BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondoltam, hogy esetleg a szocialista frakció szólal meg először, de örömmel megszólalok elsőnek.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy itt már többen szóba hozták, szám szerint öt törvény módosítását kapcsolja össze, és teheti ezt azért, mert lényegében egy fontos cél köti össze, kapcsolja össze ezeket a módosításokat, nem kivétel nélkül. Módosításra kerül a '92-ben létrehozott munka törvénykönyve, a '93-ban létrehozott munkavédelmi törvény, a munkaügyi ellenőrzésről '96-ban megalkotott törvény, a '92-es, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, valamint a '91-es, a foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküli-ellátásról szóló törvény. Ahogy elhangzott az expozéban is, ennek a csomagnak arányaiban a túlnyomó része, azt lehet mondani, a 90 százaléka egy fontos újszerű kérdés szabályozásával foglalkozik, ez pedig a távmunka kérdéseinek a törvényben történő szabályozása.

Felmerülhet laikus fejekben most a kérdés, hogy miben is különbözik a távmunka a bedolgozói munkától, hiszen ránézésre az első jellegzetessége a távmunkának, hogy nem egy meghatározott munkahelyen, telephelyen kell a munkát végezni, hanem ahol tetszik, például otthon, de történhet ez a munkavégzés más helyszínen is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ez az előttünk fekvő joganyag a munka törvénykönyvében egy külön fejezetet nyit ennek az atipikus foglalkoztatásnak a szabályozására, és azzal kezdi, hogy definiálja, hogy mit is értünk távmunkát végző munkavállalón. Ebből a definícióból pedig kiderül, hogy három speciális körülmény jellemzi ezt a munkát. Egyrészt tehát az, hogy a telephelytől elkülönült helyen kerül sor rá, a második fontos jellegzetessége, hogy információtechnológiai, illetve informatikai eszközzel történik ez a munkavégzés, a harmadik pedig, hogy elektronikus eszközzel továbbítható, illetve továbbítandó az eredménye.

Az államtitkár úr az expozéjában említette, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy kicsit előreszaladtunk. Most nem azt mondjuk, hogy uniós jogharmonizációs kötelezettségünk ezt megalkotni, hiszen az Unió is viszonylag későn kezdett foglalkozni ezzel a speciális területtel. 2002-ben született egy keretmegállapodás Brüsszelben a nagy munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek között, nagyjából a legfontosabb kérdések tisztázására. Ebből viszont az következik, hogy vélhetően az Unióban is megszületik rövid időn belül egy irányelv, amit a tagországoknak majd a saját jogszabályukba be kell építeni, tehát mi ezzel a javaslattal most egy picit előreszaladunk.

Eddig nálunk a távmunka... - merthogy már tulajdonképpen évek óta létezik, létezett, csak nem terjedt olyan mértékben, ahogy az kívánatos lett volna. Emlékszem rá, hogy két ciklussal ezelőtt már kérdésekkel bombáztuk a foglalkoztatási minisztert, hogy mikor is vesz ez az elképzelés nagyobb lendületet. Egészen a mai napig ez rendeleti szabályozás szerint működik, a munka törvénykönyve 203. §-a ad felhatalmazást a kormánynak arra, hogy ilyen rendeletet megalkosson.

Most tehát a változás lényege az, hogy törvényi szintű szabályozássá emeljük, és ebben a javaslatban természetesen minden olyan fontos kérdésre megpróbált az előkészítő tárca kitérni, ami ezzel a munkaviszonnyal kapcsolatban felmerülhet. Tehát meg kell állapodniuk a távmunkát végző munkavállalóknak és a munkaadóknak abban, hogyan történik a kapcsolattartás a felek között, hogyan számolják el a költségeket, hogy ki biztosítja az eszközöket például ehhez a munkavégzéshez. Egy külön érdekes, izgalmas kérdés, hogyan történik a munkavégzés ellenőrzése. Azért különösen izgalmas ez a kérdés, mert ha például a munkavégzés helye az illető lakása, akkor külön szabályozni kell azt a kérdést is, hogy a munkavállaló privát szféráját érintő területre hogyan is léphet be a munkaadó ellenőrizni az ott végzett munkát. Meg kell állapodniuk abban is, hogy ha valamilyen kár keletkezik, akkor hogyan viselik a kárral kapcsolatos terheket.

Őszintén mondom, azt reméltem, hogy ez a szabályozás találkozni fog az ellenzék tetszésével is, hogy különösebb vita nem keletkezik közöttünk ebben a kérdésben. Én némiképpen meglepődve láttam a foglalkoztatási bizottság ülésén, hogy az ellenzék nem támogatta ezt a javaslatot. Most is nagyon figyeltem arra, hogy mit mond Bernát Ildikó, és olyan kifogásokat hozott fel, amivel érzésem szerint nem tette szükségtelenné, hogy törvényi szinten próbáljuk meg kezelni ezt a kérdést, mert, mondjuk, azok a hivatkozások, hogy hogyan lehet a távmunkát terjeszteni azokban a kis falvakban, ahol még egy fax sincs vagy két napba telik valamilyen információ eljuttatása és a többi, még nem teszik szükségtelenné sem azt a törekvést, hogy próbáljuk a lehetőségeit a távmunka vállalásának ösztönözni, sem azt, hogy a meglévő munkavállalók, munkaadók kapcsolatára törvényi szintű szabályozást próbáljunk meg kialakítani.

(12.50)

Említették már előttem többen, hogy két másik kérdésről is szól ez a csomag, ami a kezünkben van. Az egyik adatvédelmi kérdés; itt többen felidézték az adatvédelmi biztos kifogásait. Ezek indokolható kifogások. Azt gondolom, hogy itt sort kell keríteni egy egyeztetésre, megoldani ezt a problémát, hiszen nem véletlenül hozta meg a Ház az egységes munkaügyi nyilvántartással kapcsolatos törvényt. Egyrészt vannak a statisztikai adatszolgáltatással kapcsolatban megfogalmazott uniós követelmények, másrészt a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának a növelése céljából, harmadrészt pedig a munkaviszonyra vonatkozó információs önrendelkezési jog érvényesülésének elősegítése céljából született ez a 2003-as szabályzás, ami még éppen most fog hatályba lépni.

Az adatvédelmi biztos kifogásolta, hogy a személyi alapbérre, az iskolai végzettségre, illetve a szakképzettségre vonatkozó adatok pótlólag, a tárca szándékával ellentétben képviselői módosító indítvány formájában bekerültek a törvénybe, következésképp azt gondolom, hogy a vita során egyeztetni kell erről, és megtalálni a jó megoldást, hogyan is szóljon pontosan a statisztikai célból hasznosítandó adatok gyűjtési köre.

És végül a harmadik téma, ami tényleg egy kicsit kilóg ebből a csomagból, a hatályba léptető átmeneti rendelkezések között található meg. Ez gyakorlatilag egy gesztus; egy gesztus, azt is mondhatnám idézőjelben, hogy egy amnesztiára vonatkozó szakasz mindazok számára, akik nem legálisan foglalkoztatnak munkaerőt, most van egy lehetőség, egy gesztus, hogy éljenek azzal a felajánlott lehetőséggel, hogy kifehérítik a munkaviszonyukat. Kérdés, hogy ez a gesztus nyitott fülekre talál-e, hogy önmagában azért, mert föl van kínálva ez a lehetőség, hogy bejelentsék azokat a munkavállalókat, akik eddig nem kerültek bejelentésre a szabálysértési bírság elkerülésével (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy bejelentsék őket, hogy valóban hányan fognak erre megmozdulni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, csomagot, és a Háznak is elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu