DR. FÓNAGY JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az elmúlt gyenge egy órában jelen lévő képviselőtársaim is meggyőződhettek arról, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével kapcsolatban - annak érdemi célját, tartalmát, jelentőségét tekintve - ritka egyetértés uralkodik a Házban. Ugyanakkor a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése magában hord néhány olyan ellentmondást, ami furcsa módon már a nevében is benne van, ugyanis tudni kell, hogy a Vásárhelyi-tervet nem Vásárhelyi valósította meg, hanem - megérdemli, hogy a nevét itt is kimondjuk - Kvassay Jenő zseniális vízépítő mérnök, aki életéből mintegy negyven évet fordított arra, hogy a Vásárhelyi által alapjaiban vagy koncepcionálisan kimunkált tervet évtizedekkel később, az akkori kor igényeihez igazítva megvalósítsa. Ilyen ellentmondások most is vannak az előttünk fekvő tervezetben. Ismétlem - csak azért, hogy ezt később ne kelljen minden mondatom elején elmondani -, nem a céljával, tartalmával vagy törekvéseivel vitatkozom, vagy ahogy ezt ma divatosan mondani szokták, nem ellene, hanem érte beszélek.

Tisztelt képviselőtársaim ismerik az elmúlt évtized történéseit. Ezekből a történésekből érdemes levonni azt a következtetést, hogy a nagy folyóink által okozott vízkárok elhárításáért akkor kell tenni, amikor nincs baj. Amikor már baj van, késő kapkodni, és késő rá pénzt költeni. Olyankor mindig le szoktuk vonni közösen azt a tanulságot, hogy ha a kárelhárításra és a helyreállításra fordított pénzeket előzetesen használtuk volna fel, akkor lényegesen kevesebb lett volna a kár, mi több, az emberi élet nyugalmát, esetenként épségét nagyobb sikerrel tudtuk volna megvédeni.

Tisztelt Ház! Amiről most beszélünk, az a Tisza völgyén lakó másfél millió ember élet- és vagyonbiztonsága, tehát nem egy parciális kérdés. Egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy ez mind terjedelmét, mind a felhasználásra tervezett összegek mértékét, mind az érintett területeket illetően európai méretű projekt, de számomra - s gondolom, képviselőtársaim számára is - mégiscsak az a fontos, hogy másfél millió magyar honfitársunk mindennapjait alapjaiban érintő kérdésről van szó.

Amikor a kilencvenes évek végének keserű tapasztalataiból kialakult az elképzelés, akkor a vízügyi szakemberek egy hármas tagozódású koncepciót dolgoztak ki. Ezt azért tartom fontosnak itt elmondani, mert az elmúlt óra hozzászólásaiból is kihallottam azt az alapvető szakmai félreértést vagy tévedést, hogy ezek az elemek vagylagosan használandók. Tehát vagy tározót építünk, vagy töltést építünk, vagy hullámteret tisztítunk, vagy egyéb intézkedéseket teszünk. Tisztelt képviselőtársaim, ezek az intézkedések egymást feltételezik, nem vagylagosak, és mind a három fő elemre szükség van ahhoz, hogy a miniszter úr expozéjában is joggal és részletesen felsorolt hatásokkal nagy biztonsággal számolni tudjunk.

E három elem közül az első a töltések törvényes szintre történő korszerűsítése és felemelése. Ez a szint az úgynevezett legmagasabb mért víz plusz egy méter. Ezt Magyarországon törvény állapítja meg, tehát nem gazdasági elhatározás kérdése, erre a szintre kell Magyarországon a fő védővonalat kiépíteni. Ez a munka megkezdődött, ebből a munkából 1998-2002 között az Orbán-kormány több mint kétszáz kilométernyit elvégzett, a hátralévő munka vár a következő kormányra. Nem akarom egy törvénytervezet szakmai tárgyalásának a fonalát félrevinni, csak emlékeztetni szeretném a jelenlévőket, Medgyessy Péter akkor még miniszterelnök-jelölt úr 2002 januárjában a Pilvax kávéházbeli elhíresült beszédében azt mondta, “Egyetértésben a nemzettelö című kiáltványában, hogy 2004 végéig befejezik a Tisza fővédvonalának kiépítését. A dolog most úgy áll, hogy vagy a vizes kollégákra vár nagyon nagy feladat az elkövetkezendő hónapokban, vagy attól tartok, hogy ez a feladat nem fog teljesülni. De hát ez legyen egy, a törvénytervezetet nem érintő “kis színesö, csak a megbízhatóságról és a kiszámíthatóságról szóló adalék.

Tehát egyszer ki kell építeni az árvízvédelmi töltéseket a törvényes szintre, és mellette jön be az a Magyarországon valóban újszerűnek számító megoldás, amelyen a vízügyes kollégák hosszú évek óta dolgoznak, hogy a Tisza völgyében olyan tározórendszert kell kiépíteni, amely a legmagasabb vizek áradási csúcsait képes levágni, azaz olyan mértékben csökkenteni - ha jól emlékszem, ezt miniszter úr expozéjában tételesen is említette, mintegy 60 centis maximum magassággal -, ami alkalmas arra, hogy a kellően megmagasított töltések között tartsa a folyót.

Végül a harmadik elem, amely ugyancsak nélkülözhetetlen a biztonsághoz, a nemzetközi kapcsolatok. Ismert, hogy Magyarország folyóvizeinek - földrajzi helyzete miatt, valamint történelméből következően - 95 százaléka a határain túl ered, tehát nagy folyóink vízgyűjtő területére gyakorlatilag nincs közvetlen állami ráhatásunk, ezért az ott folyó munkát, a számunkra létfontosságú ottani intézkedéseket kizárólag nemzetközi kapcsolatok, nemzetközi szerződések keretei között tudjuk biztosítani.

(17.30)

Ezt a célt szolgálta az 1920 után először 2000-ben létrehozott Tisza-völgyi Vízügyi Fórum, ahol sikerült az érintett öt ország kormány szintű képviselőit leültetni, és az ezzel kapcsolatos együttműködés alapjait lerakni. Ismétlem tehát: ahhoz, hogy az előttünk lévő törvénytervezet a kívánt hatást elérje, ennek a három elemnek az együttes és egymásra utalt, egymást feltételező megvalósítására van szükség.

A hosszas bevezetőre azért volt szükség, hogy kellő indokot tudjak önöknek mondani arra, hogy nem azzal van bajunk, vagy lényegében nem azzal van bajunk, ami a tárgyalt tervezetben benne van; úgy gondolom, azt kisebb-nagyobb módosításokkal, közös akarattal elfogadásra alkalmassá tudjuk tenni. Alapvető kifogásunk azzal van, ami nincs benne, és a három elemből gyakorlatilag csak egy van benne: a tározó kiépítése. Nem terjed ki a törvény hatálya a tiszai töltések és egyáltalában a nagy folyami töltések továbbépítésére.

Ez egy nevesített törvény, az ország adott földrajzi területére korlátozódik. Ami tehát mindenképpen a javaslatunk, az az, hogy legalább a Tisza-völgyén szükséges másik elemre, a töltések továbbépítésére terjedjen ki. Ez nem csak egy szofisztikai kérdés, hiszen például a tervezet által elsődlegesen biztosítani kívánt közhasznúság kérdése jelenleg a tározókra kiterjed, s a Váráshelyi-terv másik fontos elemére, a töltések építésére, magasítására pedig nem vonatkozik. Ha tehát ezt, mondjuk, műszakilag adott helyen egyszerre valósítjuk meg, akkor az egyikféle eljárási szabályt kell alkalmazni az egyik földmunkára, s egy másikfajta eljárási szabályt kell alkalmazni az ugyanazon projekten belül folyó másik földmunkára. Ez tehát nemcsak elvi, hanem gyakorlati problémákat is felvet.

A bizottsági vélemények ismertetésekor több képviselőtársam felvetette a patkó mindkét oldaláról, hogy a kívánt és mindnyájunk által fontosnak tartott cél eléréséhez a jelenleginél egy sokkal kötöttebb, szabályozottabb, és ha úgy teszik, számon kérhetőbb műszaki és pénzügyi ütemezésre van szükség. Elhangzott, Szabó képviselőtársam említette, hogy ez egy 130 milliárdos projekt. Ugyanakkor tudjuk, hogy idén, ha jól emlékszem, 8 milliárd van erre, plusz a töltésekre valamennyi. Ha ezt kivetítjük a következő évekre, akkor a 130 milliárdot feltételezve azt kell látni, hogy ez ilyen 8-10 milliárdos tételekből elég hosszú megvalósítási időt feltételez, ami nem biztos, hogy az ott élők számára elfogadható.

Említettem azt, hogy fontos elemek nincsenek benne a tervezetben, ugyanakkor az előterjesztő beemelt - s itt megint hangsúlyozni szeretném, egyébként rendkívül fontos - olyan témákat, olyan projekteket, olyan szabályozandó területeket, amelyek a maguk módján fontosak, támogatandók, de az égadta világon semmi közük nincs az árvízvédelemhez. A Vásárhelyi-terv nem egy népjobbító program, nem egy választási kampányígéret, nem egy mindenre kiterjedő, generális megoldás az ország egy részének felemelkedésére. A Vásárhelyi-terv egy árvízvédelmi terv, ezzel az alapvető céllal készült. Természetesen, ahol biztonság van, ott számos más egyéb dologgal is lehet foglalkozni. Ismétlem, hogy képviselőtársaim ne értsék félre: egy pillanatig nem vitatom, hogy a tájrendezés, a vizes élőhelyek, a környezetvédelem, a munkahelyteremtés, az idegenforgalom, a munkahelymegtartás - nem is tudom hirtelen felsorolni, hány elemet említ a törvénytervezet, hogy mi mindenen kívánnak segíteni ezzel a tervezettel - nagyon fontos és támogatandó dolgok. De nem az árvízkárok megelőzésére szánt pénzekből. A miniszter úr volt kedves expozéjában ezt külön hangsúlyozni; gondolom, hallott az ezzel kapcsolatos előzetes bizottsági vitákról.

A Vásárhelyi-terv megvalósítását 2001-ben az akkori árakon - kerek számban beszélek - mintegy 100 milliárdra terveztük. Most ez 130 milliárdot tartalmaz, de itt már azt hallottuk, hogy ez körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a közvetlen vízkár-elhárítási és az egyéb nemzetjobbító törekvések között. Mind a kettőre nagy szükség van, de tisztelettel kérem és javaslom, hogy ne keverjük össze a kettőt, mert túl nagyot markolunk, és az egyikből sem lesz semmi. Mindegyik nagyon komoly következményekkel jár. Másfél millió ember élet- és vagyonbiztonságát ne tegyük kockára, akár jószándékúan, akár a lehető legbecsületesebb és -őszintébb cselekvési vágytól vezérelve! Arról nem is beszélve - azt hiszem, azok közé tartozom, akiknek ezt a huszonvalahány kötetet, ami a Vásárhelyi-terv eddig elkészült programjáról szól, módja volt elolvasni -, hogy ez egyébként nagyon helyesen, döntően és alapvetően a vízkárelhárításról szól, a többi túlnyomórészt szép elképzelések.

Ez azonban számos olyan részletkérdést vet fel, amit ezen törvénytervezet vitája során nem tudunk sem kivitatni, sem áttekinteni. Gondoljanak képviselőtársaim csak arra, hogy ezek a víztározók jó esetben 30 évenként, rosszabb esetben 10-15 évenként lesznek egyszer 10-15 napig vízzel feltöltve. Ezek nem alkalmasak arra, hogy ezekre akár vízi élőhelyeket, tehát haltenyésztést, horgászvizet vagy más turisztikai célú vízfelületeket biztosítsunk. Arról nem is beszélve, hogy aki eddig ilyesmivel foglalkozott, pontosan tudja, hogy a vízhasznosítók között ebben mindig vita van. A horgászok és a halászok egy fix vízszintet akarnak biztosítani, mert a halszaporodás számára az a kedvező; az energetikai vízfelhasználók a vízszintingadozáshoz igazodva hol feltölteni, hol leengedni akarják a vizet; ahol kevés hajózóút van az Tiszán, ott egy folyamatos hajózási csatornát kell biztosítani; a vizesek pedig úgy vannak, hogy ha jön a víz, akkor be akarják engedni a vizet, tekintet nélkül arra, hogy ott milyen esetleges pillanatnyi károkat okoz. Tehát gyakorlatilag is számos akadályát látom annak, hogy ilyen, megint mondom, nagyon szép, de úgy gondolom, hogy egy törvény által megkívánt, egzakt számonkérhetőség esetén elég erősen idealisztikus célokat próbáljunk meg jogszabályi úton erőltetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve tehát a Fidesz-frakció álláspontját: a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének vízkár-elhárítási koncepcióival egyetértünk, annak mielőbbi megvalósítását egy jelenleginél konkrétabb műszaki és pénzügyi ütemezéssel támogatjuk. Kérjük az előterjesztőt, gondolja át, hogy ezt mennyiben veszélyezteti vagy nem veszélyezteti az egyéb célok beemelése ebbe a törvénytervezetbe.

(17.40)

Ismétlem: nem a külön szabályozási igényét vitatjuk, hanem ezeknek a feladatoknak az összemosását tartjuk kérdésesnek.

Nagyon bízunk abban, hogy a Vásárhelyi-terv másik két lába vagy eleme, tehát a tározók mellett a védőtöltések további törvényi szinten történő kiépítése és a legjobb ismereteink szerint az elmúlt időszakban elszürkült nemzetközi kapcsolatok kellő súllyal megjelennek ebben a jogszabályban. És mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy megfelelő módosításokkal és kiegészítésekkel ezt a törvényt támogatni tudjuk.

A rendelkezésemre álló időben engedjenek meg még annyi megjegyzést, ami nem kifejezetten a Vásárhelyi-tervvel, hanem azzal a gyakorlattal kapcsolatos, amit megvalósít. Többen büszkén emlegették, hogy a közhasznúság már több nevesített törvénytervezetbe bekerült, és ezeket a Ház elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magam részéről nem tartom jónak ezt a lopakodó törvényhozást. A közhasznúság számos alkotmányos kérdést vet fel. A közhasznúság kérdése megérdemelné, hogy egy önálló jogszabályban foglalkozzon vele a Magyar Országgyűlés, ezért a magam részéről azt kérem és javasolom, hogy a kormány ezt a kérdést tárgyalja meg, és a különböző ilyen nevesített, hogy úgy mondjam, praktikus jogszabályokba most így be-becsempészett, de ismétlem, alapvető alkotmányos kérdéseket felvető közhasznúságot egy külön sui generis jogszabályban vitassuk meg, tárgyaljuk meg és fogadjuk el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban és dr. Persányi Miklós részéről.)

Forrás: parlament.hu