FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A nagy hangzavarban nem hallottam az elnök úr megszólítását.

Úgy tűnik, hogy a kormány elég nagy bajban van, a kétéves szerencsétlen gazdaságpolitikájának következtében a magyar gazdaság igen nehéz helyzetbe került. Ezt még próbálták mismásolni a 2003. év végén, aztán kiderült, hogy hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, így aztán azokat a kozmetikázott adatokat a valóság számává kellett változtatni. Bejött a Draskovics-csomag Medgyessy Péter segédletével, majd azt gondolták, hogy így talán megmenthető még a magyar költségvetés a 2004. évre, de egyetleneggyel nem számoltak, nem számolhattak, és nagy pechükre nagy bajban vannak, hogy az energia ára így elszabadult - a nemzetközi események ismertek, ennek a háttere most már kezd kirajzolódni. Ezért aztán, hogy a kormány a saját túlélését megoldja, úgy döntött, hogy egy abszolút egyszerű demagógiához fordul: csökkentsük az üzemanyagárakat, ezzel okozzunk valami jótéteményt a fogyasztóknak.

Nézzük csak meg, mi is a valóság! Nehogy azt gondolja bárki üzemanyag-fogyasztó, hogy ez az üzemanyagot fogyasztók érdekében történik, a bagatell kétforintos árcsökkenés! Aki délután elolvasta az internetes portálokat, tudja, hogy 6 forinttal növekedik az üzemanyagár szerdától, és a 15-20 forintos üzemanyagár-növekedés, ami most két hét alatt játszódik le, ebből akar a kormány két forintot nagy kegyesen elengedni. Messze nem erről van szó. Miről van szó? Hogy 6,9 százalékos az infláció, és pontosan tudják, akik igazán értenek ehhez, ha a második félévre nem sikerül nekik megállítani ezt az inflációt, sőt a nem várt üzemanyagár-emelkedés elszabadíthatja az inflációt, ezzel a mértékkel a második félévre olyan makrogazdasági adatok fognak az év végére kiderülni, amelyekkel gyakorlatilag tarthatatlan lesz a költségvetés. Hiszen az önök jótékony munkájának következtében soha nem látott nemzetközi eladósodást hoztak a magyar gazdaságra, amelynek természetesen törlesztőrészei vannak, és pontosan kiszámolták a Pénzügyminisztériumban, hogy az a veszteség iszonyú nagy lesz, amikor a nemzetközi hiteleket, amiket önök felvettek itt másfél év alatt, törleszteni kell, ez drámai hiányt okoz még a költségvetésben. Ezért az üzemanyagár csökkentésén keresztül megpróbálják megfogni az inflációt. A rendszer lényege erről szól, az összes többi sajnálatos módon maszlag.

Ha önök komolyan gondolták volna, hogy a fogyasztóknak - úgy, ahogy itt Molnár Albert képviselőtársam felsorolta -, a személygépkocsi-tulajdonosoknak, a motorkerékpár-tulajdonosoknak, sőt, mint ahogy kiderült, még a fűnyíróknak is jót akarnak tenni ezekkel az üzemanyagár-csökkentésekkel, akkor nem két forinttal, hanem minimum húsz forinttal kellene csökkenteni az üzemanyagárat, ami teljes egészében megegyezik a Fidesz által benyújtott indítvánnyal, pontosabban: visszatérnénk arra a szintre, amelyen még tartható; Európában az átlagos mértékű, a jövedéki adó mértéke az Európai Unió által ajánlott mértékű, és nem lennének azok a megalázó, törvénytelen helyzetek, amikor a határőrség és a vám- és pénzügyőrség jogszabályra nem tudva hivatkozni, visszafordítja és megbünteti azokat a személyeket, akik érthető módon, saját zsebükön érezvén és ennek a logikus következményét kihasználva, külföldön tankolnak, hiszen sokkal olcsóbb ma minden környező országban az üzemanyagár, mint itt Magyarországon.

Az a helyzet, a magyar társadalom annyit érzett meg eddig az Unióból, hogy oda elérkeztünk, és az uniós árszintek fölött vagyunk kénytelenek üzemanyagot vásárolni. Ezzel szemben a közeljövőben, ahogy most már látjuk, semmilyen más érezhető, pozitív hatását nem látják.

Tehát mint említettem, ez a javaslat üveggyöngy a bennszülötteknek, hatástalan, a 20-25 forintos üzemanyagár-növekedésből önök nagy kegyesen kettőt visszaosztanak, miközben valójában a kormány a saját túléléséért és a költségvetés megmentéséért küzd. (Dr. Pósán László. Úgy van!)

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu