IVANICS FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azt hiszem, hogy most már így a vita vége felé - remélem, hogy a végén - mindenképpen érdemes megnézni, hogy miről is beszélünk. Azért is volt érdekes az, amit a képviselő asszony mondott, mert én úgy érzem, hogy az ellenzéki képviselők komolyan gondolták azt, amit mondtak, és nemcsak egyszerű privatizációs kérdésként kezelik ezt a törvényjavaslatot.

Mire gondolok pontosan? Győr-Moson-Sopron megyéhez az elmúlt 14 évben 11 település csatlakozott, Veszprém megyéből jöttek át. Amikor az ember elment ezekre a településekre, és lakossági fórumon vett részt, az egyik legerősebb érv - inkább nem akarok százalékot mondani, de nagyon meghatározó módon - az volt, hogy hogyan járnak a buszok, ki hogyan tud bemenni dolgozni. Az egyik településen élt egy ember, aki az Audiban dolgozott, és fél nyolcra járt dolgozni. A buszközlekedés olyan volt még a csatlakozás előtt, hogy reggel fél ötkor kelt, felült a buszra, és beért reggel háromnegyed hatkor az Audiba. Az öltözőben aludt negyed nyolcig, majd felkelt, és úgy tudott bemenni a munkahelyére. Az ő számára megváltást hozott az, hogy a szolgáltatás az egyik Volántól - nem akarom nevén nevezni, mert nyilván nem a Volán hibája, hogy más megyeszékhelyhez nem szállított utasokat olyan sűrűséggel - átkerült, és mindjárt rendeződött a helyzet, sok embernek rendeződött a helyzete. Tehát olyan összetett kérdésről beszélünk, ami igenis komoly területeket érint. Minden felszólaló - és itt nem tennék különbséget ellenzék és kormánypárt között -, úgy érzem, mindenki érzi, miről beszélünk, tehát erről a felelősségről gondolkodunk mindannyian, hogy hogyan is lehetne továbbjutni.

Beszélünk arról is, hogy vajon hogyan lehet a szolgáltatást biztosítani. Szóba hozzuk azokat az önkormányzati változásokat, azokat a közigazgatási változásokat, amelyek most is napirenden vannak a parlament előtt, amelyek már korábban is sokszor szóba kerültek, és véleményem szerint még sokára következik el ez az idő, amikor megoldódik ez a helyzet, és egyértelműen hozzá lehet rendelni a különböző önkormányzati szintekhez ezt a szolgáltatást. Tehát én személy szerint abból indulok ki, hogy a jelenlegi helyzetből kell elindulni, és majd amikor változik a szituáció, akkor kell a változásokat is lekövetni, akár a divatos salátatörvények keretén belül.

Én fontosnak gondolnám, hogy valamiféle térségi ellenőrzést kapjon ez a fajta szolgáltatás, akár távoli analóg módon azzal, ahogyan mondjuk, a rendőrség munkáját bírálja el a megyei önkormányzat. Hiszen egy olyasfajta szolgáltatásról van szó, ami reményeink szerint minden települést érint egy megyében, és az önkormányzatok együttműködésének a legmagasabb egyeztető fóruma tulajdonképpen a megyei közgyűlés, ami már nem hatóságként felügyeli az önkormányzatokat, hanem ténylegesen koordinációs szerepet mondhat magáénak.

Én messzemenőkig egyetértek azzal, amit Papcsák képviselőtársam mondott a vagyonkezelői megoldásokról. Jelen pillanatban - és ez személyes benyomás - én azt érzem, hogy ez a törvény beleilleszkedik abba a sorba, ami sajnos másfél éve zajlik Magyarországon, amikor nem a szolgáltatás az elsődleges cél, hanem a privatizáció, az, hogy minél hamarabb bevétel legyen a költségvetésben. Ez a jelenlegi költségvetésben sajnos messzemenőkig megérthető, hiszen látjuk mindannyian, hogy milyen szomorú és rossz a helyzet.

Ilyen módon én úgy hiszem, hogy oda kell figyelnünk erre a törvényjavaslatra, mert nagyon hangsúlyos kérdés, hogy mi lesz a szolgáltatással, milyen érvek szólnak a szolgáltatás megőrzése mellett, tudjuk-e azt a szintet, ahol most tartunk, és kijelöltük-e azt a szintet, ahová öt vagy tíz év múlva el akarunk jutni. Van-e ilyen elképzelés? Van-e olyan elképzelés, ami meghatározott, hogy tíz év múlva az autóbuszoknak milyen színvonalat kell elérni, milyen környezetszennyezési előírásoknak kell megfelelni, milyen technikai színvonalnak kell megfelelni, mit kell tudniuk? Az ember elmegy külföldre, azt gondolja, hogy ugyanolyan buszok járnak, mint Magyarországon, és közben, amikor beszáll, a belül lévő szolgáltatás többszöröse a magyarnak. Megáll egy buszmegállóban, és az elektronikus tájékoztatás megmondja pontosan, hogy mennyi idő múlva érkezik be a busz a buszmegállóba, míg manapság, amikor az ember akár a 7-es buszra, akár az iváni helyközi járatra vár, az teljesen kiszámíthatatlan. Kérdéses, hogy ezek a szolgáltatások hogyan valósulhatnak meg a privatizáció alatt.

Én úgy hiszem, hogy mindenképpen érdemes hosszú távon kijelölni a célokat, azt mondani, hogy tíz év múlva ide akarunk eljutni. Ezen belül aztán mindegy, hogy milyen tulajdonosi körben, de azt mondjuk, hogy az állam ennyivel tud hozzájárulni. Nyilván a Volánokat nagymértékben terheli az is - többször megfogalmazódott, ma már említette Németh Zsolt képviselőtársunk a korábbi, közlekedéssel összefüggő törvényjavaslatokat, határozati javaslatokat -, ami az ország útjaira vonatkozik, nevezetesen a rossz utak. A rendszeresen rossz utakon közlekedő buszok sokkal nagyobb igénybevételnek vannak kitéve.

Beszéltünk itt arról is, hogy mi lesz a településekkel, mi lesz a kistelepülésekkel. Én úgy gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak igenis ki kell mondania azt, hogy bármely településen élőnek joga van a szolgáltatáshoz, és ezt biztosítani kell. Szalay képviselő úr gondolatát követve: az, hogy ez milyen fedezetből megy, azt hiszem, egy dolog. De ma már tartunk ott Magyarországon, hogy azt mondhatjuk, hogy igenis minden településen élőnek kijár ez a szolgáltatás. Lehet, hogy nem egy csuklós busznak kell elmennie az 50 fős településre, hanem csak egy mikrobusznak, de igenis a szolgáltatást biztosítani kell.

A helyi és helyközi közlekedéssel kapcsolatban már többen megfogalmaztuk az észrevételeinket. Én csak egy ígéretet szeretnék felemlíteni, amit megpróbáltak betartani egy Győr-Moson-Sopron megyei megyeszékhely városban, nem akarom kimondani a nevét. Ebben a városban a miniszterelnöki ígéretnek megfelelően biztosítani akarták a diákok ingyenes közlekedését. Igen ám, de ez egyetlenegy módon volt csak megvalósítható: úgy, ha a járatszámot csökkentették. Az emberek egymás lábát taposták, tülekedés volt a buszmegállókban, majd a helyzetet rendezni kellett, mert ez az állapot nem volt tartható. Tehát mindennek ára van, ebben egyetértek Szalay képviselő úrral, de nyilvánvalóan azokra is figyelnünk kell, akik nem tudják megfizetni a szolgáltatásokat.

(23.40)

Egy picit száraz a törvényjavaslat, de azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes odafigyelni arra, amit már egy korábbi kétperces hozzászólásomban is megemlítettem: azt a fajta szakmai tudást, azt a fajta színvonalat, ami a Volánoknál megvan, igenis érdemes tőkeként kezelnünk, hiszen mindannyiunk biztonságáról van szó, mindannyiunk ülhet buszon. Gondolom, képviselőtársaim is nem olyan régen ültek buszon. Ajánlom néha felülni, és egészen érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember. Azt gondolom tehát, hogy a technikai színvonal kapcsán azt kell megfogalmaznunk, amit tíz év múlva akarunk elérni, és ehhez kell hozzárendelni az eszközrendszert.

Egy picit hiányolom a törvényből, de lehet, hogy nem ennek a dolga, azoknak a megemlítését, akik tulajdonképpen a buszokat vezetik, akikre az életünket bízzuk. Azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk - akár Pesten vezetnek, akár vidéken -, hogy ez egy komoly és felelősségteljes munka, milyen nehézségeket jelent, amikor a különféle emberi mentalitásokkal kell megbirkózni úgy, hogy el kell juttatni őket egyik helyről a másikra.

Van egy olyan fejezete a törvénynek, amit nem pontosan értek, és remélem, hogy az elkövetkező időszakban tisztázódni fog. Végig arról beszélünk, hogy liberalizálunk, ugyanakkor a közszolgáltatási szerződések kiírásánál megtiltjuk egyeseknek a jelentkezést. Úgy hiszem, hogy ha már liberalizálunk, nyissuk ki ezt a területet, és mondjuk azt, hogy igenis, akinek kvázi monopóliuma van, az is nyugodtan és eséllyel pályázhat arra, hogy bizonyos szolgáltatásokat elnyerjen. Azt gondolom, hogy a törvény 6. § (1) bekezdéséből érdemes kivenni az utolsó mondatot. Nézzük meg, azzal csak tulajdonképpen a pályáztató nyerhet, hiszen ha egy új jelentkező van erre a szolgáltatásra, akkor cseberből vederbe esetünk, nem tudtunk jobb helyzetet elérni, és akár még drágábban is kaphatjuk meg a szolgáltatást.

Azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal lehet kezdeni valamit, érdemes odafigyelni az ellenzéki képviselők felelős módosító indítványaira, hiszen nagyjából egy vonalba, egy helyre mutatnak az eredők azzal kapcsolatban, amit mindannyian érzünk, hogy az autóbuszos közlekedésben van mit fejleszteni, és ez bizony pénzbe is fog kerülni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu