HARRACH PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita higgadt hangneme lehetőséget ad számomra, hogy árnyaltan foglalkozzam a problémával, így talán nem tűnik fel pártpolitikai vitának, hanem a kérdés súlyának, felelősségünknek megfelelő hozzászólásnak.

Hadd kezdjem azzal, hogy igent mondunk a brutalitás visszaszorítására. Igent mondunk a gyermekek és nők védelmére. Talán bizonyítani sem kell ezt a készségünket akkor, amikor elmondom, hogy abban a minisztériumban kezdtek foglalkozni a problémával, amelyet magam vezettem. A távoltartás intézményét kísérletnek tekintem, hiszem még nem tudjuk, hogy milyen eredményt fog hozni. Tény az is, hogy a jogrendszerünk valamiféle megerőszakolásáról van szó. Ha a szavakkal akarok játszani, azt mondhatnám, hogy az erőszak ellen erőszakkal lépünk fel.

Tény az is, hogy vannak lélektani aggályok, hiszen ha egy frusztrált, egy feszültségekkel teli embert egy erőszakos intézkedéssel távol tartunk, az nem megnyugodni, hanem feldühödni fog, ki tudja, milyen következményekkel jár. Ezek csak gondolatok, amik felmerülnek az emberben. Az is tény, hogy a probléma javát, többségét ez az intézmény, a távoltartás intézménye nem fogja megoldani. Tehát csodát ne várjunk ettől a törvénytől. Természetesen magával a törvény szövegével is vannak problémáink, és amikor támogatunk minden brutalitást visszaszorító intézkedést, akkor a rossz megoldásokat nem tudjuk támogatni.

Hadd kezdjem a problémáimat a megnevezéssel, a fogalommal; családon belüli erőszakról szól ez a törvénytervezet. A törvénytervezet tartalma jogi problémákat vet fel, a kifejezés viszont kommunikációs kérdés. Mondhatnám azt, hogy üzenete van egy ilyen megfogalmazásnak, és ezt az üzenetet nem tartom jónak. Hiszen nézzük a nemzetközi példákat: nők elleni erőszakról vagy gyermekek elleni erőszakról beszélnek, az otthonban elkövetett erőszakról, de nem a családban elkövetett erőszakról. Számunkra a család kifejezés pozitív tartalmat hordozó szó, ez az összefüggés viszont, azt hiszem, negatív színben tünteti fel a családot, bár nem ez a szándéka.

Ha megnézzük, hogy milyen társadalmi rétegekben, milyen emberek között történnek ezek a cselekmények, akkor azt kell látnunk, hogy az esetek többségében deviáns emberek problémás kapcsolataiban fordulnak elő. Kár lenne az ilyenfajta kapcsolatot és az ilyen embereket a család egészére rávetíteni. Hadd mondjak el egy történetet: végeztem egy kísérletet, nem reprezentatív felmérést, egy magánfelmérés volt. Egy héten keresztül figyeltem a televízióban és hallgattam a rádióban a családdal kapcsolatos megjegyzéseket. Körülbelül 15-öt számoltam össze, ebből is látszik, hogy nem sokat nézek televíziót és hallgatok rádiót, de ebből a 15-ből 11 negatív volt. Megkérdezném, hogy milyen családképük van azoknak, akik ilyen jellegű megjegyzéseket tesznek a családra.

Úgy gondolom, meg kell őriznünk a családfogalom pozitív tartalmát, és ezért nem szabad használnunk a családon belüli erőszak kifejezést. Használjuk például a magánéletben elkövetett erőszak kifejezést. Sokkal pontosabb is, hiszen itt nemcsak családtagokról van szó, akikre a törvény hatálya kiterjed, hanem másokról is, vagy használjuk az otthonon belül elkövetett erőszakot, mint ahogy teszik más országokban. Ezzel nem fokozzuk le és nem vonjuk meg a családfogalom pozitív tartalmát. Számomra a család az a hely, ahol biztonságot és védelmet kap gyermek és felnőtt egyaránt.

Hadd említsek egy másik problémát: a bántalmazás fogalmának pontos definiálása, pontosabb leszek, a bántalmazás határának meghúzása.

(11.10)

A törvénytervezetben a testi bántalmazásról is szó van. Nem tudom, hogy a súlyos bántalmazás kifejezés nem lenne-e pontosabb, hiszen mindaz, amit elővezettek a civil szervezetek és képviselőtársaim is, azok a súlyos esetek, amik előfordulnak - akár vérrokonok, akár valamiféle személyes kapcsolatban levő emberek között -, valóban indokolják, hogy törvényi szinten foglalkozzunk a kérdéssel. De én attól félek, hogy akarva-nem akarva olyan területre is lépünk, ami már nem a súlyos bántalmazás területe, ami beletartozhat a normális együttélés keretei közé, még akkor is, ha nem támogatott és nem dicséretre méltó cselekedet. Egy apai pofon az én megítélésem szerint nem feltétlenül hiányzik a gyereknek, de élete során minden gyermek kapott már egy-két pofont a jobb családokban is, és semmi baja nem lett ettől.

Nem szeretnék olyan világban élni, ahol a gyermek feljelentheti a szüleit egy szülői fenyítés miatt. Azt hiszem, sokan vagyunk, akik életünkben egyszer sem követtünk el testi erőszakot a házastársunkkal szemben, de el tudok képzelni olyan szituációt, amikor valami különleges esetben az indulat egy-egy pofonra készteti talán az egyik házastársat - és nem mindig a férjet. Nem biztos, hogy emiatt fel kell rúgni a családi életet. Megint csak azt mondom, nem vagyok híve az ilyen cselekedeteknek, de félek, hogy a törvény hatálya olyan területre is belép, ami már az együttélés normális és megszokott módjait is veszélyezteti. Az is tény, hogy a Btk.-ban a kiskorú veszélyeztetettsége címszóval a problémák nagy részét kezelni lehet és kezelik is.

Ezek az aggályok merültek fel bennem - tehát a név és a bántalmazás határának a meghúzása -, de van egy sokkal fontosabb kérdés, amiről beszélni kell, ami összefügg a szemléletváltással, összefügg a társadalmi tudat formálásával, és igazából ez az a kérdés, ami ennek a problémának a hosszú távú megoldását segíti, sokkal jobban, mint a rövid távú megoldást adó távoltartás intézménye. Ez pedig nem más, mint a családnak mint intézménynek a megerősítése. Nem mondom azt, hogy ezzel a törvénytervezettel bárki veszélyeztetni akarja a családot. De azt mondom, hogy az egyén védelme úgy történik meg, hogy közben nem védi a közösséget, sőt adott esetben gyengíti is azt. Ez nem jó megoldás.

A hosszú távú és célravezető megoldás mindenképpen a család mint közösség erősítése, a család értékeinek a társadalmi tudatban, a közgondolkodásban való megjelenítése, vagyis a jól működő családok erősítése, pontosabban: minden családot a jól működő család szintjére kell segíteni. Ez az igazi prevenció, sokkal erősebb, mint a rövid távú, ebben a törvényben szándékozott prevenció.

Itt kell egy megjegyzést tennem, hiszen ez a kormány alkotta meg ezt a törvényt, és ez a kormány rendelkezik egyfajta családpolitikával. Úgy tűnik számomra, hogy a Medgyessy-kormány sok, családokkal kapcsolatos intézkedése az Orbán-kormánynak azokat a pozitív családtámogatási intézkedéseit szünteti meg, amelyek az egészséges család erősítését szolgálták. Gondoljanak csak arra, hogy az iskoláztatási támogatás megszüntetése azt jelentette, hogy nem szándékozzuk tovább is késztetni a szülőket arra, hogy iskolába járassák a gyermekeiket.

Arra szoktak hivatkozni, hogy nem látszott az eredménye ennek. Annak idején végeztünk egy felmérést több megyében: 50 százalékos volt az eredmény. Természetesen jobb is lehetett volna, ha a törvénykövető magatartás megvalósul. Vagy gondoljunk arra, hogy az adókedvezményt gyakorlatilag megszüntetni tervező intézkedések mit jelentenek: azoknak a családoknak a támogatását szeretnék megváltoztatni, amely családok a saját életüket rendezett körülmények között, munkával szeretnék megerősíteni. A családok közel 90 százaléka vette igénybe az adókedvezményt; egyfajta pozitív magatartás erősítését szolgálta ez.

Vagy gondoljunk annak a pályázati rendszernek a megszüntetésére, amely pályázati rendszerben több ezer, családokat támogató, kis és nagyobb közösség kapott támogatást. A társadalomban a családok megerősítése, egyáltalán a közösségekre épülő társadalmi modell erősítése egyúttal olyan légkört teremt, amelyről ábrándozunk, amely segítené a magánéletben - engedjék meg, hogy én ne használjam a családon belüli erőszak kifejezést, mert nagyon nem tetszik nekem - elkövetett erőszak visszaszorítását.

Úgy gondolom, hogy ami ebben a törvényben szerepel - a kísérlet a távoltartás intézményének bevezetésére -, az elfogadható. Ahogyan a törvény megfogalmazza és amely hibákkal, az viszont már nem támogatható. De ismét szeretném - és ezzel fejezném be a felszólalásomat - hangoztatni, hogy a probléma igazi kezelése a családi közösség megerősítése. Ez pedig valamelyest ellentmond annak a törekvésnek, hogy a család egy-egy tagját a család egy másik tagjával szembeállítva próbáljuk meg jobb belátásra bírni. Mi annak a hívei vagyunk, hogy az előbb említett közösségi megerősítéssel szolgáljuk a brutalitás visszaszorítását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu