen az nyilvánvaló volt, hogy minden élőlény élni akar, nem akar meghalni, és nem fogja a saját életét kockáztatni különböző őrült eszmék érdekében... - ez az alapelv megbomlott, és ennek látjuk jelenleg a hatását. Ezek jelentik a legfontosabb veszélyeket, ahogy ezt a fontos biztonságpolitikai és honvédelmi irataink lerögzítik, és ebben messzemenő konszenzus is van. Úgy gondolom, hogy ennek megfelelően a honvédelmi bizottságot fölkérném arra, hogy a “hivatásosö szó alkalmazásával a “professzionistaö jelzőt szüntessük meg.

A részletes bontású létszámról szóló országgyűlési határozati javaslathoz Keleti György képviselőtársam adott be módosító indítványt, amellyel kapcsolatban apró, nem is helyesírási, hanem inkább etimológiai problémám van, a tiszthelyettesi hallgatói kifejezés. Én úgy gondolom, hogy tiszthelyettes-hallgató; kötőjellel megoldható lenne ez az egyébként nyaktörő szóegyüttes.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu