DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a tulajdonképpen minden állampolgár életét befolyásoló, nagyon jelentős törvénymódosító javaslat vitája ilyen érdektelenségbe fullad. S azt is sajnálom, hogy nemcsak a bizottsági ülésre felejtettek el az előterjesztők eljönni, hanem jelenleg sincsenek itt. Ez egy furcsa helyzet - nem tudom, hogy egyáltalán tárgyalható-e maga a törvényjavaslat.

A gyógyszerkérdés, azt hiszem, olyan kérdés, amely a rendszerváltoztatás óta, de több mint egy évtizede biztosan folyamatosan a politikai viták középpontjába kerül, ami bizonyos fokig érthető, bizonyos fokig sajnálatos, hiszen alapvetően szakmai oldalról kellene a kérdést megközelíteni. Nagyon nehéz megszólalni a gyógyszerkérdésben, hiszen az aktuálisan oppozíciót elfoglaló véleménnyel szemben mindig az a vád szokott jönni, hogy a gyógyszerlobbi érdekeit képviseli az ember, holott alapvetően inkább az állampolgárok, a betegek oldaláról kellene megközelíteni a kérdést, hogy minden ilyen szabályozás milyen hatással lehet a gyógyszerforgalomra, nem szűkíti-e a gyógyszerpalettát, nem rontja-e a betegek esélyét arra, hogy megfelelő gyógyszerekhez jussanak hozzá.

(15.40)

Első olvasatra az ember meglepődhetett a törvénymódosítás kapcsán, hisz időközben, április 28-án megjelent egy tárcarendelet, a 111/2004-es, amely lényegében egy hasonló szabályozást vezet be rendeleti szinten, és az ember nem értette első ránézésre, hogy most akkor miért kell törvényt módosítani. Fölmerült benne, hogy talán túlterjeszkedett a tárca akkor, amikor egy ilyen rendeletet hozott, vagy pedig nem volt elég mohó - idézőjelben -, nem terjesztette ki tápszerekre meg egyebekre ezt az igen sajátságos beavatkozást az árképzés mechanizmusában. (Dr. Wiener György Göndör Istvánnal beszélget.) Megvárom, nem szeretném zavarni Wiener képviselő urat meg Göndör képviselő urat a vitájukban - bizonyára erről a fontos kérdésről tárgyalnak.

Megvallom őszintén, még nagyobb meglepetést okozott számomra az, amikor az indoklásban hivatkozott európai uniós direktívát az ember elolvasta, hogy valóban korrekt a hivatkozási alap, a 4. cikkely erre lehetőséget ad, habár eléggé felemásan veszik csak át ezeket a dolgokat. Szabó képviselő asszony mondta, hogy kormányrendeletnek kell majd korrekt módon ezt előírni. Ez ebben a törvénymódosításban jelenleg még nem szerepel, gondolom, bízom benne, hogy utólag azért bele fog kerülni.

Megoldást jelent-e ez azokra a problémákra, amelyek miatt beavatkozás történik a gyógyszerárképzésbe? Meggyőződésem, hogy nem, ugyanis az európai uniós csatlakozást követően elindult egy folyamat, amit már korábban előre jeleztünk, és most nem elsősorban a paralel importra utalok, mert annak még jele nincs, de a paralel gyógyszerkiváltásra, illetve gyógyszerfogyasztásra már bizony a határ menti területek patikájában vannak jelek, s miután nemcsak a személyek áramlása szabad, hanem az ezzel kapcsolatos támogatást is ugyanígy meg kell kapja az az európai polgár, aki nálunk váltja ki a gyógyszerét, ez vélhetőleg tovább fogja növelni a gyógyszerkassza terheit. Tehát nem biztos, hogy ez ezekre a problémákra megoldást fog adni.

Azt is le kell szögezni, hogy a gyógyszerkassza folyamatos túlfutása alapvetően nem abból következik, hogy a magyar állampolgárok, mondjuk, az európai átlaghoz képest jóval több gyógyszert fogyasztanak. Ezek mindig nagyon jól hangzó argumentációk ilyen beavatkozás során, de azért a statisztikai adatok nem ezt mutatják, pedig még ezen se lehetne meglepődni, ha mondjuk, a népegészségügyi állapotunkat hasonlítjuk össze az európai átlaggal. Ha meg az árszínvonalon, a vásárlóerő-paritáson nézzük, akkor meg végképp nem mondható ez, hiszen jelenleg egy magyar állampolgár 80-85 eurót költ évente gyógyszerre, ez az Európai Unióban még a csatlakozás előtti időszakban a 250 eurót meghaladta, tehát itt sem lehet olyan túlzott fogyasztásról beszélni.

Sajátságos, hogy egy szabad demokrata képviselő adja a nevét egy ilyen módosításhoz, amelyik a teljes piaci szabadságról beszél. Itt - köztünk legyen mondva - elég erőteljes beavatkozás történik a piaci mechanizmusokba. Én ezt úgy értékelem - pozitívan értékelem -, hogy talán szabad demokrata képviselők is belátták, hogy az egészségügy nem egy klasszikus értelemben vett piac, tehát azok a törvények nem feltétlenül érvényesek, amelyek egyéb piaci mechanizmusok alapján.

Nehéz helyzetben van az ember akkor, amikor erről a törvénymódosításról véleményt kell mondania. A Magyar Demokrata Fórumnak mindig, az előző kormányzati ciklusok során is az volt a véleménye, hogy aki gyógyszerrel kapcsolatban megnyilatkozik, úgy nyilatkozzon meg, hogy mindenkor vállalni tudja a véleményét. Jó lenne, ha ezt mindenki betartaná. Egy külön hozzászólást lehetne tartani azokból a megnyilatkozásokból, amelyeket az előző kormányzati ciklusban például a jelenlegi tárcavezető gyógyszerügyben mondott.

A Magyar Demokrata Fórum pont a garanciális elemeket teszi szóvá, hiszen első olvasatra nagyon furcsának tűnik, hogy egyrészt nincs egzakt módon meghatározva, mit jelent az, hogy átmeneti zavar. Az irányelvben le van írva, hogy egyértelműen financiális okokra utal a törvényalkotó, illetve az irányelv megalkotója akkor, amikor ezt a direktívát papírra vetette. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy mindenféleképpen valamilyen formában, rendeleti formában, egzakt módon meg kell határozni, mit értünk úgynevezett átmeneti zavaron, hogy jól ellenőrizhető legyen, hiszen maga az irányelv is állandóan visszatér arra, hogy átláthatónak kell lenni az egész rendszernek.

Pont ezért mi úgy gondoljuk, hogy mindenféleképpen szükséges a külön tárgyalás - mert ez furcsa az egész rendszerben, hogy a miniszter felhatalmazást kap külön tárgyalásra, hogy mégse kelljen befagyasztani bizonyos termékekkel kapcsolatosan -, ennek a külön tárgyalásnak az eredménytelensége esetén az odafordulóknak jogorvoslati lehetősége legyen; ez is benne van a direktívában, tehát erről mindenféleképpen tájékoztatni kell. Az meg alapvető az átláthatóság miatt, és a jelenlegi kormányzatnak is mindig ez volt a szlogenje, az üvegzsebtörvény is erről szólt, hogy ezeket a döntéseket valamilyen formában, illetve nem valamilyen formában, hanem a Magyar Közlönyben utólag közzé kell tenni, transzparenssé kell tenni az egész rendszert.

Ennek értelmében három módosító javaslatot nyújtottunk be; a Magyar Demokrata Fórum nevében nyújtottam be három módosító javaslatot. Ezeknek a sorsától fog függni, hogy támogatni tudjuk-e majd ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu