DR. HORVÁTH
JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többször kezdődnek példázattal
hozzászólások, és mivel annyi mindent hallottunk és hallottam itt, engedtessék
meg, hogy én is arra a példázatra utaljak, amit valahol hallottam. Egy dakota
példázat, ahol az indiánok, amikor szárazság van, és a kertjük kiszáradóban
van, akkor az esőtánchoz folyamodnak. És táncolnak, és várják, hogy jön az eső.
Amikor nem jön, akkor fogják a vödröt, lemennek a tóhoz, és megöntözik a
kertet.

Most,
tisztelt Országgyűlés, mi körülbelül itt tartunk. Itt egy órán át az esőért
táncoltunk, ahelyett, hogy vettük volna a vödröt. Miért rossz, tisztelt
Országgyűlés? Engedtessék meg, ha kicsit faragatlannak is hangzik ez a hasonlat,
hogy mondjam, miért tűnik ez nekem így. Azért, tisztelt Ház, mert ilyen szavak
és ilyen fogalmak hangzanak el, hogy kipróbálni. Egek ura! Tisztelt
Országgyűlés! Törvényt hozunk, hogy valamit kipróbáljunk? És akkor azt is
mondjuk a törvényről, hogy nem nagyon lényeges dolog, mert csak ennyi ezer
embert érint, és azt is csak talán. A Magyar Országgyűlés nem próbálkozik,
legalábbis, ahogy itt emlékszünk, esztendők óta.

Aztán
ilyesmik elhangzanak, tisztelt Országgyűlés, hogy fix forintösszegből
gazdálkodik a béralap, hogy nincs itt több forintról szó, fix forintról van
szó.

(19.10)

Nagy
tévedés! Mert a bér nem valahol egy zsákba vagy vasfazékba lerakott forint,
hanem a bér a munka, az elvégzett munka jutalma. Ha több munka végződik, akkor
több lesz a bér, nem azért, mert valahol valaki béralapot létesített.

Ezek
az ósdi, száz- meg kétszáz éves fogalmak a bérről és a munkáról, azt hinné az
ember, hogy elmúltak. És ha elmúltak, akkor nem úgy állunk hozzá, tisztelt Ház,
hogy különböző intézményeket hozunk létre, amelyek majd azokat az embereket
munkához próbálják vagy segítik juttatni, akik hátrányos körülmények között
élnek vagy nehezebben jutnak munkához. Többféle példát hallottunk, ami
mindegyik önmagában állhat, és úgy van.

Ha
azonban támogatásokat, támogatási intézményeket, institúciókat hozunk létre,
ahhoz, hogy a támogatott munkavállalók és a támogatásért folyamodó munkaadók…
Egek ura, itt egy támogatási micsodát építünk föl, ami olyan lesz, hogy abban
nehéz lesz eligazodni, vagy ha el is igazodunk, olyan sokba kerül, mert hiszen,
tisztelt Országgyűlés, tisztelt ország, van egy olyan intézmény, amit úgy
hívunk, hogy piac és verseny!

Ki,
hol és milyen munkát vállal, és milyen munkához jut, ha olyasmiket termel,
aminek értéke van? Ha nincs meg a lehetőség, hogy az a termelés folyjon, aminek
értéke van, és amiből bérhez jut a munkavállaló, akkor, tisztelt Országgyűlés,
a mi dolgunk itt az, hogy megállapítsuk, megkeressük, hogy mik azok a
potenciális lehetőségek, ahol a munkára képes ember munkához jut, és ha valami
miatt hátrányosabb helyzetben van, akkor állapítsuk meg azokat a
munkaalkalmakat. Például selyemhernyót tenyészteni hátrányos helyzetben lévő
emberek is képesek. A selyemhernyóipar, tisztelt Országgyűlés, sok országban
igen jelentős. Mire van szükség? Eperfákat ültetni, leszedni, és néhány hónapos
munka.

Képviselő
Úr! Bodzafáról bodzateát lehet szedni, bodzavirágból gyógyfüveket termelni!
Azután sorolhatnék végig száz meg száz olyan természetes tevékenységet, amire
megvan a lehetőség az országban. Ha most a vidékfejlesztés és a különböző
intézményei a mi Országgyűlésünknek és kormányunknak ezeket keresné meg, és odasegítené
és -irányítaná a munkavállalókat, az embereket, a hátrányos helyzetben lévőket,
akkor nem ügynökségeket, hanem fát ültetnénk, és azt keresnénk meg, hogy hogy
is van az, hogy az itáliai meg a francia vidékeken selyemgubóból selymet
termelnek, és van annak a hátrányos helyzetű embernek is munkaalkalma, és van
fejlett selyemipar, ami nagy értékű termékeket árul szerte a világban. (Derültség.)

Ha
ezen tetszenek mosolyogni, az rendben van, hiszen sokféleképpen
kimosolyoghatjuk a valóságot, de ez valóság. Ha nem ezt keressük, akkor az
történik velünk, hogy elmulasztjuk ‑ hogy mondjuk ‑ a
hajót, a vonatot. Elmegy, a potenciált nem használjuk ki. Sőt, ott tartunk,
tisztelt Országgyűlés, hogy nem is azt keressük, hanem másról beszélünk.

Ezért
üdvözöltem én Borkó Károly és Farkas Imre képviselő urak hozzászólásait, és
ezért lepett meg néhány más hozzászólás, mert ezek a képviselőtársak vagy kifejezetten, vagy egy kicsit sarkosan, de ilyen
irányban keresgéltek.

Ezért,
tisztelt Ház azt javaslom az előterjesztő képviselő uraknak ‑ mind
urak, vagy hölgyek is vannak? ‑ és a kormánynak, hogy ezt az
előttünk lévő okmányt ne tekintsük olyasminek, ami törvényjavaslat vagy
határozati javaslat. Vigyük haza, tekintsék ‑ ha szabad
javasolnom ‑ az előterjesztők házi feladatnak. Azt kérném a
Háztól vagy elnök úrtól, vagy mi a procedúra, hogy ez a folyamat ne záródjék le
ma. Ezt mondta az államtitkár úr is, hogy ne záródjék le, folytatódjék, mert
itt sokkal több házi feladatra van szükség, mint amennyi eddig elvégződött.

Köszönöm
a meghallgatást. (Taps az ellenzéki
pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu