MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy tovább kellene táplálnunk azt a konszenzusos szellemiséget, amely az informatikai bizottságban él, ahol tényleg a célokra koncentrálva, szinte félretéve azt, hogy kormányoldalon vagy ellenzékben vagyunk, igyekszünk a témát segíteni.

Az előttem fölszólaló Rogán Antal elnök úr néhány megjegyzése ebből a szempontból nem volt szerencsés, mert úgy vettem észre, és úgy érzem, hogy a barikád nem kormány és ellenzék között húzódik, hanem a maradiság és a modernitás között; a különböző tárcák saját tárcaérdeke és a háttérintézményeinek lobbizása és az újat akaró erők között, amelybe az Informatikai Minisztérium éppúgy beletartozik, mint az informatikai bizottság ellenzéki tagjai is. Ha már megfordítottam a felszólalásom sorrendjét, akkor ezzel a kérdéssel foglalkozom először, hogy a maradiság, az újtól való félelem hihetetlenül nagy erő, amivel a fejlesztések, kutatások során állandóan szembekerültünk.

2001-ben fogadtuk el ezt a törvényt, akkor is nagyon korszerű volt, és azóta gyakorlatilag nem vette a magyar társadalom, a magyar kereskedelem, a magyar bankvilág, a Pénzügyminisztérium használatba. Most módosítjuk ezt a törvényt, modernebbé tesszük, új szolgáltatásokkal egészítjük ki, ennek ellenére még mindig az alapproblémánál tartunk, hogy miért nem terjed el akkor, amikor az interneten robbanásszerűen fejlődik az e-kereskedelem és a hitelesített információk iránti igény.

Úgy gondolom, hogy ebben az irányban kell keresni a problémákat. Nemrég foglalkoztunk az adózás rendjének törvényével és az ehhez csatlakozó különböző törvényekkel. Az informatikai bizottság tagjai minden törvénynél adtak be teljesen pozitív szándékú és értelmű módosító indítványokat, amelyek az államigazgatás számára az adózás keretében és a bankvilág keretében kötelezővé tették volna a hitelesített elektronikus aláírás alkalmazását. Ezek a módosító indítványok mind elbuktak. Annak ellenére, hogy az Informatikai Minisztérium támogatta ezeket, annak ellenére, hogy az informatikai bizottság egyhangúlag támogatta, mégis győzött az óvatosság, és mondjuk ki, győzött a maradiság, és győzött a szomszédvár-szemlélet.

Rogán Antal már fölemlítette az adózás kérdését, hiszen a Pénzügyminisztérium példaadó módon kezdte bevezetni az elektronikus adózás lehetőségét, de ugyanakkor maradi módon lecövekelt egy több évtizedes és nem megbízható hitelesítési rendszer mellett, amikor ott volt tálcán készen a 2001. évi törvényben rögzített lehetőség. Én ezt nagyon retrográd dolognak tartom, és úgy gondolom, hogy önvizsgálatot kell tartanunk ebben a kérdésben, és abban egyetértek Rogán Antallal, hogy az informatikai kérdések vezérhajója az Informatikai Minisztérium kell hogy legyen. Nem lehet a kormány kétfejű, nem lehetnek különböző intézkedések egymástól függetlenül, ezt egy kézben kell tartani, a távlati célokat figyelembe véve.

Rátérve magára a törvényjavaslatra: a törvényjavaslat rendkívül progresszív. Progresszív, mert ahogy hallottuk már Simon kollégámtól is, Európában elsők között vezettünk be olyan szolgáltatásokat, amelyeknek rendkívüli a jelentőségük. Talán a középkorban a hiteles helyek megszületésével lehetne összefüggésbe hozni, hiszen a középkor, a feudalizmus viszonyai között alapvető fontosságú volt a tulajdonok, a jogok és a szolgalmak meg egyebek rögzítése, és akkor hozták létre a káptalani hites helyek intézményét, és ott biztosították a kor technológiai színvonalán, a középkor technológiai forradalmának színvonalán a legmodernebb hitelesítést, és látjuk, hogy ez sikeresen is működött a maga környezetében.

A jelenlegi információs társadalom és információs társadalom felé törekvő információs technológia korszakában pedig úgy gondoljuk, hogy ez a törvény alapvető fontosságú. Alapvető a hitelesség kérdése, alapvető az archiválás kérdése is, tegyem hozzá zárójelben: az archívumokban való keresés kérdése, ami a mélyén matematikailag vagy rendszerelméletileg összefügg.

Logikus folyománya volt az elektronikus aláírás bevezetésének, hogy kiegészülhet az elektronikus archiválás lehetőségével, amely egy kicsit túlmegy a lehetőség határán, hiszen ahhoz, hogy hiteles helyként működjön egy hitelesítő, és évtizedek múltán is bizonyítani tudja, hogy egy egykori elektronikus okirat hiteles volt, hiteles volt minden karakterében, hiteles volt az idejét illetően - ez az időpecsételés kérdése -, ahhoz meg kell őrizni gyakorlatilag az egész valamit, az egész dokumentumot meg kell őrizni, és a hitelesítési folyamat részleteit is meg kell őrizni.

Ugyanakkor óriási igény van adatbázisok és archívumok iránt, és spontán is jönnek létre archívumok. Itt találkozunk a levéltári problémával a levéltári törvénnyel való kapcsolatban.

(10.30)

Ez egy olyan nagy világot nyit meg, amely rendkívül fontos, rendkívül sok problémát vet föl és rendkívül jelentős. Ezt örömmel üdvözlöm.

Ugyanakkor azt is látni kell a mi szakterületünkön lévő szakmai törvényekkel kapcsolatban és általában a szakmai törvényekkel kapcsolatban, hogy nem biztos, hogy az a törvényalkotási rendszer, ami a klasszikus jogászatból kialakult, az a célravezető. A francia törvényhozási rendszerben van egy érdekes lehetőség, hogy a nagyon szakmai törvények esetében a parlament felhatalmazást ad a kormánynak, hogy rendeleti úton, tegyük föl, két évre szabályozzon egy kérdéskört. Utána kipróbálják a gyakorlatban a rendelkezést, a jogszabályt, és amikor megvannak a kellő tapasztalatok, akkor viszik vissza a parlamentbe - vagy a nemzetgyűlésbe, ahogy ők hívják -, és akkor alakítják ki a végleges törvényt. Azt hiszem, hogy a mi szakmai törvényeink esetében is ez lenne a helyes út. Jó lenne, ha ezen gondolkodnánk, hogy miként lehetne ezt megoldani.

A törvényjavaslat néhány elvi érdemét szeretném elmondani. A 16. §-ban igen bölcs rendelkezések vannak, ami arra utal, hogy ha a technológia fejlődik, és szükségessé válik a kriptográfiai eljárások felülvizsgálata vagy módosítása, akkor ezt törvény felhatalmazása alapján meg lehessen tenni. Óriási mértékű a fejlődés. Gondoljuk meg azt, hogy egy mai asztali számítógép - amit a kisgyerekünknek veszünk, a Sulinet keretében, teszem föl - kapacitása, memóriaháttere, sebessége felülmúlja a hetvenes évek teremnyi, nagy számítógépeit, és mindez egy cél érdekében, adott esetben, hogy mondjuk, föltörjünk egy digitális aláírást. Ez az egyik oldala a dolognak.

A másik oldala, hogy a matematikai kutatások - és tegyem hozzá, bár nem szokták a matematika kapcsán ezt a fogalmat használni -, felfedezések igenis, lehetővé teszik a prímszámok keresése módszereinek az egyszerűsítését, ezen a téren is vannak sejtések, és vannak áttekinthetetlen kérdések, amiben lehet, hogy a matematika megoldást fog találni, és akkor az a biztonság, amit jelenleg egy kriptográfiai kód biztosít, nem lesz elegendő arra, hogy valódi biztonságot nyújtson.

Törvény felhatalmazást ad arra, hogy a hatóság figyelemmel kísérje ezt a kérdéskört is, és általában a technológia fejlődését, és amikor változásra van szükség, akkor ezt azonnal foganatosítani tudja.

Mindezeket együttvéve meg kell állapítani, hogy bátor kezdeményezés ez a törvényjavaslat, és nagyon sok függ attól, hogy közösen miként fogjuk ezt használatba venni. Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a törvényjavaslat kicsiszolását és elfogadását.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps.)

Forrás: parlament.hu