LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Másfél millióan élünk ott a Tisza mentén. Magam is Tisza menti képviselőként érzem ennek a törvénytervezetnek a nagy lehetőségeit, és ugyanakkor talán jobban átélem a hiányosságait.

Hat területről, hat témakörről szeretnék szólni. Valószínűleg nem fér bele a tíz percbe, ezért később majd kérek lehetőséget, hogy befejezzem mondandómat. Mindenképpen szeretnék beszélni arról, hogy miért tartjuk elkerülhetetlennek a törvény meghozatalát. Szólni szeretnék arról is, hogy vajon hibás volt-e a korábbi árvízvédelmi stratégia. Arról is beszélek majd, hogy a korábbi elvetett vagy forráshiány miatt meg nem valósított tervek megvalósíthatóságával kapcsolatban mi a véleményünk. Negyedszerre szeretnék beszélni a kormányzat által megajánlott 6 ezer forintos egyszeri térítés mértékéről. Majd ezt követően a törvénytervezet ellenzőiről, a felhívásokról, emögött is különféle elgondolásokról, végezetül a nemzetközi jog erejéről és lehetőségeiről szeretnék beszélni.

Mondandóm mögött több mint száz szakvélemény, illetve sok kiscsoportos foglalkozás, beszélgetés van, ezeket összegzem, és nagyon kérem a miniszter urat, hogy valóban a törvény érdekében, a Tisza mentén élők biztonsága érdekében fontolja meg mondandónkat. Tágabb értelemben a Tisza jövője valamennyiünk közös ügye. Az eddigi megszólalásokból is érzékelhető volt, hogy valamennyi képviselő átérzi a Tisza-völgy biztonságának a növelését szolgáló törvény szükségességét.

Miért elkerülhetetlen ennek a törvénynek a meghozatala? A 1998 és 2001 közötti időszakban négy rendkívül nagy méretű árvíz nyilvánvalóvá tette, hogy tovább már nem növelhető a hatalmas víznyomást kibírni képes gátak magassága. Helyszíni tapasztalataim esetében is szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy a Tisza felső folyásán az erdőirtások következményeként nagymértékben lecsökkent a talaj vízvisszatartó képessége, azaz napok alatt létrejöhet az árvízi veszély. Fel kellett tehát adni a korábbi ármentesítési és árvíz-védekezési stratégiát, és ezzel egyidejűleg ki kellett alakítani egy új koncepciót. Ez az új koncepció kapta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevet. Itt egyetértek Fónagy képviselő úrral, hogy a Vásárhelyi-terv elsősorban, másodsorban és harmadsorban is árvízvédelmet szolgáló törvénytervezet, és bizony a vidékfejlesztés nem szerepel a törvényben, csak áttételesen.

Nehezebb elfogadtatni az itt élő lakossággal a megváltozott adottságokhoz való alkalmazkodás szükségességét, mert még sokan gondolják azt a Tisza mellett is, hogy az árvizek megelőzhetők, és csak a hanyag árvízi készültség meg a rozzant gátak miatt önt el a Tisza lakott területeket. A közvéleményben még nem tudatosult kellően, hogy az árvíz nem rendkívüli természeti katasztrófa, hanem a folyók vízjárásának ismétlődő és természetes eseménye. A nagy árvizekhez alkalmazkodni kell, és csak a közepes árvizek kivédéséhez elégségesek a jelenlegi védművek.

Az 1998 előtti vízügyi statisztikák szerint a Tisza mentén két-három évenként egy közepes, öt-hat évenként jelentős, tíz-tizenkét évenként pedig rendkívüli árvizek kialakulására kellett számítani. A jelentősebb árhullámok tartóssága a Tisza hazai felső szakaszán öt-tíz nap volt, az alsó szakaszokon 50-120 nap is lehetett. 1998 után egyértelművé vált, hogy a Tisza felső folyásán történt ökológiai változások miatt új vízügyi helyzet keletkezett, és a korábbi statisztikai valószínűség már nem is érvényesül. A Tisza mellékfolyóin is megváltozott a korábbi helyzet, és árvizek esetén számolni kell a vízszint lényeges megemelkedésével. A Túr, a Kraszna, a Fehér-, a Sebes- és a kettős Körös, valamint a Maros az elmúlt huszonöt évben kétszer, a Bodrog háromszor, a Fekete-Körös négyszer haladta meg a korábban mért legmagasabb vízállást. Egyre rövidülő időközönként döntenek árvízi csúcsot ezeknek a mellékfolyóknak a vízmércéi, holott a valószínűség-számítás szabályai szerint egyre több időnek kellene eltelnie egy-egy újabb árvízi csúcs elérése között. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy hibás volt-e a korábbi árvízvédelmi stratégia.

Elhangzott, és tulajdonképpen csak röviden összegezem, hogy másfél évszázaddal ezelőtt Széchenyi álmodta meg a nagy természetátalakítást, a Tisza árvízi szabályozását. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében dolgozta ki Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervét, amelyben az árvízvédelem műszaki feladatát a nagyvizek gyorsabb levezetését biztosító és az árvizek szétterülését töltésekkel megakadályozó árvízi meder kialakításában jelölte meg. Ilyen szemléletben született meg az 1884. évi úgynevezett tiszai törvény, majd az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény.

Egészen napjainkig ezek az árvízvédelmi elvek érvényesültek folyóink árterületeinek megvédése érdekében. Nem volt hibás a korábbi koncepció, mert ez a korábbi ökológiai feltételekhez alkalmazkodott. A Tisza árterületén az ármentesítést megelőző népsűrűség megnégyszereződött, megszűnt a malária, és eltűntek a vadvizek terjesztette más betegségek is. Vasutak és utak hálózzák be ezt a területet, ahonnan az ország mezőgazdasági termésének közel 60 százalékát takarítják be. Széchenyinek a gazdasági életet elősegítő vízgazdálkodás-fejlesztési programja az ár- és belvízmentesítéssel, valamint a vízpótlást biztosító öntözőrendszerek megépítésével lényegében megvalósult.

(18.20)

Ezeket az eredményeket megőrizve kell alkalmazkodnunk az új, a korábbiaknál nagyobb árvízi veszélyhez. Egy új árvízvédelmi stratégia kidolgozására egyébként nemcsak Magyarország kényszerült rá. Például egy új árvízvédelmi stratégiát kellett elfogadni Németországban is. Az új német törvény például általánosan megtiltja a hullámtereken és az árvízzel potenciálisan veszélyeztetett területeken az építkezést, továbbá nem engedélyez semmilyen ipari beruházást. Az ottani törvény 2012-re irányozza elő az intenzív mezőgazdasági tevékenység, azaz a szántóföldi művelés végleges megszüntetését a hullámtéren, teljesen átadva a legeltető állattenyésztésnek ezt a területet.

A Tisza-völgy nemcsak a 16 ezer négyzetkilométert kitevő területi nagyságával, hanem hidrológiai, valamint természeti és gazdasági földrajzi sajátosságai miatt is érdemlegesen különbözik a Duna hazai árterétől. Ez indokolja egy önálló tiszai árvízvédelmi stratégia létét, és a Tisza-völgy biztonságának a növelését szolgáló törvény elfogadását.

Egyébként a jelenlegi törvény előterjesztését már megelőzte két olyan kormányhatározat, amelyek már egy önálló tiszai árvízvédelmi stratégia szellemében születtek meg. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert jogi értelemben, kormányszinten a Duna és a Tisza árvízvédelmi műveinek felülvizsgálásáról és fejlesztéséről már szólt egy 2003-ban született kormányhatározat, továbbá úgyszintén egy 2003-ban született kormányhatározat révén hatályban van a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése elnevezésű új árvízvédelmi stratégia. A 2003-ban született 1107. számú kormányhatározatból például egy elég hosszú szövegrészt kíván törvényerőre emelni most az előterjesztő, jelesül a cigánd-tiszakarádi, Szamos-Kraszna közi, a nagykunsági, a hanyi-tiszasülyi, a tiszaroffi ágapasztó tározókra, valamint a nagykörűi tározóra és a jászsági főcsatornára vonatkozó célokat. Tehát valójában korábbi kormányrendeleteket most törvényerőre emel ez a határozattervezet.

Egy későbbi megszólalásban folytatom majd. Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu