TÖRÖK ZSOLT, a szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szociális és családügyi bizottság saját nevéből adódóan vizsgálta a jelentéstervezetet, amelyet a minisztérium a Ház elé terjesztett, és ennek megfelelően nagyon sok olyan pontot vizsgáltunk meg, amelyet lehet, hogy az egészségügyi vagy az ifjúsági bizottság teljesen másképp szemlél.

Először is fontosnak tartom leszögezni, hogy a jelentésben foglaltak valamilyen úton-módon mindkét oldal részére azt sugallták, hogy talán valamilyen pozitív elmozdulás történt ebben a dologban, mégpedig nem olyan mértékben, hogy jelentősen növekedne akár a fogyasztók, akár a terjesztők száma, hanem éppen ellenkezőleg, társadalmilag hasznos irányba mozdultak el a folyamatok.

A második fontos tétel - amit mindkét oldal egyformán megfogalmazott, és nemcsak a többségi álláspontban, hanem esetleg a kisebbségi véleményben is megjelenhet - az, hogy Magyarország - szándékosan nem mondom, hogy Magyar Köztársaság - időben lépett ebben az ügyben, a kábítószer terjedésének megelőzése érdekében korai szakaszban lépett fel. Itt egyfajta párhuzamot húztunk a között is, hogy például az AIDS-fertőzés milyen módon terjedt el Magyarországon, holott egy veszélyeztetett tranzitország szerepe lett volna Magyarországnak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején mindkét témakörben, mégis sikerült megakadályozni, hogy jelentősebb mértékben akár a kábítószer, akár a betegség elterjedjen.

A többségi vélemény elsősorban akörül fogalmazódott meg, hogy a jelentésben foglaltakban és azokon túl is nemcsak a primer prevenció, hanem egy nulladik körös prevenció is megjelenik, amely elsősorban az állam és annak alrendszerei - például a GYISM vagy az önkormányzatok - által biztosított programok jelentőségét méltatja, mégpedig abból a szempontból, hogy a fiatalok sok esetben nem alapvető gonoszságból nyúlnak a kábítószerhez, nem azért használják, mert egyszerűen erre van szándékuk, hanem sok esetben talán az unalom vagy egyfajta pótcselekvés megnyilvánulási formája lehet a kábítószer-használat. Éppen ezért beszéltünk arról a nulladik körös prevencióról, amely azt fejezi ki, hogy nagyon sok olyan táborra, nagyon sok olyan programra van szükség, amely a szabadidő hasznos eltöltését biztosítja a fiatalok számára. De ugyanilyen fontos szerepük van a közösségteremtő programoknak is. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a jelentésben arról is szó van, hogy akár a civil szervezetek, egyházak, akár más szereplők bevonásával milyen olyan megelőző programokat sikerül megvalósítani, amelyek révén a kábítószer-fogyasztás egyrészt visszaszorulhat, másrészt pedig legalább a terjedését meg tudjuk állítani.

Fontosnak tartjuk, hogy a felvilágosítás mind a veszélyeztetett, mind az őket patronáló korosztály - elsősorban a szülők és pedagógusok - körében jelentős mértékben javult, de azt hiszem, mindannyian úgy gondoljuk, hogy ebben még vannak tartalékok, tehát még lehet fokozni a felvilágosítást.

Fontos az is, hogy a multiplikátorképzés megfelelő hangsúlyt kapjon, hiszen hiába mondja a hatóság, a felnőtt, az orvos, a szülő, bárki, hogy ne tedd, nem biztos, hogy a fiatalok azt elfogadják; de ha a fiatal korosztály tagjai tudnak ráhatással lenni a társaikra, akkor sokkal nagyobb eredményeket érhetünk el hosszabb távon. Persze ez rövid távon nem elegendő.

(13.50)

Természetesen a bizottságunkban megjelent egy-két olyan vélemény is, amely nem feltétlenül szociális és családügyi szempontból vizsgálja a kábítószer-terjedés, illetve a kábítószer-probléma visszaszorításának ügyét. Így például örömmel üdvözöltük, hogy a korábbi 174-ről 400 fölé emelkedett az ágyak száma, ahol a kábítószer-fogyasztókat kezelik, illetve megemlítésre került az is, hogy a fogyasztás az utóbbi időben nem kriminalizálódik, tehát sokkal inkább a betegség vagy valamifajta elszenvedő alanyi szerep kerül megfogalmazásra mind a jelentésben, mind pedig a hétköznapi nyelvezetben.

Külön kiemelésre került a tűcsereprogram pozitív hatása, bár ez a kérdés a kábítószer-fogyasztók, illetve más betegségek, a hepatitis, illetve az AIDS, a HIV-vírus terjedésével összefüggésében jelent meg, mégis fontosnak tartjuk, illetve a minisztérium képviselői is fontosnak tartják, hogy a tűcsereprogram sikeresen valósult meg az elmúlt időszakban.

Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság többségi szavazásának eredményeképpen magam is azt javaslom, hogy a jelentést fogadjuk el, illetve támogassuk az abban foglaltakat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu