CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy dologra szeretnék reagálni, ami itt a vitában elhangzott. Mielőtt azonban erre rátérnék, néhány szóval arról, hogy miért salátatörvény a salátatörvény.

Ha egyszer a távmunkát szeretnénk szabályozni, akkor azt nem lehet egy törvényben elintézni - hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak -, hiszen érinti a munka törvénykönyve hatálya alá tartozókat, a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozókat, érinti a munkavédelmi előírásokat, érinti a munkaügyi ellenőrzést. Ebből adódóan csak olyan törvény terjeszthető elő korrekt módon a távmunkával kapcsolatosan, ami számos törvénybe belenyúl a távmunkával összefüggő szabályok érdekében. Ezért nehezen tudom értelmezni azon kritikákat, amelyek azt mondják, hogy ez egy salátatörvény. Annyiban saláta, amennyiben a funkciójának megfelel, semmiképpen sem terjed ki egészen más tárgykörök szabályozására.

Ami az elhangzott észrevételeket, kritikákat illeti: az első, amit szeretnék figyelmükbe ajánlani, hogy nemcsak egyfajta távmunka van. Általában a közgondolkodásban úgy fogalmazódik meg, hogy az a távmunka, hogy valaki otthon végzi a tevékenységét, és nem a munkahelyén. Ez a legkevésbé jellemző távmunkafajta. Ha valaki megnézi az európai uniós, körülbelül tízmillió távmunkást - ahogy Bernáth Ildikó is említette -, hogy milyen módon foglalkoztatottak, akkor azt fogja látni, hogy hihetetlen sokféle változata van a távmunkának: van a bejáró típusú; van, hogy valaki csak egy napot van otthon távmunkát végezve, egyébként a munkahelyén dolgozik; van a mobil távmunka, amikor mondjuk, egy szervizes járja az országot, műszereket szervizel, a munkalapokat elektronikus módon kapja és jelenti vissza, és lényegében soha nem megy be a munkahelyére, mert nincs rá szükség, és ennek ezernyi változata van. Ha a szabályozásban olyan követelményeket próbálunk érvényesíteni, amit Püski András is, Bernáth Ildikó is említett, ami egy vagy néhány távmunkafajtára vonatkoztatható csak, és a többire nem, akkor szerintem nem jó úton járunk.

A kormánynak az volt a felfogása, amikor előkészítette ezt a jogszabályt, hogy a távmunka lehető legtöbb fajtája bekerülhessen ebbe a fogalomkörbe. Ez a fogalomkör, ez a definíció, amelyet egyébként meglehetősen hosszú vitában alakítottunk ki a munkáltatói, munkavállalói szervezetekkel, úgy tűnik, hogy elfogadott a piaci szereplők által, és úgy tűnik, hogy ha összehasonlítják a 2002-es európai uniós távmunka-megállapodást, az ott alkalmazott definícióval is harmonikus összefüggésben van, vagyis lehetővé teszi, hogy a sokféle, változó műfajú, változó tartalmú távmunkát egy módon kíséreljük meg szabályozni.

Részletkérdés, de csak a pontosítás kedvéért szeretném elmondani, hogy az a pályázat, amit mi lebonyolítottunk, pontosan azért, hogy ösztönözzük kicsit a munkáltatókat is arra, hogy gondolkodjanak a távmunkakeretek kialakításában, összegészében nem 1000, hanem több mint 1300 új munkahelyet teremtett. Pótlólagos forrásokat is biztosítottunk, mert erős igény volt a pályázatra. Úgy gondolom, hogy a tapasztalatait érdemes lesz akár majd a foglalkoztatási bizottságnak is áttekinteni, amikor lezajlott a teljes időszak, vagyis kifutnak a bértámogatási időszak alól a támogatott munkahelyek, mert akkor lehet majd megnézni, hogy ez valóban stabilan mit jelentett a munkaerőpiacon.

(13.20)

De szeretném itt jelezni, hogy azok az aggályok, hogy például kistelepülésen vagy rossz infrastruktúrájú településen lehet-e egyáltalán értelmezni a távmunkát, azt kell mondanom, hogy igen. Ma már a mobiltelefonok és laptopok világában nem a fax-ellátottságon múlik az, hogy egy kistelepülésen lehet-e távmunkát végezni vagy sem, nem azon múlik, hogy kiépítettünk-e oda egy közösségi információs pontot vagy sem, hiszen lényegesen többet tud ma már a technika annál, mintsem a vonalas infrastruktúrához kellene alkalmazkodni.

Ami a munkaviszony, polgári jogviszony problémáját illeti, még egyszer szeretném felhívni a figyelmet, úgy tűnik, hogy a szóbeli indoklásomnál talán nem volt egészen világos, de akkor most még egyszer szeretném elmondani, hogy ez a törvényjavaslat most a munkaviszonyban végzendő távmunkát szabályozza, és természetszerűleg nem tér ki a polgári jogviszonyban történő távmunka szabályozására. Ez most kifejezetten csak arról szól, hogy az egyébként a munka törvénykönyvében munkaviszonyban megfogalmazott alkalmazáshoz képest milyen speciális adottságokkal rendelkezik a távmunka, amit külön definiálni és szabályozni kell. Vagyis az összes olyan aggály, amit az ellenzéki képviselőtársak itt megfogalmaztak arra vonatkozóan, hogy itt nem tartalmaz szabályokat a polgári jogviszony keretében való alkalmazásra, azért nem, hölgyeim és uraim, mert nem erről szól a törvény. Arról szól, hogy milyen speciális szabályokkal kell kiegészíteni egyébként a munkaviszonyban való alkalmazást a távmunkások esetében. Erre ráadásul még előírja azt a szerződési kötelezettséget is, ami a függőséget kompenzálja, vagyis hogy kétoldalú megállapodás legyen az, hogy valakit távmunkában vagy nem távmunkában foglalkoztatnak.

Ami ezzel összefüggésben a színlelt szerződéses ügyeket illeti, itt megint csak nem vetődik fel, hiszen a színlelt szerződésekre vonatkozó szabályok ugyanúgy érvényesek, mint minden más munkaviszonyra vonatkozó szabályok esetében, és az, hogy valakit ténylegesen a szerződés címétől függetlenül, valójában ténylegesen munkaviszony keretében foglalkoztatnak-e vagy vállalkozói jogviszonyban, az természetesen nem egy elemtől függ. Önök is tudják, hogy nemcsak attól függ, hogy milyen helyen végzi azt a munkát, hanem azon is múlik, hogy kinek az eszközeivel, kinek az utasítására, az milyen technológiai folyamatba illeszkedik bele a munkáltató esetében, hogy egy megbízónak dolgozik-e az illető vagy sem, hogy az adott munkáltatónál hasonló munkakörben dolgozók esetében milyen szabályok érvényesek, hogy a költségviselés milyen, és nem sorolom tovább. Számos szempontja van annak, hogy amikor egy munkaügyi ellenőr vagy egy APEH-ellenőr egy ilyen jogviszonyt minősít, akkor mi alapján teszi meg ezt a minősítést.

Mi ahhoz kívántunk a szabályozási javaslatban tiszta jogi feltételt biztosítani, hogy a távmunkában alkalmazottak esetében is pontosan megítélhető legyen, hogy ha az illetőt munkaviszonyban foglalkoztatják, akkor milyen kritériumoknak kell hogy megfeleljen.

Ami a költségek elszámolásával kapcsolatos kritikát illeti, hogy az miért kormányrendelet, arra szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy szinte valamennyi költségtérítés esetében kormányrendelet szabályozza a költségtérítések módját. Ilyen az utazásiköltség-térítés is vagy más egyéb költségtérítések, nem lóg ki a sorból, ugyanúgy törvényi felhatalmazás alapján a kormány kap módot arra, hogy a költségek viselését és a költségtérítés kérdéseit szabályozza.

Befejezésül, még egyszer néhány szót az adatvédelmi biztos észrevételével kapcsolatosan, bár hozzáteszem, hogy természetesen készek vagyunk további egyeztetésre a bizottság keretein belül, és természetesen kétoldalúan az adatvédelmi biztossal is, de még egyszer szeretném elmondani, világossá tenni, hogy nem látunk problémát a jelenlegi szabályozásban. Két adattartalommal kapcsolatosan tett észrevételt az adatvédelmi biztos, ez az iskolai végzettség, illetve szakképzettség, valamint a bér kérdése. Gondoljanak bele abba, hogy ha nem tartalmaz a nyilvántartás ilyen adatokat, akkor lehet-e azt ellenőrizni, hogy valakit abban a munkakörben, ahol alkalmaznak, ott jogosan alkalmazzák-e, vagyis létezik-e olyan iskolai végzettsége, ami annak a munkakörnek a betöltéséhez szükséges.

Ha ilyen adat nincs, akkor ezt nem lehet ellenőrizni. Lehet ellenőrizni azt, hogy megkapja-e, mondjuk, a kötelező minimálbért az a dolgozó, akinek nincs esetleg béradata a munkaügyi nyilvántartásban. Valószínűleg nem lehet ellenőrizni, nem lehet összevetni a munkaidejével, az alkalmazás helyével; és ez most csak az ellenőrzési kérdés.

Nézzük meg az uniós munkaerőpiac szempontjából! A csatlakozó országok együttesen egymás munkaerőpiacát megnyitják egymás előtt, és a csatlakozási szerződés, amit ez előtt tárgyalt a parlament, lehetővé teszi védintézkedések alkalmazását abban az esetben, ha bizonyos földrajzi térségekben vagy bizonyos szakmákban jelentős változás áll be a munkaerőpiacon, vagy jelentős, az életminőséget érintő változások állnak be. De ezt bizonyítani kell, tényleges adatokkal kell bizonyítani, akkor van mód védintézkedés megtételére.

Tudjuk-e bizonyítani akkor a védintézkedés jogosságát, ha ilyen adatokkal nem rendelkezünk, ha nem rendelkezünk béradatokkal, vagy nem rendelkezünk a szakmákra, a szakképzettségekre vonatkozó adatokkal? Azt gondolom, hogy nem. Ezért az európai uniós csatlakozás szempontjából is indokolt, hogy a nyilvántartás ilyen adattartalommal rendelkezzen. Hogy ezt milyen pontossággal szabályozzuk, és mire használhatók ezek az adatok, hogyan lehet hozzáférni, természetesen ezekben a kérdésekben további szakmai egyeztetésre a tárca, a kormány nyitott, úgy gondolom, hogy erre a bizottsági színtéren, illetve az adatvédelmi biztossal való egyeztetés során lesz még mód.

Tehát szerettem volna ezzel a válasszal megnyugtatni képviselőtársaimat a tekintetben, hogy azok az aggályok, amelyeket felvetettek, e törvényjavaslat elfogadása után eloszlathatók. Egy kiszámítható, világos és a munka törvénykönyvébe koherensen illeszkedő szabályozás alakulhat ki a távmunkával kapcsolatosan, ezért nyugodtan támogathatják, mint ahogy támogatják a munkáltatói, munkavállalói szervezetek is az előzetes egyeztetés alapján. Gondolom, hogy ez az önök számára is megnyugtató, ezért talán a végső szavazáskor nyugodtan megtehetik, hogy támogatják a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu